Bokszutca (Szívtempó 2.)

16.

Az autósom már három napja nálam alszik.

Persze az első este után Hunor is visszajött, de ez semmiben nem gátolt minket. Barátom is hazahozott egy csajt, talán azt, akivel félév eleje óta kavar, nem tudom, mert sosem láttam a lányt. Mindig akkor hozza fel, mikor nem vagyok itthon vagy épp a szobámban tanulok és nem is marad itt annyi ideig, hogy véletlen összefussak vele a lakásban.

Ellenben Marcell nagyon is találkozik Hunorral a reggeliknél vagy délután az órák után, mielőtt mindhárman a saját dolgunkra mennénk.

Esténként nem vagyunk hangosak az autóssal. Egy alkalommal kiadtam magamból a feszültségem és azóta lenyugodtam. Komótosak vagyunk, szinte már túl érzékiek. Sok simogatás, lágy csók és lassú lökések. Mintha kicseréltek volna minket. Marcell sem akaratos, sokkal inkább óvatos és megfontolt, ha az ő kezébe kerül a gyeplő. Belefeledkezünk a melegségbe, a közelségbe és abba a kis burokba, ami ránk telepszik a szobában, de legfőképp az ágyban. Érzem, hogy ez nem lesz állandó, de jelenleg jól esik még.

Most is még az ágyban henyélünk, mintha nem fél óra múlva kezdődne az első egyetemi előadásunk. Marcell hason fekszik, míg én mellette közvetlen helyezkedem el oldalamon és a fiú csupasz hátát cirógatom ujjbegyemmel. Feje felém néz, de szemhéját pihentető jelleggel lecsukta és egyenletesen veszi a levegőt, mintha mindjárt el akarna aludni. Kintről hallom Hunor készülődését, ahogy jár-kel a helyiségek közt és ezek szerint ma produktív napja lesz, ha ilyen lelkes. Már hajolnék oda Marcellhez, hogy ennek a sikeres napkezdésnek az örömét belefojtsam a bőrére adott pár csókba, de hirtelen dörömbölés harsan fel az ajtólapon.

– Ideje kimászni az orgiafészekből, fiatalság! Lassan iskola! – kiált nekünk Hunor.

Lemondó sóhaj mellett döntöm homlokom Marcell vállához, aki közben elkezd mocorogni és dünnyög valamit a lakótársam ellen tervezgetett bosszúról. Jót mosolygok ezen és végül mégis adok egy csókot a fiú bőrére. Lassan és kicsit kedvetlenül kelünk ki a meleg takaró alól és kezdünk öltözködni. Marcell sporttáskából szed elő mára tiszta ruhát, én pedig a szekrényből és szigorúan háttal vagyunk egymásnak, hogy a csupasz testünk ne ejtsen kísértésbe egyikünket se egy reggeli gyors szexre.

Nincs időnk normálisan reggelizni, így csak bedobunk egy-egy tányér zabpelyhet, aztán mindenki külön járgánnyal megy egyetemre. Hunorral szokásosan beállunk a Sisters in Ink elé, pár rutinos mozdulattal berakom a táblát a szalonba, majd gyalog megyünk az épülethez. Atis, Barni és Márkó már az épület előtt szobrozik és kezükben gőzölög a meleg ital. Barni műanyag teáspoharat szorongat, míg a másik két fiú kis kávésat. Lakótársam leválik tőlem egy ökölpacsi után és az egyik volt szaktársához lép, hogy még suli előtt tudjon vele beszélni állásügyben, mert a srác ismer pár megbízható bútorszállító céget.

– Ne nézd már olyan feltűnően Vaszit, mert a végén azt hisszük, hogy lecserélted az újdonsült pasidat a gyerekkori legjobb barátodra, miután rájöttél az évek óta tartó gyengéd érzéseidre iránta – szól azonnal Atis, amin a másik két haverom jót derül.

– Íratlan szabályom, hogy baráttal soha – mondom lazán, majd a fiúra nézek és kacsintok. – De a te esetedben kivételt tehetek.

– Úristen, megtisztelnél egy éjszakával, te motoros rosszfiú – trillázik magas hangon Atis, miközben legyezgetni kezdi arcát a kezével.

Küldök felé egy ravasznak szánt mosolyt, amire felsikkant és ezzel azonnal ránk vonja a többi hallgató figyelmét. Márkó nem bírja tovább, így rázkódó vállakkal lehajtja fejét és szabad kezével szeme elé húzza a baseball sapkáját. Barni csak egy nagy lépést tesz hátrafelé, mint aki letagadja, hogy ismer minket és erre már fel kell nevetnem.