Mindenki lesokkolva ül a helyén, nem tudom mit vagy hogyan csináltam ami felfoghatatlan de a tanár is sokkos állapotban van.
-Öhm... Nem akarok beszólni, de... Jól vagytok?-kérdezem amire a tanár felocsúdott.
-MI A JÓ BÜDÖS KURVA FASZT KÉPZELSZ TE NYOMORÉK KÖLÖK!?-ordit rám amire el nevetem magam, az pedig elém sétál és fel emel a felsőm nyakánál fogva.
-Nyah... Apuci!-kezdek bele a szokásos játékomba amire a tanár kipirul halványan és lerak majd a helyére megy és neki áll az órát tartani.
Hát igen így kezdődik az első napom a suliba. Na de akkor ugrojunk egy nagyon kicsit. Legalábbis három héttel a kezdés napjára!
-IZUKUUUU!-rohan felém új barátom Uraraka és ugrik a nyakamba mint valami kismajom. Én csak nevetve le teszem és mosolyogva fogom az alkárját.
-Jó reggelt neked is. -nevetem amire ideér Iida is, és Todoroki is.
-Jó reggelt, hogy vagytok?-kérdezi Iida amire nevetve megölelem.
-Szépséges jó reggelt drága csapat apa!-nevetünk egyszerre.
-Na ez most nem volt szép de látszik jól vagytok. És ki pihentétek magatokat.-mosolyogja majd el indulunk be a suliba.
-Amúgy Izuku... Tetszik valaki az osztályból?-kérdezi Uraraka amire nem tudtam semmit sem válaszolni.
-Hát... Nem.-vágom rá amire a barna lapos tekintettel pislog rám majd hirtelen meglátja a rózsaszínra dyeroltatott lányt majd nagy mosollyal oda rohan.
-És mára ennyit kaptunk belőle.-kuncog fel Todoroki amire én és Iida össze nézünk és el nevetjük magunkat.
-Mi a nevetés tárgya? Had nevessünk mi is!-lép ide a három fiú Mina koréből.
-Csak annyi hogy Uraraka úgy itt hagyott mindket mint réti sas a feszkét ha zsákmányért megy.-mondja Iida amire a harom egymásra majd ránk néznek.
-Ugyan ez elmondható Minaról is.-kuncogják, majd a vörös engem át karolva indul meg a terem felé.
-Na és Midoriya, hogy aludtál?-kérdezi rám vigyorogva amire elő kezdi hozni a kis panikomat.
-Hát... Jól, aludtam. Na és te?-kérdezem amire érzem az felkar izmaival kezd játszani, mire én egyre jobban kezdtem meleg pánikot kapni.
-Egész jól... És mi lenne ha délután el mennénk a pályára? Ott lesz az egész csapat. Jó lenne ha lenne a másik csapatnak egy cserejátékosa.-mondja amire nem kicsit bepakoltam magamban. Ugyanis ki vagyok képezve emberek ölésére és kínzására, meg tancolni is megtanultam és énekelni is... De hogy én labda játékot játszak, azt már nem tudom hogyan kell.
-Az... Az a helyzet, hogy nem tudom hogyan kell játszani...-nézek félre amire megfeszíti izmát ezzel el érve hogy rá figyeljek.
-Semmi baj haver... Majd megtanítalak. De mi lene, ha utána el mennénk inni egyet a GhostRider bárba?-kérdezi amire nem tudtam mit mondani így rá bólintottam. Max ma nem dolgozni megyek hanem inni. Apu csak nem öl meg érte.
-Benne vagyok, mikorra legyek a pályán?-kérdezem amire elő veszi a telóját majd meg nézi az időpontot.
-Delután három. Kábé ötig leszünk kinn és a bár fél orára van onnan. Szóval nagyjából hat előtt oda értünk. Remélem megfelel?-néz rám cukin amire mosolyogva bólintok.
-Persze hogy jó, ne hülyeskedj.-mosolygok majd a terembe érünk és mind a ketten a saját helyünkre megyun. Én lepakoltam a cuccom oda mentem a tanári asztalhoz és mivel Katsuki senseijel lesz első óránk így, hát fel vettem a szokásos reggeli vicceimhez való személyiségem, vagyis az övét.
-Hé! Maradjunk csendben, Midoriya megint műsort tart a senseiről.-mondja a most beérkező lila hajú lány, a nyakában a fejhallgatóval.
-Jól van de akkor ti meg szedjétek a labaitokat még a végén le üvölti a fejünket.-játsza a hattyúk halálát a sárga hajú fiú, amire mindenki leül és csendben figyelnek rám.
-Kezdheted.-mondja a polip fan fiú.
-CSENDET MOCSKOS CSŰRHE ÉS POFA BE!-ordítom eljátszva a szőke katona tanár úrat, majd folytatva kezdek bele az előadásba. Egy ideig ment ez majd fel kaptam magamra a tanár állandóan ott hagyott ruháját és szemüvegét ami amúgy divat szemüveg.
-MI A FASZÉRT NEM TUDTOK ODA FIGYELNI! A FASZOM KI VAN VELETEK!-ordítom és jatszom el a tanárt ahogyan az asztalnak vágja az egyik könyvet és dühösen nézek az osztályra, amire hallom nyilik az ajtó és oda pillan mindenki velem együtt.
