Feketeszív

#8

Napokkal később egyik este a Toguro csapat készül a másnapi harcukra egy csapattal. Tsuru látta, hogy Bui zavart és szomorú. Óvatosan megérintette a lány a kékhajú, komor férfi vállát, mire a férfi összerezzent.
-Jól vagy?- kérdi a barna hajú lány aggódva a férfi szemeibe nézve.
-I...igen.-túrt a férfi zavartan a hajába, nem szokott hozzá, hogy valakit érdekel mi van vele.-Csak félek, holnap harcolunk és nem akarok csalódást okozni Toguróéknak.
-Nem fogsz, hidd el, erős vagy és bátor, mint egy oroszlán, ti.....nem vagytok barátok úgy, mint mi a csapatommal, ugye?-kérdi a lány óvatosan.
-Nem..mi....nagyon, nagyon félünk tőlük.
-De miért, bántanak titeket Toguróék?
-Idősebb Toguro "edzései" kitolják a határainkat, maradjunk annyiban.-motyogta.
-Oh, sajnálom.-simítja meg a lány megértően a karját.
-De a főnök veled máshogy viselkedik, mint másokkal, mintha az igazi énjét, az emberi részét megmutatná neked.
-Igen, máshogy néz rám, ezt észrevettem és jókat beszélgetünk.-pirult el egy kicsit a lány.

Hirtelen csapódott a bejárati ajtó és megjelent Idősebb Toguro a lakórészben.

Másnap a lány természetesen lement szurkolni Toguro csapatnak, Toguro álma valóra vált, az ő angyala neki szurkolt most.
A lány érezte, hogy valami nincs rendben. Mintha egy nyaralásról jöttek volna vissza a fiúk,  mindenki el volt a saját kis világába. A lány üvöltött nekik, mintha csak a saját csapatának tette volna, próbalta lelkesíteni őket.
A dolgokat tetézte, hogy Ifjabb Toguro legyőzte ellenségét, de utána olyan rosszul esett el, hogy eltört a lába. A lány odarohant hozzá.
-Bui, Karasu, vigyétek őt fel a szobába kérlek.-mondta a lány nyugodt hangon.
-Nem kéne a kórházba vinni?-kérdezte Karasu.
-Gyorsabb, ha én összerakom a csontjaidat.-nézett ra megnyugtatóan a lány. Bui és Karasu felvitték Ifjabb Togurót a lakórészükbe és a kanapéra letették. Mögöttük sétált Tsuru és Idősebb Toguro, az utóbbi aggodalommal nézett öccsére. A lány észrevette ezt és megfogta a démon kezét.
-Figyelj, minden rendben lesz, hamadryad vagyok, tudok gyógyítani.-nézett rá megnyugtató, kedves, lila szemeivel.

A nappaliban ültek és a lány készített egy főzetet, amit Ifjabb Toguro sérült lábára és a saját kezére kent, majd rátette kezét a törött részre, óvatosan. Az izmos ferfi érezte, ahogy csontjai összeforrnak a lány kezeiből áramló lila gyógyító erőnek köszönhetően, de nem fájt, inkább kellemesen és melegen bizsergett.

Végül teljesen összeforrtak a démon csontjai.
-Mi..köszönjük.-mondták a fivérek zavartan