Yumi szíve lassan megnyugodott, ahogy a csapat elindult visszafelé a hegyekből. A szél már nem süvített olyan fagyosan, de a hangulat továbbra is komor maradt. Naruto csendben lépdelt mellettük, de az arcára kiülő dacos kifejezés egyértelművé tette, hogy nem volt kibékülve azzal, hogy átadták a receptet.
„*Ez nem a mi csatánk volt*," mondogatta magában Yumi, de ahogy Himari oldalpillantásaival találkozott, érezte, hogy valami sokkal komolyabb vár rá otthon.
„Tehát, Yumi," – kezdte Himari kissé gyanús mosollyal az arcán. „Mi lesz most, hogy Kakashi-sensei visszatér Konohába?"
Yumi megdermedt. „*Hogy jön most Kakashi-sensei ide?*" – gondolta, és a szíve hevesen kezdett dobogni.
„Már egy ideje, hogy legutóbb láttad, nem igaz?" – folytatta Himari, ezúttal már alig bírva visszatartani a nevetését.
Naruto azonnal felkapta a fejét, és közelebb húzódott, mint egy kutya, aki valami érdekes szagot észlel.
„Várj, várj, várj!" – szólt közbe Naruto. „Te most azt mondod, hogy Yumi... megkedvelte *Kakashi-senseit*?!" – kérdezte döbbenten, azzal a tipikus túlzott drámaisággal, amit csak tőle lehetett várni.
Yumi arca úgy vörösödött el, mint egy túlérett paradicsom. „Ne legyetek bolondok! Kakashi-sensei csak... csak egy jó tanár!" – próbálta mentegetni magát, de a remegő hangja nem segített.
Himari vigyorogva válaszolt: „Jó tanár, persze... Pontosan ezt mondanám én is, ha egy legendás ninja után epekednék."
Naruto megragadta Yumi vállát, és szinte villámgyorsan felé fordította. „Hogy nem mondtad el nekem?! Hiszen én vagyok a legjobb barátod!"
„Naruto, ezt ne vedd személyes sértésnek, de néha... hajlamos vagy mindent felfújni," – mondta Yumi, kissé felhúzva a szemöldökét, miközben megpróbálta visszanyerni higgadtságát.
„Felfújni?!" – Naruto arcán döbbenet tükröződött. „Ez *nem* felfújás! Ez egy *nagy* dolog, Yumi! Kakashi-sensei! Azt hittem, inkább Shikamaru vagy Gaara típusú fiúkat szeretsz!"
Yumi csak a fejét fogta. „Naruto... inkább hagyjuk."
Himari közben már alig bírta visszafogni magát a nevetéstől, és melléjük sétált. „Na jó, Naruto, talán egy kicsit túlreagálod. De most komolyan, Yumi, tényleg nem tetszik neked Kakashi? Tudod, az a titokzatos maszkos srác... Szinte minden lánynak bejön!"
Yumi sóhajtott, és végül feladta. „Jó, talán egy kicsit *tetszik*... de ez nem jelent semmit! Egyébként sem látom őt olyan gyakran, mióta ennyire lefoglalják a küldetések."
Naruto ravaszan elvigyorodott. „Hé, Himari, mit szólnál hozzá, ha összehoznánk egy találkozót Kakashi-sensei és Yumi között?"
„Naruto, ha most nem hagyod abba, becsomagollak és elküldelek Tsunadénak személyesen," – fenyegette meg Yumi, de a fenyegetés csak arra volt jó, hogy Naruto még nagyobb vigyorral közeledjen hozzá.
„Tsunade-sama biztosan értékelné ezt a fajta szállítást," – jegyezte meg Himari nevetve.
---
Közben a fák között elsuhanva egy másik lény is figyelt – nem az Akatsuki, hanem valami sokkal veszedelmesebb. Egy alacsony, idegesen rohangáló macska.
„*Már megint el kell intéznem, hogy ezek a ninják normálisan működjenek,*" – gondolta Pakkun, Kakashi híres nindzsamacska-féle kutyája. „*Mire hazaér Kakashi, mindent össze kell hoznom!*"
---
Ahogy a csapat visszaért Konohába, az éjszaka gyorsan közeledett, és a falu fényei lassan felgyulladtak. Yumi gyorsan elszabadult Naruto és Himari mellől, akik továbbra is a terveikről sugdolóztak, és megcélozta az otthonát. Mielőtt azonban elérhette volna, egy ismerős alak bukkant fel előtte.