-Itt. Meg. Mi. A. FASZ FOLYIK?-kezd bele a szokásos reggeli üvöltésbe. Bennem megfagyott a vér és hirtelen nem tudtam mit kéne csináljak, amire kettőt pislogtam a szőke már a szemembe nézve dühös gyilkos szemekkel ajándékozva bámul a lelkembe.
-Öhm... Meow?-nyávogok egyet majd le veszem lassan magamról a felsőt és a szeműveget és az asztalra rakva ülök a helyemre.
-MIDORIYA IZUKU!-ordít fel és néz rám gyilkos tekintettel, majd elő vesz egy dobó csillagot és felém dobja amire hála a reflexeimnek és apámnak el kaptam őket majd visszaküldtem a feladónak.
-Tanár úr... Maga dobó csillagot akart dobni a diákja felé?-kérdezi tőle a barna hajú lány, amire az sokkolva áll egy helyben.
-Jó tudjátok mit? Doga! Amit eddig vettünk!-mondja majd neki áll iratni velünk, hála égnek tudtam hogy mind miattam van, szóval nem izgatott mi történik csak az, hogy délután Kirishimaval lehetek. És aztán pedig majd hétvége dolgozás és mulatás. Szokásos dolgok. Talán ez lesz életem legjobb éve vagy nem is tudom de az biztos hogy érzem jó lesz minden. Amint megírtuk a dogákat ki csengettek és mindenki ki szaladt a teremből a közepső udvarra ugyanis ez a nagy szünet ami egy órás.
-Gyere Midoriya!-ragad kézen a vörös majd a suli belső udvari pályájára vezet és leültet a padokra.
-Maradj itt és figyelj!-mondja majd le megy a kis csapathoz és egy egy köszönés pacsi után neki állnak játszani, az A vs B osztály. Csapat kapitányok a következők az A osztályból Kirishima, a B osztályban Tetsu, a mini meccs el is kezdödött és csak úgy szórta a kosarakat a vörös csapata. A csapatban ott volt a kissé bolondos Denki, a minden lány és srác álma Todoroki és Sero, a magas osztály elnök Iida, Shouji, Sato, Tokoyami és Ojiro. A másik csapat nem nagyon érdekelt szóval azokkal nem is foglalkoztam, a mi osztályunk csapat játéka nagyon jó volt és izgalmas. Az összhang is tökéletes.
-HAJRÁ!-álltam fel hirtelen és kezdtem szurkolni amire a fiúk rám néztek és határozottan bólintva folytatták a játékot majd a be csengő előtt húsz perccel be fejezték a játékot és meg kértek hogy legyek a nyertes csapat kihirdetője.
-Hát oké...-valaszoltam majd a csapat kapitányokat magam mellé állitva két oldalra néztem a két csapatot.
-És a nyertes csapat... Nem... Más...-kezdtem el lassan beszélni és megfogtam a kettő fiú kezét.
-Mint...-fokoztam az izgalmat majd fel elemeltem Kirishima kezét.
-AZ 1A OSZTÁLY!-kiálltom el magam amire a közbe köréjük gyült diák sereg egyszerre kezd tapsolni amire a vörös hajú rám néz ragyogó szemekkel majd hirtelen magához húz és megölel.
-Köszi a bíztatást.-súgja és emel fel és rak a vállára, majd magához húzza az ellenfél csapat kapitányát amire az át karolva a vöröset alám karol, majd egyszerre tartanak meg.
-ÜDVÖZÖLJÜK EGYÜTT IZUKU-T!-kiálltják mind ketten amire a diákok fütyülni kezdtek.
-KÖSZÖNTÜNK A UA-BEN!-kiálltja mindenki amire fel emeltem a kezeim és hatalmas boldog mosolyt villantottam, amire csomó lány kezdett sikítozni és láttam páran össze is estek.
-Ejha, tesó te aztán vagy egy valaki. Értem nem bomlanak a csajok ennyire. Hogyan csinálod?-tesz le a vörös kérdezve.
-Nem tudom... Ez az egész nekem még új. Az előző sulimban nem ép a kedvenc diák voltam... Sokkal inkább az ellentkezője, az utált és kigúnyolt diák...-mosolygok kínosan amire a körülöttem lévők el halkulnak és rám néznek, pár másodpercre lefágynak majd egyszerre ölelnek meg.
-Mi szeretünk, akármilyen is legyél.-mondják egyszerre amire öröm könnyeim kezdem hullajtni.
-Micsoda szép nap ez a mai. Köszönöm srácok.-mosolygok amire a nézők csak ujjongva olvadoznak.
-Na de menjünk mert mindjárt csengetnek, futás!-mondja a szemüveges fiú amire mindenki a termébe rohant. Ahogyan telt múlt az idő egyre izgatottabb lettem a délutánnal kapcsolatban, szerencsére apuék meg engedték és el rendelték hogy míg a bárban vagyunk addig a személyzet úgy tekintsen rám mint idegenre.
YOU ARE READING
Az Új Küldetés
FanfictionNa hát sziasztok! Visszatértem a sok várakozásból. Nagyon sajnálom hogy nem voltam aktív. Ígérem hozom a jobbnál jobb sztorikat. Na de legyen ennyi amit tudni kell. És mint nálam jó szokás. Sosem szpojlerezek. A kommenteknek örülnék. És köszönöm szé...