Kakashi a fák közé sietett, a feszültség és a harag fűtötte. A shinobik csoportja elterelte a figyelmét, de egyetlen cél lebegett a szeme előtt: Yumi megmentése. Ahogy közeledett, felfedezte a vezetőt, aki Yumi felett állt, gúnyos mosollyal az arcán. A lány vérző vállával a földön hevert, és a fájdalom eltorzította az arcát.
Kakashi beleugrott a harcba, a kunai már a kezében volt, ahogy megugrott a támadója felé. A shinobik meglepetten nézett fel, de Kakashi gyorsabb volt. A szívében feszülő érzelem hatalmas erőt adott neki. *Nem számít, mi történik! Meg kell mentenem őt!*
Ahogy a két shinobi összeütközött, a harc heves és dinamikus lett. Kakashi mozdulatai precízek és gyorsak voltak, mint mindig. Kihasználta a környezetét, a fák mögött rejtőzött, és várta a megfelelő pillanatot, hogy lecsapjon. Minden egyes találat, amelyet mért, a fájdalommal küzdő Yumiért volt, aki most nem volt képes védekezni.
Egy-két perc elteltével a harc fokozódott. Kakashi hatékonyan semlegesítette az első két shinobit, de a vezető, aki látta, hogy a helyzet kezd kicsúszni az irányításuk alól, komolyabb támadást indított. Kakashi megérezte, hogy a harc nem csupán fizikai, hanem egyfajta szellemi küzdelem is volt. Az ellenség meg akarta törni a szellemét, hogy Yumi gyengeségét kihasználhassa.
A harc csúcspontján, ahogy Kakashi végleg legyőzte a vezetőt, a lány hangja csendesen hallatszott a háttérből.
— Kakashi! — kiáltotta fájdalmakkal teli hangon.
Egy pillanatra megdermedt, ahogy a hangját hallotta. A feszültség, ami eddig dominált, egyszerre oldódott. Az arca, amely eddig a harcra összpontosított, most Yumi felé fordult. A lány gyengén feküdt a földön, szemeiben a fájdalom és a félelem keveredett. Kakashi rögtön odasietett hozzá, figyelve, hogy a veszély már elmúlt.
— Yumi, jól vagy? — kérdezte, miközben a lányhoz hajolt. A szívében óriási súly nehezedett, ahogy meglátta a sebet a vállán.
— Kakashi... — mondta, és a hangja remegett. — Nem tudtam koncentrálni. A csapda... elnéztem...
Kakashi keze a lány vállára helyeződött, és ahogy megérintette, Yumi szemei még inkább felfénylettek. Az érintése, amely egyszerűen csak megnyugtató, most egyfajta melegséget hozott a szívébe, és Yumi érezte, hogy ez a pillanat valami többről szól.
— Nem számít, hogy mi történt, itt vagyok veled. — mondta Kakashi, az arca komolysága megmaradt, de a szavakban benne volt az érzés, hogy soha nem hagyja magára.
Kakashi egy gyors mozdulattal kitépte a kunait, amit a shinobik a lány vállába döfött, majd azonnal megkötözte a sebet, hogy megállítsa a vérzést. Yumi arca eltorzult a fájdalomtól, de a mester közelsége és a vigasza úgy tűnt, hogy csillapítja a fájdalmát.
Ahogy Kakashi megpróbálta felemelni Yumit, az erdő csendes volt, és a hangok csak a távoli szélzúgást hozták. A lány fáradtan kapaszkodott Kakashi vállába, és bár a fájdalom erős volt, a közelség, az érintés megnyugtató volt számára.
— Nem szabadott volna egyedül elmenned, Yumi. — mondta Kakashi, miközben óvatosan vonszolta a lányt a faluba.
— Tudom, de úgy éreztem, hogy muszáj bizonyítanom magam. — válaszolt a lány, szemeit megdörzsölve, hogy a könnyeket elnyomja.
— Nem a bizonyítás a fontos, hanem az, hogy biztonságban legyél. — mondta Kakashi, és ahogy a lányra nézett, a szívében valami mélyebb érzés kezdett formálódni. Tudta, hogy a lány nemcsak a tanítványa, hanem valaki, aki fontos neki, akit meg kell védenie.
Amikor végül elérték a falut, az emberek aggódva figyelték őket. Yumi a kórházba került, ahol a gyógyítók azonnal munkához láttak. Kakashi a kórház ajtaja előtt állt, aggodalommal teli szívvel figyelve, ahogy a lányt kezelik. A gyógyítók sürgölődtek körülötte, de Kakashi elhatározta, hogy nem távolodik el, nem hagyja magára.
