Feketeszív

#4

-Jó reggelt!-mosolygott kedvesen a lány, mikor látta, hogy a démon morogva ült fel, fájt a feje.
-Ezt idd meg kérlek.-adta a kezébe a zöld folyadékot, mire a férfi egy húzásra megitta, azonnal érezte a hatását, a fejfájása és hányingere tompult.
-Sajnálom...én csak..az érzelmeim..-dadogott a démon, hosszú, kócos hajába túrva.
-Ne magyarázkodj, semmi baj.-mosolygott a lány, majd kivezette Togurót a konyhába.
-Nincs itt más senki?-forgatta a fejét Toguro, felfedezve a lakást.
-Nem, anyukámmal élek, de ő sokat van üzleti úton, jelenleg is ott van.-mondta a lány, miközben szedett mindkettőjűknek a szalonnás rántottából, majd leültek és elkezdtek enni.
-Ez nagyon finom!-ízlelgette Toguro az ételt.
-Annyira gyönyörű vagy...-motyogta maga elé a lányt nézve, miközben a hálóingben ülő lányt nézte.
-Nézd én nem akarok zavarni..-motyogta elpirulva, kínosan érezte magát, hogy a lány gyengének látta őt.
-Semmi baj, nem zavarsz, maradhatsz ebédre is, ha szeretnél, csak szólj az öcsédnek, biztos aggódik.
-Aggódik? Szerinted valaki aggódik értem?-kérdezte tágra nyílt szemekkel.
-Ha a tesód nem is, de egy valaki biztosan aggódik érted.
-Ki..ki az?-kérdezte kicsit túl hirtelen.
-Én aggódtam érted, tegnap.-mondta a lány megsimítva a démon arcát, mire a férfi a lány puha kezét az arcához szorította, belebújt az érintésébe.

Végül Toguro úgy döntött még ebéd előtt hazamegy, elárasztotta ez a furcsa melegség és a többi furcsa érzelem. Mikor hazaért öccse éppen a TV-t nézte. Felnézett rá és biccentett neki, de nem nagyon akarta beleártani magát a bátyja ügyeibe.

Idősebb Toguro az elkövetkezendő 2 hónapban látta a lányon, hogy milyen erősen es keményen edz, követte őt az árnyékban lapulva