Feketeszív

#1

Tsuru az Urameshi csapat tagja volt, egy gyönyörű, sötét barna hajú lány, Ő egy hamadryad volt (fa nimfa).
Ma épp egy gyönyörű, fehér ruhát húzott fel, úgy nézett ki, mint egy angyal.
-Sziasztok! -ért oda a találkozóhelyre, ahol a fiúk komoly arccal néztek rá.
-Meg kell mentenünk a lányt. -utalt Yukinára Kurama.
Megvárták Hieit is majd a csapat elindult Tarukane birtokára. Sötétedett, mire elérték a birtokot és a villát. A hatalmas fák kísérteties árnyékot vetettek. Néhány lény eléjük ment, már a kapuba, de könnyűszerrel legyőzték, viszont bent a hosszú folyosókon egyszer cssk Tsuru elveszett. Nem találta a csapatát, kiabálni meg nem akart nem akarta magára vonni az ellenseg figyelmét, így elindult egy tetszőleges irányba, de bár ne tette volna. Mikor egy ajtón belépett, egy zsákfolyosóra lyukadt ki, ami sötét volt és szembe találta magát Elder Toguróval. Tudta, hogy Toguro mi mindenre képes, hogy kegyetlen, szadista és torz, de valamit észrevett, folyton hideg, szadista arcán valami átsuhant. De egy pillanat múlva visszanyerte szokásos hideg, viselkedését.
-Nocsak, nocsak, kit mészároljak ma le? Milyen kár, hogy nem egy oldalon,állunk.-nevetett szadistán, de a lányt ez nem rémisztette meg látszólag, nyugalmat erőltetett magára.
A lány elkezdett közelebb lépdelni hozzá, lassan óvatosan, mire Toguro nagyon meglepődött és hátrálni kezdett egy kicsit.
-Toguro, én nem akarok harcolni...-kezdte nyugodt hangon es kedves lila szemeivel nézett rá. Igen, a lila az első szín, ami Togurónak eszébe jutott róla, a spiritualitás, a tisztánlátás és a nyugalom.
A lány mégközelebb lépett, amíg Toguro már nem tudott tovább hátrálni.
-Ne..ne nézz így rám! - kiáltott rá agresszívan, mire a lány egy kedves, gyengéd, apró mosolyt villantott felé.
-Semmi baj, Toguro..- simított végig a démon arcán finom, puha kezeivel a lány, mire Toguro meglepődött.