Jenna
Bárcsak megnyílna a föld és elnyelne egy pocsolya.
Én csak kedves akartam lenni. Idióta vagyok és megint csak sírok.
-Jenna! - felnéztem és Huntert látom magam előtt.
-Mit akarsz? - szipogok.
Leül mellém a földre.
-Annyira sajnálom. Noah néha nagyon tuskó és modortalan. - mondja.
-Csak néha? - sírok.
-Annyira sajnálom ami veled történt. Én nem bírtam volna ki a helyedbe. - felém néz. - Te.... nagyon erős nő vagy!
-Tudod nem voltam mindig ilyen dagadt.... - törlöm a könnyeim. - Anyukám halála után én az ételbe találtam menedéket és csak ettem, csak ettem aztán ez lett belőle. - mutatok magamra. - Tönkre tettem magam.
-Ez.... Hihetetlen. - mondja. - Hiheteten vagy.
-Mi? Ezt hogy érted?
-Annak ellenére hogy rengeteg szar zúdult a nyakadba te mindenkivel kedves vagy és mosolygós. - biztatóan mosolyog.
-Az évek és a rutin! - kuncogok.
-Tudom, hogy sokan a külső értékeket nézik de van ami fontosabb, a belső érték -mellkasomra bők - Ne ítélj egy könyvet a borítójáról.
Le vagyok döbbenve.
-Na jó ki vagy te és mit csináltál a hideg tekintetű ijesztő Hunterrel?
-Szóval ijesztő vagyok? - kuncog.
-Csak azt hittem megölsz a tekinteteddel amikor előszőr megláttalak. - nevetek.
Csak a szemembe néz és rám mosolyog.
-Mi az? - kérdem.
-Semmi..
-Akkor miért nézel így?
-Mondták már milyen gyönyörű mosolyod van?
Lefagytam. Mi történik?
-Hát nem igazán.....
egy kósza tincset a fülem mögé tűr.
-Hát itt vagy Hunter! - jön Cooper parancsnok. - Jenna édesem hát te?
-Csak beszèlgettünk nem éreztem magam jól ki kellet jönnöm de megyek is és ledőlök. - vissza mentem a szobába.
Az ágyon hátra vetem magam.
-Jézus szent Mária! - a párnába temetem a fejem.
Ez mi volt. Nekem még sose mondott ilyet egy fiú se. Talán Hunter mégis jó fej. De a látszat néha csal.
Oké meg kell csípnem magam. Nem álmodok?
Kell egy zuhany!
Elindultam és megnyitottam a zuhanyt. Csak a fejemre csórgattam a vizet. Nem bírok gondolkodni. Úgy viselkedem mint egy tinédzser. Ez nem normális nem vagyok lázas.
Hallom ahogy kinyílik az ajtó.
-Drágám! Itt vagy? - szól apa.
Gyorsan ki szállok a zuhanyzóból és egy köntöst terítek magam köré.
-Itt vagyok! - jövök ki. - Valami baj van?
-Nem nincs, csak előbb kint azt mondtad nem voltál jól....
-Oh ne aggódj ez a zuhany nagyon jót tett már jól vagyok! - mosolygok.
-És Hunter? - kérdi.
-Mi van vele?
-Veled volt kint. Bántott?
-Hunter? Nem dehogy! Segített nekem, hogy megnyugodjak.
-Akkor jó! A bármelyik hozzád ér vagy bármi rosszat mond kitekerem a nyakát. - szeme összeszűkül.
-Jól vagyok. - nem szerettem volna elmondani apának amiket Noah és a többiek mondtak. Magammal is kicsesztem volna és velük is. Tudom nagyon rossz szokásom az, hogy annak ellenére hogy az emberek mocskok velem én ugyan úgy kedves vagyok.
- Rendben! Akkor a vacsira este hatkor lesz. Letudsz jönni egyedül is?
-Persze apa. - kuncogok. - Csak nem tévedek el.
-Jól van! Szeretlek gyönyörűm!
-Én is apa!
Fogja magát és kilép az ajtón.
A telefonom két nap után a kezem ügyébe kerül a video óta nem igazán akartam rá nézni mert eléggé féltem.
Remegő kézzel nyitom meg az instát.
Vagy ezer értesítésem jött.
Xy megjelölt téged a történetébe.
Xy továbbított egy történetet.
120 új engedély kérés.
Rá nyomok az egyikre ahol a video szerepel.
Vagy pár ezren már látták. Szent ég. A városba mindenki erről beszél.
Nem kapok levegőt.
Megint könnyezik a szemem.
Nem törhetek itt össze.
Rá nézek az órára.
Hat óra. Talán lemegyek akkor elfelejtik.
Remegve megyek az ebédlő felé.
Mindenki a telefonját bújja és nevet.
Oda megyek Davidhez.
-Mi ilyen vicces? - kérdem.
-Még nem tudod? - röhög ès felém mutatja a telefont. Az a video. Bárcsak elsüllyednék.
