Could this all be true? ||Bridgertone Anthony FF

~ 6. 𝑅𝑒́𝑠𝑧

𝐇 𝐀 𝐓 𝐎 𝐃 𝐈 𝐊 𝐑 𝐄́ 𝐒 𝐙

────୨ৎ────

────୨ৎ────

Felkelt a reggeli nap. Alora még mindig mélyen aludt, békésen, ahogy a fény beszűrődött az ablakon, és az aranyló nap megcsókolta az arcát. Felriadt, amikor meghallotta, hogy szobalánya, Mary besétált a szobájába, és az unokanövèrèvel beszélget
- Még mindig nem ébredt fel, Mary. Azt hittem, mondtam, hogy sietnie kell.
- Megpróbáltam felébreszteni, asszonyom, de nem mozdult. - magyarázta Mary.
- Alora elbújtatva magát a lepedői alá bújt, és próbálta elhallgattatni a körülötte zajló hangokat.Madeline megrázta a fejét, miközben lehúzta lepedőt az unokahugáról.
- Istenem, drágám, mit keresel még mindig az ágyban. Mindjárt este van. Magyarázta.
- Madeline, hadd legyek szíves!
Alora halkan nyöszörgött, miközben felállt az ágyáról.
- Miért kell sietnem, mára nincs semmi tervem.
- Tévedsz kedvesem, fel kell készülnöd
Mielőtt Alora beleszólhatott volna, a többi szobalány bejött a szobájába, már előkészítették a fürdőjét, a ruháit és mindenét. Kitartó voltam, amikor megpróbáltam elszabadulni tőlük, miközben felkeltem az ágyból, az ajtó felé rohantam, de nem sikerült.
- Alora egyszer, meg tudnád tenni. Kérlek - könyörgött
Csak az ágyban akartam maradni és egész nap aludni. Az unokanövèrère nézett, és lassan bólintott: - Igen Madeline, sajnálom. - suttogta, és lenézett.
Madeline odament az unokahugához, mindkét kezét Alora arcára tette, miközben felemelte a fejét, mosolyogva: - Köszönöm, lent várunk - Megcsókolta a homlokát, és kiment a szobájából.
Amikor Madeline elhagyta a helyiséget. elmosolyodott, miközben dörzsölte az arcát. Mary odalépett a fiatal lányhoz, és a vállára tette a kezét: - Kisasszony, ideje megfürödni.
A válla fölött nézett Mary felé, és az egész arcára szomorú pillantás volt írva
- Tudom, mi segít, egy kellemes meleg, pihentető fürdő. Van levendula szappanom, ami segít az idegek leküzdésében."
Alora nem tudott nem kuncogni, Mary mindig tudta, hogyan kell lecsillapítani az idegeit. Aztán bólintott, és elmosolyodott: - Ez pompásan hangzik.
Mary elmosolyodott: - Elkészítem önnek, kisasszony. Felkelt, és Alora fürdőszobájába indult, hogy mindent előkészítsen.
A tükörbe nézett, miközben maga elé nézett, rájött, hogy egyáltalán nem tudja hol lehet a nyaklánca...
- Mary, kérdezhetek valamit?
- Bármit kedvesem - mondta, miközben hozzáadta a levendula szappant a meleg vízhez.
- Nem látott egy nyakláncott amin egy kulcs függ?
- Sajnálom hölgyem de azt hiszem nem. Miért?
- Alora le nèzett. Semmi csak nem találom sehol.

────────୨ৎ────────

A White Gentleman klubban Benedict és Colin az asztalukhoz ültek, egymással szemben, ittak, és harsány nevetésükkel töltötték meg a termet. A terem tele volt férfiakkal, akik szerencsejátékot játszottak, ittak, üzletet intéztek, míg mások ittak és szivaroztak.Benedict töltött magának még egy italt.
- Te jó ég, fivèrem. HÁROM?Colin fel-alá nézte.
- Négynek kellett volna lennie? - mondta Simon gúnyosan
- Ha így lenne, biztosan nem várnám, hogy itt élve lássalak. - mondta tréfásan, és kicsit jobban megnevettetve őket
- Feltételezem, ha nem lenne minden sarkon egy túlbuzgó anya, az évnek ez az időszaka nem lenne olyan borzasztó a városban.
- Nem fogod elhinni tegnap kivel találkoztam.
- Ez már tetszik.
- Alora Kennedy-vel - Majd bele ivott az italába.
- Várjunk csak hisz.Ő volt abban a kék ruhában?kèrdezte Benedict meglepetten előre hajolva.
- Úgy tűnik igen. - Benedict felnevetett.
-Ezt nézd. - Majd kihúzta az ingjemögül Alora nyakláncát.
- Csak azt ne mond,hogy elloptad tőle.kèrdezte Benedict rémülten.
- Nem dehogy. Találtam.Mondta Colin mosolyogva majd vissza dugta a nyakèket.
-Ès az övé?kèrdezte Benedict
- Ès az övé.visszhangzott Colin.
Benedict gúnyosan csóválta a fejét: - Most azt mondom, fivérem,
ha Miss. Kennedy még nem ismeri a szeretőjét, akkor előbb-utóbb rájön.
- Soha sem fogja megtudni"
- biztosította Colin pimasz mosollyal, mielőtt lehajtotta az italát. Bár a tudata mélyén nem volt olyan biztos magában, és Benedict tudta ezt. Fiatalkorában órákon át mindig arról beszélt Benedictel, hogy Alora milyen kedves volt, hogy akármilyen érzéseid vannak, akár szomorú vagy, akár nem, bevilágítja a szobát, és mindig sikerül felvidítania a nevetésével. istenem, mennyire szerette mindig hallani a nevetését, a zenènek hallatszott a fülének, és hogy a lány gyorsan felkapta az új információkat, mindig a legvéletlenebb tényeket közölve bármivel kapcsolatban. Mindig olyan kedvesen beszélt róla.

────────୨ৎ────────

Néhány hét telt el az Állarcos-bál óta, Alora éppen most végzett az olvasással. Úgy döntött, hogy le megy a közös szobába ès a családjával tölti az időt. Miriam mellett ült, miközben a többi unokatestvére Oliver kint volt az apjukkal,Madeline pedig a festészetét gyakorolta.
- Mièrt nem beszéltél velem az állarcos-bál óta - kérdeztem Miriamet.
Alora végül felnézett, miközben lehajtotta a fejét, és az unokanovèrère nézett .
- Hmm, vajon miért. az elmenèssem miatt? Vagy az a tény, hogy Lord Brigertonnal beszéltem? - motyogtam.
- Ó, szóval a terv bevált. Nem mondta olyan lazán, mintha nem is lenne olyan nagy ügy.
De Alora számára ez az volt, elkerekedett a szeme: "Mi? Mit értesz azon, hogy a terv működik?"
- Szándékosan hagytunk magadra, tudva, hogy egyikőtök összefut a másikkal és beszélgetek. Mivel olyan sok ember volt, nem tudtok jelenetet okozni, mint mindig - magyarázta kötekedő mosollyal.

-Ezzel az a gond,hogy én egyáltalán nem ismertem fel csak később.De ő viszont tényleg nem ismert fel engem. Szóval szerintem nem vált be a terv.
- Amúgy miért tennéd ezt,Miriam? - suttogtam keményen.
- Mert... Oliver úgy gondolta, hogy jó ötlet lenne." Megvonta a vállát.
Alora összezavarodott, és a nyelvébe harapott, hogy ne okozzon jelenetet.
- Meg fogom ölni, ha legközelebb találkozom vele