Amor - Hepi ff

8.

Már 5-kor fenn voltam, mert este rájöttem, hogy nem csak egy tantárgyból kell lenni, hanem vagy százból🤣Még jó, hogy nincs annyi. Így hát fél hatra valamennyire felébredtem, és nekiálltam, mert tudtam, hogy ebédedőre nem lennék kész, ha kilenckor kezdtem volna neki. Persze nálam nagyon ritka, hogy valaki nem zavar. Kopogás nélkül jött be a nagy fiú hozzám. 

- Mit akartok? - nem fordultam hátra.

- Ki az a srác? Akivel folyamat találkozgatsz - tért a lényegre Ábel.

- A barátom - fordultam feléjük.

- Egy pasid? -kérdezte csodálkozva Danika.

- Igen. Képzeljétek el. Van barátom. Olyan nagy csoda? Teskintettek ribancnak nyugodtan. Már nem érdekel. Ezekszerint a két legjobb barátomat - néztem Danira és Benire - A volt barátomat - fordítottam a fejem Ábel felé, - és egy nagy tahót is elveszítettem. Mert mindenki annak tart. Mi értelme van akkor veletek barátkozni?-mondtam ki a gondolataimat, ami szerintem jogos volt.

- Ábel mondta, hogy az vagy - magyarázta Beni.

- De ti sem tagadtátok. Senki sem írt Alíz kommentjére védelmező üzenetet, se semmit. Csak like-oltátok. És egyre többen teszik azt - folytattam.

- Mi csak meg akarunk védeni. - dünnyögte Dani, mire gúnyosan elmosolyodtam.

- Ez nem megvédés. Ez tiltás, gúnyolás, tagadás - sóhajtottam.

- Mondtam, hogy nem lehet vele beszélni - állt fel Bence.

- De lehet. Csak nem erről, és nem veletek. Jobb, ha kimentek - fordultam vissza a házikhoz.

- Ennyi? Akkor a barátságnak vége? - kérdezte Bence.

- Itt max Beni, Dani és köztem volt valamilyen barátság. Ábel letagadt mindenkinek, elmondott mindenkinek. És te, Bence? Elmondtam már. 4.-dik éve csesztetsz a szarsággaiddal. Elhordasz mindennek, és úgy bánsz velem, mint valami utolsó prostival.Ezek után meg akarjátok mondani, hogy kivel járjak? Meg, hogy ti csak védelmezni akartok? Baski, én szeretem Martint.És ő is szeret! Úgyhogy hagyjatok békén. És ne a főtek - intéztem mindenkinek szavaimat, de legképpen Bencének 

- Fasza -mondta Beni, és kimentek. Ez is megvolt még sincs este. Amugy ezek itt aludtak? 8-at ütött az óra, így folytathattam a tanulást...

Én nem gondoltam volna, hogy az uccsó' évünk ennyire húzós lesz tanulási szempontból. Nagyon sokat kellett tanulni, vagy házit írni, esetleg verset elemezni, mert miért nem. A tanárok imádnak sok dolgot feladni. Még csak október 6 van. Mi lesz a szünetben? 

Felvettem egy pulcsit, meg egy farmert, és elindultam ma is a kávézó felé. Nem láttam még senkit. 3-ra volt megbeszélve a talink. Háromra nem volt itt. Akkor még várok egy kicsit..

Megnéztem, hogy mennyi az idő. 5 perce múlt három.

- Ajj már - sóhajtottam.

- Mi a baj, baba? - ölelt át az egyik karjával Martin.

- Azt hittem nem jössz el - fújtam ki a levegőt.

- Bocsi, hogy késtem - adott egy puszit a számra. - De hoztam neked valamit.

- Mit? - csillant fel a szemem.

- Tessék- nyújtott át nekem egy csokor virágot.

- Köszi - ugrottam a nyakába. Martin nevetve átölelt, és megtartott.

