Could this all be true? ||Bridgertone Anthony FF

~ 5. 𝑅𝑒́𝑠𝑧

𝐎̈ 𝐓 𝐎̈ 𝐃 𝐈 𝐊 𝐑 𝐄̀ 𝐒 𝐙
────୨ৎ────

────୨ৎ────

- furcsa, egzotikus, csengő hangot hallottam. - Mi volt ez?
- Gong- felelte Colin .-A jel.Most kellene le venni az álarcokat.
Pánik vett erőt rajtam.
- Tessék?
- Biztosan éjfél van
- Éjfél? -
Colin bólintott.
- Itt az idő, hogy levedd az álarcodat.
Egyik kezemmel a halántékomhoz kaptam, erősen szorítottam az álarcom.
Nem mèg nem jöhet rá.
- Jól vagy?- kérdezte Colin.
- Mennem kell - de kicsúszott egy kisebb nevetès.ezzel se szó, se beszéd felfogtam a szoknyámat és kiszaladtam a teraszról.
- Várj!
Hallottam, hogy Colin kiált, éreztem, ahogy a férfi utánamkap, eredménytelen kísérletet téve, hogy ruhámat
megragadva visszatartson.
De gyorsan szaladtam, és még gyorsabbá tettem lépteim, hogy rettentő pánik vett rajtam erőt, mintha a pokol tüze lenne a sarkamban.
A bálterembe toppantam, mert tudtam, hogy Colin kitartóan üldöz és a legjobb esélyem akkor van a menekülésre, ha elkeveredek a nagy tömegben. Csak annyit kell tennem, hogy keresztülmegyek a termen, kilépek az oldalajtón és a házat megkerülve beszállok a várakozó kocsiba.
A bálozók még mindig az álarcok levételével voltak elfoglalva, a Társaság harsányan nevetett. Utat törtem magamnak, mindent megtettem, hogy mielöbb átjussak a bálterem másik végébe. Kétségbeesetten hátranéztem
Colin éppen akkor lépett be, feszülten pásztázta végig a tömeget. Úgy tűnt, nem vett észre, de tudtam, hogy ez csak idő kérdése, kék ruhám nem volt nehéz célpont.
Csak mentem előre, ha kellett, könyökkel csináltam magamnak utat.
A Társaság fele észre sem vett, talán túl ittasak voltak.
- Elnézést - szóltam egy hölgy volt oldalába könyökölve
- Alora? -Fel kaptam a fejem.ès Madeline állt elöttem.
- Most haza kell mennem Madeline ezt kérlek mond meg a többieknek is.
- Csak szinte lelepleztem magam mert akkora mosoly ült az arcomon mint még soha túl ságosan nevetsèges volt az előző történès.
- Rendben van de... - Nem hagytam befejezni mert már rohantam is tovább.
Nem akartam,hogy Colin utolèrjen.
kétségbeesetten hátranézetem.Colin észrevett , kellett nekem emlegetni,
felém nyomakodott a tömegen át, lényegesen gyorsabban, mint amilyen sebességgel én képes voltam haladni. torkom elszorult, szívem erősen kalapált, újult energiával nyomultam előre, kis híján feldöntve két görög istennőt. De elértem az ajtót.
Hátranéztem, de csak annyira, míg megláttam, hogy Colint egy fiatal hölgy tartóztatja fel sétapálcával, aztán kirohantam a házból, és az utcán előreszaladtam, a várakozó Campbell-hintóhoz pontosan úgy, ahogy megmondtam Madelinenak.
Hajtson kérem.- kiáltottam a kocsisnak
És már ott sem voltam.

