Igazán nagyszerű lehet, ha az embernek van családja, remek és ami a legfontosabb: igaz barátai, de ez sem garancia arra, hogy a történet biztosan boldog véget ér.
Bethany Samantha Potter 6. évét kezdi a Roxfortban, az előző évek pedig több mint töké...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
ᶠⁱᵍʸᵉˡᵐᵉᶻᵗᵉᵗᵉˢᵉᵏ ⁻. ¹⁵³⁴ ʷᵒʳᵈˢ
𓇬
Ahogy a piros gőzös közeledett Roxmortshoz, ezzel együtt pedig az idős kastélyhoz, ami otthont nyújtott nekünk, a bennem lévő izgalom felerősödött. James és Sirius az ablakhoz tapadtak, heves mozdulatuk közben engem is meglökve. Gyermeki lelkesedéssel szemlélték az ismerős tájat, az ablak pedig bepárásodott leheletük után.
Pettigrew már egy ideje nem volt velünk. Már az út felénél átöltöztünk - illetve csak én és James, bár Ő a nyakkendőjét nem kötötte meg, csak lógott a nyakában, Sirius pedig csak a talárját volt hajlandó felvenni mugli ruhái fölé - Peter azonban csak annyit mondott, hogy átöltözik a wc-ben aztán majd csak a kastélyban találkozunk. Furcsa volt. Nagyon furcsa. Máskor pirospozsgás arca most sápadtan meredt ránk, szőke tincsei ziláltan meredeztek minden felé, beszéde pedig zavaros és összeszedetlenebb volt mint máskor. Tekintetét ide-oda kapkodta, mindenhova nézett csak ránk nem. És mi van ezzel a "kastélyban majd találkozunk" dologgal? Féregfark mindig Sirius vagy James nyomában loholt, soha nem szakadt le tőlük, főleg nem év elején. Mi ez az egész? Beteg? Van okunk aggódni?
Habár sok esélyt nem láttam rá, mégis reméltem, hogy találkozik Holdsáppal, aki még mindig nem tért vissza a prefi gyűlésről. Remus páratlanul kedves és megértő ember, biztosan tudom, hogy neki bárki kitárná a lelkét, és ha tényleg baj van, az ő eszével, logikus gondolkozásával és végtelen együttérzésével sikerülne megoldani azt.
Idő közben a gőzös megállt, mi pedig a többi diákkal együtt igyekeztünk elhagyni az expresst a tekergők hiányos létszámával. Tapmancs és Ágas voltak olyan kedvesek, hogy az én, és Holdsáp ládáját is cipelték (Peter elvitte a sajátját), miközben izgatott beszélgetésbe kezdtek, ami ha jól vettem ki, egy újabb csínyünkről szólt, amivel méltón kezdhetjük el az idei évet is. Igazándiból csak néhány szót tudtam kivenni az egészből - mint például Hóborcot a kopogószellemet, akivel egész jó viszonyt ápoltunk - de egy idő után már bevallom, nem is próbáltam figyelni. Gondolataim Féregfark körül forogtak, az aggodalmaim pedig kezdtek elhatalmaskodni rajtam.
Azt hiszem, senkit nem lepek meg azzal, ha azt mondom.: Elvesztettem a másik két tekergőt (vagy ők engem, de ez már részlet kérdése)
Szitkozódva fordulok körbe, próbálva kiszúrni a két fekete kobakot, nem sok sikerrel. Idegesen igazítottam meg piros-arany nyakkendőmet, ezzel is próbálva legyűrni a feszültséget. Sóhajtva kezdtem utat törni magamnak a sok diák között akik - köszönhetően a kemény 156 centimnek - szörnyként magasodtak fölém. Beláttam hogy nem fog működni az, hogy utat nyitok magamnak, ezért próbáltam kerülgetni őket, elsuhanni mellettük, mindenféle konfliktust kerülve, de ez nem sokáig működött.
