Close to you.

V.fejezet: Aaron

Már két hete annak, hogy Destiny elvállalta, hogy segít nekem és... Anyám! Ez volt életem legjobb kéthete. Azt leszámítva, amikor az edző megtudta, hogy az egyik tárgyból majdnem, hogy bukásra állok. El akart tiltani két edzésről is, de amint megtudta, hogy valaki korrepetál egyből ki is verte a fejéből az ilyesmi gondolatokat.

A mai edzésen kapura lövési technikákat gyakorlunk. Éppen lőnék, mikor a szemem sarkából meglátom Destiny alakját az edző felé lépkedni. Megállok a jégen és figyelem a történéseket. Váltanak pár szót, majd az edző a pályát kezdi szemlélni, majd a szeme megtalál engem és elkiáltja magát:

-Blake! Le a jégről! -Kapom az utasítást. Kisiklok a jégről, felteszem az élvédőt a korcsolyára és odatipegek az edzőhöz:

-Igen edzőbá?

-Addig nem akarlak meglátni a pályán, még meg nem írtad azt a témazárót és fel nem húztad az átlagod! Különben kispadra raklak a szezon végéig. Megértetted? -Nézett rám jegetvágó tekintettel. Ennyire még sosem féltem tőle.

-Igen is, uram! Mindjárt jövök. -Fordultam Destiny felé, aki csak biccentett egyet.

Miután végeztünk a tanulással felajánlottam Destiny-nek, hogy haza viszem, amit nem akart elfogadni, de tíz perccel később a lakása felé tartottunk síri csendben, mikor Destiny megszólal:

-Kapcsolhatok zenét? Valahogy mindig feszengek, ha nem megy a kocsiban a rádió. -Húzogatta a pulcsija újját.

-Persze! Azt hittem téged zavarna ezért nem kapcsoltam be. -Mosolyogtam rá. Majd mikor bekapcsolta a rádiót megmerevedtem. A hangszórókból Taylor Swift - Style című dala szólt.

-Te Taylor Swiftet hallgatsz? -Fordult felém döbbenten.

-Eddy hallgatja. Én meg kénytelen vagyok hallgatni. -Vontam meg lazán a vállam. "Ezaz, csak játszd a macsót." Mondta a belső hangom.

-Aham... Én imádom Taylort.... You got that James Dean daydream look in your eye. And I got that red lip classic thing that you like. -Ahogy ott dalolászta mellettem az egyik kedvenc zeném és esküszöm próbáltam visszafogni magam, de a hangjától kezdtem keményedni odalent.

Azután már rockzenék mentek, amit Destiny nem tudott énekelni.

-Ez lesz az. -Mutatott egy tégla épületre. Megálltam a ház előtt és épp ekkor pittyegett Destiny mobilja. Ahogy elolvasta az üzenetetek felhorkantott. -Bocsi csak Iza megint formában van. Most mennem kell. Holnap találkozunk.

-Apropó holnap. Áttehetnénk korábra a holnapi tanulást?

-Ahm holnap dolgozom, de megoldjuk. Oké?

-Oké! Jó éjt szivi! -Erre horkantott egyet, de elmosolyodott.

-Jó éjt Blake! -Azzal hátat fordított és felszaladt a lépcsőn.

Másnap, mikor az óráim után beléptem a Brew ajtaján mindenhol halloween-i dekorációk láttam, de Destiny-t még sehol. Leültem a pulthoz, hogy megvárjam. Nem sokat várakoztam, mikor nyílt a bejárati ajtó és belépett rajta Destiny és Iza Archer mögöttük szorosan, nagyon szorosan Chris McDougal és Elliot Olsen, a focicsapat irányítója és centere. Destiny elköszönt tőlük és hátra ment a pult mögé. A két srác és a csaj pedig helyet foglaltak az egyik asztalnál a sarokban.

Destiny, mikor beállt a pultba észrevett és rám mosolygott.

-Nem is tudtam, hogy te meg Olsen jártok. -Mondtam, ahogy odaért hozzám.

-Mert nem is. Csak jóban vagyunk a barátaink miatt. -Vont vállat.

-Aham... ha te mondod. -Vettem elő a könyvem.