Amor - Hepi ff

3.

Reggel fáradtan keltem fel. Hajnalokig néztem a filmet, ennek következtében pedig nem nagyon tudtam aludni. Max. 5 órát, de szerintem még annyit sem. Mint mondtam, tiszta kóma voltam. Felvettem a mai ruhámat, ami csak egy pulcsi meg egy szoknya volt, majd felraktam egy nagyon alap sminket. Mivel nem volt lakótársam, mert sajnos Zoé elballagott, ezért nem tudtam beszélgetni sem. Jobb híján benyomtam Beni új dalát, és azt hallgattam, ami mára már átlépte az ötvenezres megtekintést. Sajnos Spotyra még nem jött ki, gondolom majd az albummal együtt jön. Miután a pipere cuccaimmal végeztem, lebattyogtam a büféhez, persze már iskolatáskában, és vettem két müzliszeletet. Már indulhattam is az osztályba. Na az osztályterem teljesen más téma. Nem úgy van kialakítva mint egy átlagos terem. Nagy négyzet - vagy kocka( gondolja mindenki annak, aminek akarja)- alakzatba vannak felállítva a padok. A fal felöli irányban pedig a székek vannak, belülről. Elegendő hely van arra, hogy kitoljuk a székeket, átmenjünk egymáson, vagy esetleg hintázzunk. Csak ha meg kell, jöhet a mentő értünk.

Az osztálytársaimmal nem nagyon akarok beszélni, mert szeretni persze szeretem őket, de nem tudnék sok dolgot mondani róluk. Hülyék. ( Meg hazugságot, vagy hamis állítást sem akarnék  róluk beállítani). Csak Benivel szoktam lenni, vagy egyedül. Esetleg Daniékkal, meg a paraszt Bencével. 

Csengettek, majd bejött a tanárúr egy nagy dobozzal.

- Kérem a telefonokat leadni. Lehetőleg most - mondta kímérten, mire az osztály nagy része azonnal felkelt.  

 Én nem voltam köztük, mivel fent hagytam. De mondjuk mellettem Beni persze lehozta. Miután 12 ember aláírta a lapot, kezdődhetett a médiaismeret. De jó!

Na, ma duplázó napunk van. 2 média, 2 angol, 2 matek aztán hál istennek csak egy fizika. Kikészülök ettől a naptól, mert mondjuk ha dogát írunk, csak az egyiken lehet, nem engedik a másikon is. Ami nagyon nagy igazságtalanság. Na de mindegy. Túléltem a mai napot. Írhatom meg a leckéket, meg tanulhatok, plusz Beni rámutatott, hogy nézzem át a fogalmazását. Magyarul írjam meg helyette, mert ő nem képes rá. Meg eleve hibásan ír. Mert ha elvisz a klippforgatásra, akkor megéri.

Így neki álltam. Alapvetően vizuális típusú vagyok, így gyorsabban meg tudom tanulni az anyagot. 2 óra alatt írtam csak a matek leckét, mert a tanárunnk nem képes csak egy feladatot feladni, neki két oldal kell. Mindegy már csak a média kell, aztán csak Benjamin fogalmazása.

Ha mégegyszer Beni fogalmazását én írom meg, kitekerem a nyakát. Nem tud értelmesen mondatokat összehozni. Átírtam, ő meg csak lemásolja. Összrendeztem a cuccaimat, és kezembe fogtam a papírlapot, majd átmentem Beni szobájába. Mindenre számom, csak arra az egy dologra nem, ami bent történt. Beni és Bence azok, akiket először észrevettem. Mert majdnem rájuk léptem.

- Mi a fene történik itt? - kerekedett el a szemem. Annyit láttam, hogy a két fiú fél meztelenül nyomják a fekvőket. 

- Fekvőtámaszverseny van. Már négy perce csinálják - mutatta fel Dani a telefonját.

- Váá - biccentettem. - Kinek szurkolunk? 

- Én Bencének - mondta Danika.

- Akkor én Beninek - feleltem. Nem fogok Bencének szurkolni.

- Hallod Nati nem ülsz fel a hátamra? -  kérdezte Benisso.

- Az izzadt testedre? Kösz, de kihagynám - nevettem fel.

- Akkor én nem is kérdezem - dünnyögte Bence, és egymás után gyorsan lenyomott vagy tíz fekvőt. Én örülök, ha egy sikerül.

 - Ne is. Amúgyis nehéz vagyok - néztem lefelé magamra, és elfintorodtam. Bence egy pillanatra megállt, egyik kezével megtörölte a homlokát.