Could this all be true? ||Bridgertone Anthony FF

~ 4. 𝑅𝑒̀𝑠𝑧

𝐍 𝐄 𝐆 𝐘 𝐄 𝐃 𝐈 𝐊 𝐑 𝐄̀ 𝐒 𝐙

────୨ৎ────

────୨ৎ────

Elszabotáltad Penelope megtáncoltatását és nekem kellett
helyettesítenem téged.
- Nagyon sajnálom - mormogta a leendő táncoktató,
Ezt az újonnan jött férfi nem igazán fogadta el bocsánatkérésnek, mert komor ábrázatot vágott és szigorúan
folytatta - Ha elszöksz a bálból és nekem kell helyetted a fúria
elsőbálozókkal foglalkoznom, esküszöm, hogy megtorlom!
- Ezt a következményt vállalom - mondta a férfi, aki táncba
akarta vinni.
- Hát, Penelope-nél helytálltam helyetted - morogta a másik.
- Szerencséd volt, hogy éppen a közelben voltam. Szegény
lánynak majdnem összetört a szíve, amikor elfordultál tőle.
Alora táncra kérőjében volt annyi jellem, hogy elpirult,
- Attól tartok, vannak elkerülhetetlen dolgok,
egyik férfiról a másikra nézetem. Álarcuk ellenére is nyilvánvaló volt, hogy testvérek, és egy pillanat alatt rájöttem,hogy biztosan a Bridgerton fivérek, és ez az ő házuk, és..
Ó, szent Isten, vajon teljes és jóvátehetetlen hibát követtem
el, amikor megkérdeztem, honnan tud a magánteraszról?
De vajon melyik fivér? Colin. Biztosan Colin.magamban köszönetett mondtam Lady Whistledownnak,Uramèg mennyit változott.Hogy,hogy nem ismertem fel?
- Tettem fel magamnak a kérdést -
A férfi, aki úgy megdobogtatta a szívem, hogy a szokásosnál háromszor gyorsabban vert, jó kétujjnyival alacsonyabb volt testvérénél... és ez a testvér elég áthatón nézi őt, észlelte.
- Most már értem, miért távoztál olyan hirtelen - mondta Benedict (Nyilván nem lehetett Gregory, aki csak tizennégy éves, és nem lehetett Anthony, aki már nős, így számára közömbös,
hogy Colin eltűnik a bálból és helyette is neki kell törődni az elsőbálozókkal.)
- Colinra nézett: Kérhetném, hogy
mutass be a hölgynek?
Colin összehúzta a szemöldökét.
- Próbálkozhatsz, de nem hiszem, hogy sikerrel járnál. Még én sem tudtam meg a nevét.
- Úgy látszik nem csak ő változott mivel nem ismert fel.
- Nem is kérdezte - feleltem, mert nem tudtam megállni,hogy ne reagáljak.
- És ha kérdezném, megmondaná?
- Mondanék valamit.
- De nem az igazat.
Tagadón ingattam fejem. - Hát egykis játèk nem árt ugye?Majd ezt feleltem
- Ez nem az igazság éjszakája.
- Ilyen a kedvenc éjszakám - jegyezte meg Colin könnyedén.
- Nem kéne valahol máshol lenned?
- kérdezte Colin.
Benedict nemet intett.
- Biztos vagyok benne, hogy anya inkább a bálteremben látna szívesen, de ezt nem fejezte ki elvárásként.
- Én várom el tőled - felelte Colin.
- Hát jó sóhajtott Benedict. - Akkor most a távozás mezejére lépek.
- Remek - jegyezte meg Colin.
- Egyedül vetem magamat a kiéhezett farkasok közé.
- Farkasok? - kérdeztem
- Férjhez menni óhajtó fiatal hölgyek
- tisztázta a fogalmat
Benedict. - Egy csapat vérszomjas nőstény farkas. A jelenlévők
természetesen mindig kivételek.
Úgy gondoltam, jobb nem rámutatni, hogy èn egyáltalán nem ,,férjhez menni óhajtó fiatal hölgy vagyok"
- Anyám - folytatta Benedict, mire Colin felmordult - semmit sem szeretne jobban, mint az én drága öccsém a házasság szent jármában látni.
- Elhallgatott, szavain gondolkodott.
- Illetve talán azt, hogy engem lásson a házasság szent jármába fogva,
- Ha másért nem, azért, hogy végre elkerülj a háztól - közölte Colin nyersen.
Ezúttal felnevettem. -Ezen terén semmit sem változtak.
- De persze ő sokkal idősebb nálam
- folytatta Colin öccsère mutatva
-, szóval talán előbb neki kéne a kínpadra..
akarom mondani az oltártérdeplőhöz állni.