- Nincs mit. Tényleg bocsi, hogy nem voltam itt időben, csak nem tudtam melyik virágot szeretted - mondta, és mintha egy kicsit zavarba jött volna. 

- Nem gond - bólintottam, és leszálltam a fiúról.

- Megyünk? - tartotta felém a kezét.

- Mehetünk -fogadtam el, mire ő rákulcsolta az ujjait az enyémre.

- Hova szeretnél menni? - érdeklődött aranyosan.

- Nekem mindegy. Mehetünk erdőbe is, de sétálhatunk is a városban - vontam meg a vállam.

- Rendben. Menjünk az erdőbe - kacsintott, és az utunkat az erdő felé vettük. Közben persze sokat nevettünk, mert Martin valamiért elkezdett egy cowboyt játsazni, és elénekelte a Coco Jambot. Hogy ennek a két dolognak mi köze van egymáshoz, azt nem értem, de vicces volt, mert végig hamisan kornyikált. Én persze végigvideóztam az egészet, és úgy fuldokoltam az egésztől.

- Jól csinálom? - kérdezte nevetve.

- Nagyon - forgattam meg a szemem vigyorogva. Így mentünk be az erdőbe, ahol nem várt csapat állt. Ábel, Dani és a barátaik vártak, gondolom nem sok szeretettel.

- Ti mindig ott vagytok, ahol nem kellene? - kérdeztem.

- Ja. Megmutatjuk, hogy milyen ez a seggarc is valójában. - huzogatta a szemöldökét Dani.

- Miről van szó? - értetlenkedett Martin.

- Direkt olyan virágot vettél Natinak, amin kokain van. Igen, vannak ilyen üzletek. Tudtad, hogy a "barátnőd" akar veled találkozni, de te tetőzted azzal, hogy direkt késtél, csak hogy egy drogos virággal kiengeszteld. - dünnyögte Ábel, mire éreztem, hogy Martin mellettem el akarja engedni a kezem.

- Igaz ez? - néztem rá szomorúan.

- Nati....megmagyarázom. - dadogta a fiú.

- Ezekszerint igen - suttogtam. - Mindent csak elrontotok - intéztem a szavaimat a fiúk felé- beleértve Martin is - és elfutottam.

- Bazdmeg, mindenbe bele kell kötnötök? - hallottam még Martin hangját. Átvert. Mindenki átver. Folyamat. Ez a világ már nem az, amilyennek hinni akarjuk. Ez a könyörtelen élet. Hazudtak. Be akartak drogozni. KIben bízhatok már? A könnyeim utat törtek maguknak. Nem töröltem le őket. Az emberek azt láthatták, hogy egy tini sírva fut a-ból bé-be. De belül összetörtem. Azt hittem, Martin nem olyan, mint a többi srác. Tévedtem. Az összes fiú ilyen. Nem különbözik Ábeltől. Ő is átvert.  Megálltam egy kukánál, és beledobtam a csokrot, majd futottam tovább. Lehetőleg minnél előbb vissza akartam érni a koliba. Ami biztonságot nyújt nekem. Az ágyam. Ahova mindig menekülhettem. Jön újra a rossz énem. Érzem. Mert először hepi, utána már depi.

Felfutottam a sobámba, és ismét kulcsra zártam az ajtót. Úgy, ahogy voltam, cipőstül beleugrottam az ágyba, a macimat magamhoz öleltem, és elkezdtem zokogni. Talán azért, mert Martint tényleg szerettem. Hiába két napja ismertem. És milyen nagy hiba volt. Az ember akkor jön rá, mekkora baklövést követett el, mikor éppen lökik bele a szakadékba. És onnan már nincs, ki megtartson. Mert nem lesz ott olyan ember, akire számítani tudsz a bajban.

Hellóóóóóóóó!Meghoztam a legfrissebb részt! Remélem tetszik! Ha igen, jelezd nekem valamivel, mert sokat segítene:)))

2024.11.04.