A JÖVŐ ŐRZŐI || KPOP FF

1.

Az életem elég unalmas. A nevem Nicole, 18 éves vagyok, végre befejeztem az iskolát és elegem van. És azért van elegem, mert unalmas az élet. Nem történik semmi sem.

A szobámban üldögéltem, az ablakomon bámultam ki, miközben szakadt az eső és hangja kicsit lenyugtatta a stresszes lelkemet. Az ablakról visszaverődött az arcom képe: világos szőke, egyenes hajam ott lógott a szemembe, amit a kezemmel arrébb tűrtem. A szemeim találkoztak a tükörképem szemeivel, bennül zöld szikra villant fel a stressz leküzdése során. 

Sóhajtottam egyet, majd felálltam az ágyamról és kinyitottam az ajtómat, de amint kinyitottam, a bátyám arca tárult elém.

-Mit csinálsz, csajszi? - kérdezte Hyunjin, a bátyám.

Elforgattam a szemeimet idegesen, ugyanis elég szar napom volt, amiért hálás vagyok annak a faszfej Sanának, aki megint leégetett a suli ünnepségen.

-Semmit. - válaszoltam flegmán, majd becsuktam az ajtót és befeküdtem az ágyamba.

De Hyunjin nem hagyta csak annyiban. Fogta magát és kinyitotta az ajtót, majd leült mellém az ágyra, arca az enyémet kémlelte.

-Mi az? - néztem a tesómra.

-Sana megint bántott téged? - tette fel a kérdést.

Nyeltem egyet, majd bólintottam. Az agyam pedig visszaidézte a pillanatot, amikor azon a suli ünnepségen...

-Lerúgom a fejét és azzal fogok focizni. - szólalt meg Hyunjin félbeszakítva a gondolataimat. 

Ezen egy kicsit felkuncogtam.

-Látni akarom! - mosolyogtam és felültem az ágyon, szemeimmel Hyunjin arcát bámultam.

Egyszer csak a bátyám megpaskolta a fejem búbját.

-Egyik barátom, Seungmin mutatott valamit, és azt mondta mutassam meg neked is. Van kedved eljönni velünk? - kérdezte.

-Hova? - kíváncsiskodtam.

-Meglátod. - kacsintott Hyunjin.

***

Miután elállt az eső, én és Hyunjin kiléptünk a házból. Pocsolyák sokasága fogadott minket. Elindultunk az utcán valamerre, Hyunjin vezette az utat, míg én csak szorgosan követtem. Egy kis idő után Seungmin csatlakozott hozzánk, kilépve egy ház kerítésén.

-Sziasztok! Akkor indulhatunk? - kérdezte Seungmin, mire mind a ketten bólintottunk.

Követtem a két fiút az utcán. Az idő kezdett barátságosabb lenni, a felhők mögül elkezdett a nap fénye is megjelenni. Ahogyan sétálunk az utcán, egyszer csak pont Sana és a barátai, Nayeon és a többiek sétálnak szembe velünk. Megriadtam és elkezdtem böködni Hyunjint.

-Tesóó... ott vannak... - suttogtam a tesómnak.

-Tudom, ne aggódj. - bíztatott.

Sana és a többiek szembe találkoztak velünk, én csak néztem, ahogyan Sana rám mosolyog, majd Hyunjin megszólalt.

-Bántottad a húgomat, Sana? - kérdezte a bátyám fenyegetően.

Sana egyet hátralépett, Nayeon meg elmenekült onnan a többiekkel együtt. A lány csak állt a fiú előtt, míg én titokban szadistaként élveztem.

-N-nem... - motyogta Sana.

-De. - mondta Hyunjin.

Azzal az egyik háztetőről néhány fekete csuklyás alak ugrott le, pisztoly volt a kezükben, amit mindannyiunkra mutattak. Sana és én hirtelen felemeltük a kezünket, Hyunjin és Seungmin meg csak tétlenül ácsorogtak.

-Mi a szar...- szólalt meg a bátyám, de abban a pillanatban az egyik alak egy nyugtatót lőtt a nyakába.

Pánikolva néztem a bátyámra, ahogyan az egyik alak karjába hullik, aki lehúzta a csuklyáját és egy gyönyörű szőke hajú ausztrál arc fogadott. Majd Sanát és meglőtték, Seungmint is... végül engem is valaki, egy fiú, de nem emlékszem az arcára, mert elsötétült minden.