A csapat lassan közeledett a kijelölt találkozóhelyhez, ahol Kakashi-sensei és Sai már türelmesen vártak rájuk. Naruto, szokás szerint, elöl járt, energikusan szökellve a köveken, mintha valami titkos technikát akarna demonstrálni, amit persze senki sem kért tőle. Yumi és Himari egy lépéssel lemaradva követték, mindketten kuncogva Naruto lelkesedésén.
„Szerinted miért van most ilyen jókedvű?" kérdezte Himari félhangosan, miközben Naruto éppen egy kisebb sziklát ugrott át.
Yumi vállat vont, de halvány mosoly bujkált az arcán. „Narutónál sosem tudhatod. Talán csak azért, mert új küldetésre megyünk. De azért remélem, ezúttal nem lesz annyira... extrém."
Amint közelebb értek, Kakashi-sensei felemelte egyik kezét köszönésként, de a szokásos „Icha Icha" könyve még mindig ott lapult a másikban. Sai, a csapat másik tagja, ridegen és kimérten állt mellette, de egy árnyalatnyi mosoly húzódott a szája sarkában, ahogy meglátta a közeledő triót.
„Na végre, hogy ideértetek," mondta Kakashi egy álmos hangon, miközben az oldalára lógó könyvébe pillantott. „Már épp arra gondoltam, hogy ti is csatlakoztatok Naruto késési szokásaihoz."
„Hé, én itt voltam időben!" védekezett Naruto, felháborodottan keresztbe font karral.
„Persze, persze," mosolygott Kakashi a maszkja mögött, majd bezárta a könyvet, jelezve, hogy ideje komolyra fordítani a szót. „Szóval, a mai küldetésünk egyszerű... de annál fontosabb."
Naruto, Yumi és Himari feszülten figyeltek, Sai pedig csak hallgatagon bámult a távolba.
„Egy titkos receptet kell kézbesítenünk az Ichiraku Ramen tulajdonosának," mondta Kakashi. „Ez a recept olyan különleges, hogy még az Akatsuki is szemet vethetett rá. A Mifuyu klán őrzi generációk óta, és most eljött az idő, hogy megossza azt az Ichiraku mesterével. Ti vagytok a megbízott futárok."
Egy pillanatnyi csend következett, majd Naruto szemöldöke a homlokáig ugrott. „RAMEN? Titkos recept? Ez a legjobb küldetés valaha!" kiáltotta, és már szinte el is indult futva.
Yumi csak a fejét fogta. „Naruto, várj egy pillanatot! Ez nem ilyen egyszerű. Ha tényleg titkos, biztos van valami... bonyodalom."
„Igen," tette hozzá Kakashi-sensei, „az út során találkozhattok akadályokkal. A pletykák szerint más ninják is szeretnék megkaparintani a receptet. Így nem vehetjük félvállról a dolgot."
Naruto komolyságot erőltetett az arcára, de Yumi tisztán látta, hogy a fejében csak a ramen gőzölgő táljai köröznek.
„Ne aggódj, Kakashi-sensei!" Naruto már szinte ugrált. „Én ezt a küldetést becsületbeli ügynek tekintem. Az Ichiraku ramen mindannyiunk kedvenc helye, szóval megteszünk mindent, hogy a recept biztonságban megérkezzen!"
„Nagyszerű hozzáállás," nevetett Kakashi. „Nos, akkor induljunk."
Ahogy elindultak az erdő felé vezető ösvényen, Naruto rögtön az élre tört, teljes erőbedobással futva. Yumi és Himari kicsit lassabban követték, míg Sai csak kimérten lépkedett mögöttük.
„Szerinted tényleg van esély arra, hogy más ninják próbálják ellopni a receptet?" kérdezte Himari, miközben figyelte az előreszáguldó Narutót.
„Azt hiszem, bármi lehetséges," felelte Yumi, de titokban egy kicsit kételkedett. „Lehet, hogy Kakashi-sensei csak túlzott. Nem hinném, hogy egy ramen recept akkora fenyegetést jelentene."
De ahogy ezt kimondta, hirtelen furcsa zaj hallatszott az erdőből. A levelek megrezdültek, és egy árny suhant át az egyik fa ágai között. A csapat azonnal megállt, Yumi és Himari feszülten figyelték a környezetet.
