Bekövetlek

*2*

– Az meg ott a... – kezdte Kamilla, de Berni lepisszegte.

– Igen, tudom. Remélem, nem futunk össze vele.

– Vagyis reméled, hamar futunk össze vele.

Berni megforgatta a szemét.

– Csak maradj csendben, jó? – hangsúlyozta ki a bejárathoz érve.

– Oké, de ő Marci osztálytársa volt, és úgy látom, most együtt bandáznak, szóval nyilván találkozunk velük, mert én bírom a Marci energiáit. Meg az illatát. Meg izé...

– Jól van már, tudom – nevetett Berni. Figyelmetlénségében a küszöbnél megbotlott, de csak azért nem vágódott hasra, mert megkapaszkodott az ajtókeretben és oldalra lendült. Tenyerét az üvegfelületre nyomva tompította az ütközést.

Kamilla odalibbent mellé.

– Micsoda rúdtáncos bravúr!

Szuper, máris beégek...

Berni beszívta a levegőt, határozottan megfordult; és széles vigyort tapasztott az arcára. Csak néhányan pillantottak rá a közelből, de nem foglalkoztak vele. Legalább ötvenen várakoztak kis csoportokba szerveződve a tágas aulában, köztük felnőttek is. A lányok előtt érkező srácok épp az egyik folyosó felé haladtak, nem láthatták Berni mutatványát. 

A festett falak illata bekúszott az orrába; szerette ezt az illatot, de a csupasz falak látványa különös érzést keltett benne. Emlékeiben még a színes dekorációk adták a helyiség komfortját, de ez a tágas fehérség valósággal elvakította.

Kamilla mappát és tollat nyújtott felé, rajta jelenléti ív. Berni odafirkálta a nevét, majd letette a dossziét az asztalra, ahová barátnője intett. Vizespalackok sorakoztak a fehér abroszon, pogácsa, valamint kötelező iskolai díszletelem gyanánt magasra nőtt, hosszú levelű vitorlavilág. Fotós témákra érzékeny szeméből inkább kipislogta ezt a látványt.

– Mondtam, hogy alig lesz itt fiatal a tavaszi szünet miatt – jegyezte meg Kamilla.

Berni egyetértőn hümmögött, és magában nevetett.

Ezt mondjuk én mondtam, de sebaj.

– Menjünk átöltözni – vetette fel Kamilla, mert a várakozók többsége már melegítőben volt. – Nyolckor itt lesz az eligazítás.

– Akkor van még tíz percünk – mondta Berni előhúzva a mobilját. Jó néhány értesítése érkezett, alig várta, hogy olvassa őket. Vajon melyik posztja ilyen népszerű? A reggeli szelfi a villamoson, vagy az esti videó, amin egy trendi számra tátogott, és kiírta, hogy „végre szünet"? Vagy egy kommentjére érkezett reakció? Sietve öltözött át a mosdóban, és már olvasta is a hozzászólásokat, amíg Kamilla hosszú copfba rendezte a fürtjeit. Berni általában szárnyalt, amikor sokan szívecskézték a posztjait, bekövették, vagy kedves hozzászólást írtak, de amikor egy feltöltése a várt szint alatt teljesített, szomorkodott. Akárcsak akkor, amikor hozzászólásban kigúnyolták, vagy privát üzenetben kikezdtek vele.

Három fiatal lány lépett be a mosdóba, ahol három-három fülke volt két oldalon, a bejárat mellett pedig vízszintes tükör a vályú kialakítású mosdókagyló felett. Még festékpöttyökkel volt teli a kerámia, a csaptelepek, sőt még a szürke padló is.

– Lehet már használni ezeket? – kérdezte az egyik lány a fülkékre mutatva.

– Persze – válaszolt Kamilla, majd megragadta barátnője karját, és kihúzta a folyosóra. – Hahó, tedd már el a telót, nem látsz, nem hallassz.