- És te példát mutatsz ehhez? -mordultfel Colin
- Nem - ismerte el Benedict - Ilyesmi ritkán fordul elő velem Colin odafordult hozzám
- Igazat szól,
- Tehát, hölgyem szólt Benedict széles
elegáns karmozdulattal , - megszánná szegény, régóta szenvedő
anyámat és megtenné azt a szívességet neki, hogy a padsorok
közt az oltár elé űzi az én kedves öccsèmet?
- Ami azt illeti, erre nem kaptam felkérést - feleltem,a pillanat humorához alkalmazkodva .
- Mennyit ittál?
- mordult Colin.
- Én?- kérdeztem hitetlenkedve
- Nem. A báttyám.
- Egy kortyot sem - felelte Benedict vidáman -, de éppen komolyan elgondolkodtam azon, hogy ezt a hiányosságot sürgősen pótolnom kell. Ami azt illeti, csak az ital teheti
elviselhetővé ezt az estét.Benedict vigyorgott vidáman intett, és már ott sem volt.
- Jó dolog két testvért látni, akik így szeretik egymást
dünnyögtem.
- Colin, aki kissé vészjóslóan nézte az ajtót, ahol báttyja az
imént eltűnt, újra rá figyelt.
- Ön ezt szeretetnek látja?
- Igen feleltem határozottan.
- Nyilvánvaló, hogy az életét is önre bízná és viszont,
- Azt hiszem, igaza van - mondta Colin megadó sóhajjal, aztán elrontotta a hatást azzal, hogy elmosolyodott. - Bár
nagyon nehezemre esik beismerni. A falnak dőlt, kezét karba fonta; nagyon kifinomultnak és figyelmesnek tűnt.
- Önnek vannak testvérei?
Egy pillanatig gondolkodtam a kérdésen, aztán határozottan feleltem
- Nincsenek.
Colin egyik szemöldöke furcsa ívbe görbült. Nagyon kicsit oldalra hajtotta a fejét és azt mondta: - Nagyon kíváncsi
vagyok, miért tartott olyan sokáig válaszolni-, hogy
Apja sosem ismerte el lányaként, még akkor sem, amikor kettesben voltak. Anyja a kèsöbiekben megbetegedett.Neki márcsak unokanővèrei ès bátyja maradt.
- Egyke vagyok - feleltem végül.
És ennél többet nem szeretne a témáról mondani - mormogta Colin.
- És ennél többet nem szeretnék a témáról mondani ismertem el.
- Hát jó. - Colin mosolygott. - Akkor mit szabad kérdeznem öntől?
- Igazából semmit.
- Egyáltalán semmit?
- Miért van ennyi titka?
- Ha erre a kérdésre válaszolnék - feleltem titokzatos mosollyal -, akkor már nem lennének titkaim. Kezdtem nagyon élvezni a titokzatos idegen szerepét.
Colin kissé előrehajolt
- Mindig teremthet magának új titkokat
- Ez az éjszaka a titok.
- Akkor kérdezzen engem - mondtam.
- Nekem nincsenek titkaim
Tágra nyíltak a szemeim.
- Egy sem? Valóban? Titkai mindenkinek vannak, nem?
- Nem. Az én életem reménytelenül hétköznapi
- Ezt valahogy nehezen tudom elhinni
- Pedig igaz - felelte vállat vonva. - Sosem csábítottam el ártatlan lányt, de férjes asszonyt sem, nincsenek kártyaadósságaim, és a szüleim hűségesek voltak egymáshoz
Ez azt jelenti, hogy nem törvénytelen származású. .
- Nagyon elcsendesedett - jegyezte meg Colin halkan.
- Csak elgondolkodtam
- Miről?
- Arról, hogy mi hiányozna nekem, ha az életem gyökeresen megváltozna
Colin áthatón nézett.
- Arra számít, hogy az élete gyökeresen megváltozik?
Tagadón ingattam a fejem és próbáltam kirekeszteni a hangomból a szomorúságot, amikor válaszoltam
- Nem,.
-Volt egy ismerősöm akinek az èlete gyökeresen felfordult.
Colin olyan halkan szólt, hogy az szinte már suttogás volt.
- Tessèk? -Kaptam rá a fejem.
- Semmi -Megrázta a fejèt ès elpillantott.
- És szeretné, ha megváltozna?
- Igen sóhajtottam fel. Kifakadt belőlem a válasz, képtelen voltam elfojtani.
- Ó, igen.
Colin megfogta a kezem, ajkához emelte, gyengéden megcsókolta előbb az egyiket, aztán másikat.
- Akkor most nekilátunk - szólt, mintha fogadalmat mondana.

