Én, a világ ellen

Kölkök #2

Melinda arra riadt fel, hogy Evelin visít. Hangosan. A lila hajú alterlány felült addigi félig-fetrengő helyzetéből.
- Mi a bajod?!
Az Instás Szépségkirálynő a MÁV-os fülke közepén állt, paradicsomvörös fejjel, és halálra vált tekintettel nézett Jánosra.
- Vidd innen! Vidd innen azt a rémséget, te mocskos állat!! - Sipákolta a kék hajú lány, és a Herceg felé dobta az egyik cipőjét, ami végül a halkan horkoló Károly mellkasát találta el.
- Mi a szar? - Riadt fel amaz, és felpattant. Melinda meglátta Jani kezében a sminklemosót.
- Azt honnan szerezted? - Tudakolta Károly.
- Azt hittem rá, hogy víz! - Mentegetőzött a másik.
- Nem láttad a pofádba virító "GÁRNÍER" feliratot?!
- Olvasni sem tudok, hagyjál már!
- Hol vagyunk? - Fordult Melinda a még mindig remegő Evelinhez. Az Instakirálynő vett egy mély levegőt.
- A nyugatinál.
Melinda félrenyelte a nem létező vizet a szájában.
- Mi a franc? Hogy a retekbe vagyunk még csak a nyugatinál?! Egyszer elindultunk! Hogy a mákosgubába fogunk eljutni Amcsiba?
Evelin megvonta a vállát, és megborzongott, amikor még egyszer a sminklemosón marakodó pesti "férfiak" felé nézett.
Eközben Melindában egy komplett világ dőlt össze. Még. Csak. A. Nyugatinál. Voltak.
A folyosóról csoszogás hallatszott, és a következő pillanatban a fülke ajtaján bekukkantott egy idős néni.
Melinda mindennél jobban félt az idős néniktől.
- Te Jóisten, Kutyagyerek, Jani, valaki!! - Ugrott János nyakába. - Ments meg!!
- Na, de kisasszony! - Vigyorgott a néni. - Én csak a jegyeket jöttem megnézni!
Szépségkirálynő elbizonytalanodva nézett körbe, lassan ralizálva, hogy mindenük van, csak jegyük nincs.
- Ne tessék haragudni, deeeee... - kezdett bele zavartan. - Csak ezt tudjuk odaadni.
Undorodva kikapta Jancsi kezéből a sminklemosót, és a néni kezébe nyomta, majd becsapta az ajtót. Egy pillanatig mindenki csendben bámult rá, aztán Erős Pista Herceg felhördült.
- És most mit igyak?!