Nem kapok levegőt.
Elindulok apám ebédlő szobája felé. Neki ütközök Hunter mellkasának.
-Ne-ne haragudj! - már megyek is tovább.
Hunter
Mi lelte Jennát? Láttam rajta, hogy valami baja van. Davidéktől jött. Már megint mit mondhattak neki.
-Mit mondtatok Jennának? - kérdezem ingerülten.
-Mi ugyan semmit! Csak megmutattuk neki ezt! - mutat felém egy videot. Jenna egy lila ruhát visel és táncol. Olyan.... Pontosan tudom mit mondanék.
A video tele van minden féle megszégenyítő mémekkel.
-Honnan szedtétek? - a szemem ég a haragtól.
-Lazíts már! - röhög Noah. -Csak egy video. De milyen igaz.
-Hogy nem sül le a bőr a képedről! - nem tudom mi ütött belém de gondolkodás nélkül neki ugrottam Noahnak.
-Mi a fasz! - ordítja.
-Hogy lehetsz ilyen szemét hallod? - puff! Bele az arcába. - Elment az eszetek.
Kisebb verekedés alakult ki köztünk. Szerencsére csak mi kaptunk egymástól.
-Mi az Isten van már megint! - Jelenik meg a parancsnok mellete pedig Jenna.
-Fiúk elég! - nagy nehezen szét választ minket. -Látom itt néhány embert emlékeztetni kell, hogy mit jelent katonának lenni. Az lenne a lényeg, hogy össze tartsunk, támogassuk egymást ehelyett, verekedés alakul ki. - mondja mérgesen Cooper.
-Hunter volt! Ő ugrott nekem! - törölte az orra vérét Noah.
A parancsnok felém néz.
-Parancsnok úr megvolt rá az indokom.... - Jennára pillantok. -A többiek folyamat megszégyenítik a lányát, tudtommal egy katonának az a dolga, hogy megvédje a hazát az embereket nem az, hogy megszégyenítse. Sose ítélj meg....
-Egy könyvet a borítójáról... - fejezi be Jenna.
-Elég legyen! - morog Cooper. - Mint ketten menjetek a nővérhez. Most!
Jenna lehajtja a fejét de látom,hogy picit mosolyog.
-Mi a fasz volt ez? - fordul felém Noah a gyengèlkedőn.
-Micsoda?
-Ez a műsor? Mi ütött beléd?
-Tudod sok ember elfelejti,hogy honnan is jött.... - kezdem.
-Jajj ne kezd már ezeket az élet bölcsességeket! - legyint a kezével.
-Csak emlékezz arra,hogy te hogyan néztél ki a katonaság előtt. - felálltam és kisétáltam.
A folyosón szembe Jenna jött velem.
-Szia... - áll meg előttem.
-Szia... - lenézek a kezében lévő fánkokra. - Hát te?
-Ezt.... Neked hoztam, gondoltam jól esne, nem zabáltam fel belőle semmit esküszöm. - nyújtja át.
-Kedves tőled! Köszönöm. - elveszem tőle. - Jól vagy?
-Persze, csak bánt az a video de majd túl leszek rajta.. - próbál mosolyogni.
-lGyere... - megfogom a kezét és hátra húzom ahol múltkor találtam rá.
-Mit csinálsz?
-Gyere! Egyél te is. - mondom.
-Oh én nem..
-De gyere és egyél! - veszek ki egy karamellás fánkot és a szájába nyomom.
-Mhmm kösz! - kuncog.
-Nem kell előttem szégyellni! Egyél! - harapok bele én is egybe.
-Hunter... -fordult felém. -Köszönöm.
-Ugyan mit.
-Hogy megvédtél. Sose állt ki senki így értem. Persze apámon kívül. - szemembe néz.
-Katona vagyok ez a dolgom! - viccelődöm.
-Nagyon vicces vagy! - kuncog.
A levegő megfagyott köztünk. Ahogy bele nézek az ártatlan kék szemébe, hirtelen minden fájdalmát látom. A mellkasom éget csíp.
-Most.... - szólal meg.
Francba én nem bírom ezt a stresszt. Olyan gyönyörű baszki. Ahogy a róka vörös haja a vállára omlik, ahogy cseresznye vörös ajkai megfeszülne, ahogy a szeme csillog az esti nap sütésben.
-Hunter.... - mondja.
Tekintetem az ajka és a szeme között ugrál.
-Baszki Jenna! - eddig bírtam ajkam az övére tapasztom. Érzem,hogy még ügyetlen de nem húzódik el. Elmélyítem a csókunk.
-Hunter.... - húzódik el lihegve.
-Sajnálom... - homlokom az övének támasztom.
-Hunter! - kiabálnak messziről a csapattársaim.
-Baszki! - mondja!
-Holnap beszéljünk oké! Itt délután háromkor! - felállok és el futok mielőtt észre vesznek.