Kérem, táncoljon velem! - szólaltam meg
Colin mosolygott, ujait a lány ujjai közé fonta és azt súgta - Azt hittem, nem tud táncolni,
- Azt mondta, megtanít.

Colin egy hosszú pillanatig csak nézte, tekintete a lány tekintetébe kapcsolódott, aztán finoman maga felé húzta akezét.
- Jöjjön velem!
Kézen fogva vezetett maga mögött, folyosón suhantunk végig,
lépcsőn fel, aztán befordultunkk egy sarkon és ott álltunk egy
erkélyajtó előtt.Colin meghúzta a kovácsoltvas fogantyút és kinyitotta az ajtót. Cserepes virágokkal díszített, kis terasz tárult elénk, két kerevettel.
- Hol vagyunk? - kérdeztem körülnézve.
- Pontosan a bálterem terasza fölött
- felelte és becsukta magunk mögött az ajtót. - Nem hallja a zenét?
Többnyire a végtelen beszélgetések halk moraját hallottam, de ha jobban odafigyeltem, a zene ütemét, dallamát is.
- Handel mondta elragadtatott mosollyal. A nevelőnőmnek volt egy zenedoboza, ami éppen ezt a zenét
játszotta.
- Azzal kinyújtotta a kezét, megérintette a lány arcát, kesztyűs keze egy ujjával lassan simította a bőrét, míg az áll vonaláig nem ért. - Látom az arcán. Néhány pillanatig nem szóltam, aztán elhúzódtam és azt mondtam
-Őtszerettem a legjobban a házban
- Ez magányos gyerekkorra utal.
- mondta halkan Colin.
Néha az volt. - Az erkély korlátjához léptem a balusztrádon pihentettem a kezem és felnézetem a tintafekete égre.
- Néha nem. - Aztán arcomon ragyogó mosollyal megfordultam, és
Colin tudta, hogy többet nem árulok el a gyerekkoromról.
- Az ön gyerekkora az enyémnek teljes ellentéte lehetett. A bátyja, az öccsei, a húgai..
- Ezek szerint tudja, ki vagyok.
bólintottam,
- Nem tudtam még, amikor beszélgetni kezdtünk.
Colin a balusztrádhoz lépett, csípőjét nekitámaszotta kezét karba fonta
- Mi árult el?
- Nem mi, hanem ki. A bátyja. Annyira hasonlítanak.,
- Még álarcban is? felelte elnéző mosollyal. - Lady Whistledown meglehetősen gyakran ír önökről, és soha nem hagyja ki az alkalmat, hogy megjegyezze, mennyire hasonlítanak.
- És tudja, melyik vagyok az említett fivérek közül?
- Hogy is ne tudnám.Colin - feleltem. -
- Nagyon jó nyomozó lenne önből.
Kissé zavarba jöttem.
- Ugyan! Csak pletykalapot olvasok. Ettől még nem különbözöm a jelenlévőktől.
- Még nem táncolt velem - mondta Colin
Nem mozdultam, csak álltam ott, és a férfi nagy tenyere a derekamra simult. Bőröm megbizsergett az érintés alatt, a levegő felforrósodott, megsűrűsödött.