𝐂𝐎𝐋𝐈𝐍

Elment.
Colin ott állt a járdán a Bridgerton-ház előtt, az utcát kémlelte. A Grosvenor Square tele volt hintókkal, kocsikkal.
Bármelyikben lehet. Csak ül és várja, hogy csillapodjon a forgalom. Vagy annak a három kocsinak valamelyikében utazik, amelyek éppen most szabadultak ki a tömegből és
fordultak be a sarkon
Akárhogy is, eltűnt. Mire el tudott
szabadulni a hölgy től, a titokzatos hölgy kijutott a bálterem oldalajtaján.
Halk, de meglehetősen cifra káromkodás hagyta el ajkát. Attól a pillanattól fogva, hogy meglátta..
nem, még előbb, attól a pillanattól fogva, amikor még meg sem
látta, de megérezte jelenlétét, vibrálni kezdett a levegő, feszültséggel és izgalommal telítődött.Ès Colin felélénkült,élt, érezte eleven önmagát úgy, ahogy már évek óta nem, mintha
hirtelen minden megújult, megpezsdült volna, mintha az élet szenvedéllyel és álmokkal itatódott volna át.Itt jutott arra a döntèsre, hogy nem kell elutaznia,hogy csodát lásson.
És mégis..
Colin megint káromkodott, ezúttal némi sajnálkozással.És még a szeme színét sem látta.Ami valószínűleg segített volna azon hogy eldöntse biztos Alora volt-e,viszont sötét volt így túl kevés dolog utalt arra,hogy tényleg ő e az .Az biztos, hogy nem sötétbarna. Erre akár meg is esküdött volna.De a gyertyafényes éjszakában nem látta, kék vagy zöld. Vagy mogyorószín. Vagy szürke.
És valamiért ezt nagyon nyugtalanítónak találta. Gyomra
legmélyén égő, sajgó érzést mart a bánat.
Azt mondják, a szem a lélek tükre. Ha valóban megtalálta álmai asszonyát,
elképzelni, az istenért, legalább a szeme színét kéne tudnia!
Nem lesz könnyű megtalálni. titokban akarja tartani,
Legjobb esetben is hiányosnak lehet nevezni, amit róla megtudott. Néhány apró tény csupán. Pár elejtett megjegyzés Lady Whistledown lapjával kapcsolatban.

𝐀𝐋𝐎𝐑𝐀

Alig fél órába telt, hogy visszaváltozzak a szokásos egyszerűségbe. Eltették a ruhát, csillogó ezüst fülönfüggőket, kifésülték a szép frizuráját.
A díszes báli cipellőt gondosan visszatették szekrényébe és az ajkát színező rúzs, újra ott állt az öltöző asztalánál.Öt percet szántam arra is, hogy megmasszírozzam az arcbőröm, eltüntessem az álarc nyomait
Úgy néztem ki, mint mindig. Külsöm egyszerű, semmi különös, szerény; hajam lazán kiengedve, lábamon meleg
harisnya az este hidege ellen.
Újra úgy nézetem ki, mint aki valójában voltam.
És a legszomorúbb, hogy eltűnt a herceg is Colin Bridgerton Èppen olyan volt, ahogyan eddig de mégis más.Szép, erős, vidám, magabiztos. Ifjú úrilányok álma.Sőt mivan akkor ha megismert,mègcsak az hiányzik.gondoltam.
Felkaptam a kis báránybabát, ami kislánykorom óta a játékszerem volt. Annyi éven át megtartottam, hogy emlékeztessen magam édesanyámra. Az öltözőasztalon volt a helye. Ágyba bújtam,és magamra húztam a takarót.
Lehunytam a szemem, ajkamba haraptam, és könnyeim némán itatódtak a párna vásznába.Hosszú éjszaka volt.
Majd hozzá èrtem a......HOL VAN A NYAKÈKEM?!Ne..ne..ne..pattanok ki az ágyból ez az egyetlen dolog ami megmaradt èdesanyámtól.Ès kèpes voltam elveszíteni?! Szinte a legfontosabb dolog számomra, a nap minden egyes percèben hordom.
- Elkezdtem keresni azzal a reménnyel hátha a szobában van.
- már az egèsz szobát felforgattam - ès mèg fèlóra keresès után sem volt meg.Nagyon későre járt ès nem akartam,hogy èbren találjanak.Így abban maradtam hogy holnap jobban belekezdek.majd befeküdtem az ágyba ès probáltam elaludni.

𝐂𝐎𝐋𝐈𝐍

-Colin mikor már vissza fordult volna èrezte,hogy rátapos valamire.Le lèpett a tárgyról ès ekkor megpillantotta,hogy egy èkszer de nem is akármilyen èkszer ő pont tudja ki a gazdája.-Ès ekkor döbbent rá a valós igazságra . Akaratlanul is mosolygásba kezdett a nyaklánct szorongatva
Azt hitte nem ismeri a hölgyet amikor egèsz vègig tudta ki az csak el vakitotta az igazság.
- Hátha harc legyen harc Alora Kennedy.