Tangó Az Árnyékban -- Tiltott Szerelem

Visszatérés

Hermione

A nap szinte égette a bőrömet, ahogy az utcán sétálva közeledünk a vasútállomáshoz.  Szinte felhőtlenül boldog vagyok Perselus mellet, de legbelül mélyen, mégis aggódom, hiszen most készülünk megtenni azt, ami talán még Voldemort kínzássánál is rosszabb lehet. Oda kell állnunk, Minerva Mcgalagony elé.
– Minden rendben? – szorította meg a kezemet Perselus, ahogy fel ültünk a Roxfort expresszre. 
– Igen persze. – vágtam rá. Talán túl gyorsan, mert meg ingatta a fejét és összekulcsolta az ujjainkat.
– Nem lesz semmi baj. Az iskola, szinte teljesen üres és talán, Minerva is megértő lesz, ha pedig nem, még mindig van egy B tervünk.
– De én nélküled, nem szeretném végig csinálni. – csúszott ki az aggodalmam a számon. Tudom jól, hogy kell az iskola, hogy vele dolgozhassak majd, de még is a tudat, hogy talán egy évet nélküle kell eltöltenem, meg rémiszt.
– A szünetekben hazajöhetsz majd, és talán Roxmortsban is találkozhatunk. – simította meg a kézfejemet a hüvelykujjával.
– Haza? – kaptam rá a tekintetemet. Nem beszéltünk még sosem arról, hogy mi lesz ha.
– Igen. Későbbre tartogattam ezt az ötletet de látom milyen ideges vagy. – nézett a szemembe és halványan elmosolyodott.
– Ennyire nyilvánvaló?  – sütöttem le a tekintetemet.
– Hát Miss Granger, sosem tudta igazán jól leplezni az érzelmeit. - hangja meg keményedett és ugyan úgy csenget, mint régen a tanórákon.
– Ez nem igaz – néztem rá szúrós tekintettel. – Tanár úr. – tettem hozzá a kegyelem döfést, amivel tudtam hogy fel idegesítem.
– Már nem vagyok a tanárod. – húzta el a kezét és felállt, hogy lehúzza a rolókat a kupé ablakain.
– De lehetsz még. – húztam mosolyra az ajkaimat és a szemébe néztem.
– Igen még lehetek. - ült vissza és közelebb hajolt. Gyengéd csókot nyomott a számra, majd meg simogatta az arcom. – Ezt miért kaptam? – simultam a mellkasához.
– Hogy megnyugodj végre és pihenj egy kicsit. – ölelt át teljesen, én pedig hagytam hogy a vonat lágy zötykölődése álomba ringasson.