Ez a vágy, ismertem fel.
- Ezek szerint nem fog elszaladni
- mormolta Colin,
világos szeme izzón, izgatottan csillogott.
A fejemet ingattam ez a férfi megint kitalálta a gondolataimat. Meg kellett volna ijednem, de az éjszaka sötét
csábításában, ahogy a szél játszott elszabadult hajtincseivel, és a zene édesen áradt odalentről, ez inkább izgalmas élménynek tűnt.
- Hova tegyem a kezemet? -kérdeztem.
- Táncolni akarok,
- A vállamra - szólt az első instrukció.
- Nem, egy kicsit lejjebb. Pontosan oda.
- Biztosan azt gondolja, hogy nagyon buta és neveletlen vagyok, hogy nem tudok táncolni.
- Szerintem nagyon bátor, hogy bevallotta. - Szabad keze
megtalálta Alora kezét és lassan felemelte. - Az ismeretségi körömbe tartozó hölgyek valami sérülést hazudtak volna, vagy azt, hogy nincs hozzá kedvük.
Felnéztem a férfi szemébe, bár jól tudtam, hogy elakadt a lélegzetem tőle.
Én nem tudok olyan jól játszani, hogy érdektelenséget színleljek - ismerte el
Derekamat szorosabban fogta a kezem.
- Hallgassa a zenét - mondta Colin furcsán rekedtes hangon. - Érzi, hogy emelkedik-süllyed?
A fejem ingattam
- Hallgassa figyelmesebben - suttogta, miközben ajka egyre közelebb került a lány füléhez. - Egy-két-há...; egy-két-há..
ritmusát hallottam. Lélegzése lelassult, önkéntelenül ringott a zenével, feje előre-hátra billent, Colin lágyan elsuttogott ütemszámolásának ritmusára.
- Egy-két-há...; egy-két-há.
- Érzem-suttogtam
A férfi mosolyog.Nem tudtam, honnan tudja, mert szemem nem nyitottam ki.De éreztem a mosolyt, lélegzésének rebbenéséből hallottam
- Jó. Most figyelje a lépést és hagyja, hogy vezessem.Kinyitottam a szemem lenéztem
- Egy-két-há...; egy-két-há..
Tétován követtem a lépést... és a férfi lábára léptem. Ó bocsásson meg!
- A húgaim sokkal rosszabbul kezdték
- nyugtatta. - Ne adja fel!
Újra próbálkozotam, és lábaim hirtelen tudták, mit kell tenni.
- Ó! - sóhajtottam fel a meglepetéstől.
- Ez csodálatos!
- Nézzen fel! - utasította szelíden
- De elvétem a lépést!
- Nem véti el - biztatott. - Vigyázok önre. Nézzen a szemembe!
Eleget tettem a kérésnek, és abban a pillanatban, ahogy a tekintetünk egymásba fonódott, valami mintha a helyére talált volna, és már képtelen volt másfelé nézni. A férfi körbeforgatott a teraszon, először lassan, aztán egyre gyorsabban, míg.Már pihegtem.
És tekintetünk véges-végig összekapcsolódott.