Bokszutca (Szívtempó 2.)

7.

Nem sokat alszom, mert helyette a laptop előtt ülök és kutatok minden olyan segítség után, amivel szolgálhatok Hunornak. Ezernyi oldalt, cikket, szakiratot és videót végignézek. Mire felkelőfélben lesz a nap, nekem már kifolyik a szemem. A minimális alvásommal elmegyek lefutni a szokásos köreimet, majd pont nyitásra belépek az egyik közeli írószerboltba és veszek többféle színű jegyzettömböt. Még a kosaramba dobok egy focilabdás tollat is. Az eladó nő csicsergős kedvében van és derűsen közli, hogy én vagyok az első vásárló, így kapok egy kávés cukrot. Az ingyen édességemet szopogatom hazafele, mialatt futóruhában lóbálom kezemben a fehér zacskót és lesüt arcomról a fáradtság. Nem lehetek egy bizalomgerjesztő látvány a korareggel trolizó embereknek, akik elhaladnak mellettem az úton.

A lakásban legnagyobb döbbenetemre Hunor már mászkál és épp reggelit csinál kettőnknek. A tévén az egyik kedvenc streamerének régebbi adása megy, amin épp egy sárkánnyal küzd meg a játékban. Nem zavarom meg az idilli légkörét, így egyszerűen asztalomra dobom a vett cuccokat, majd elintézem reggeli rutinomat. Mikor hajnalban bevonultunk saját szobánkba, Hunor már nyugodtabb volt és sírni sem hallottam, pedig csak emiatt nem dugtam be fülesem a kutakodás közben.

Békésen megreggelizünk, foghegyről beszélünk pár szót és innen tudom, hogy ma sem leszek a kedvenc embere. Folyamatosan csipog a telefonom, mert Marcell képtelen a seggén ülni és már kora délelőtt menne szülővárosunkba. Öltözőfélben vagyok, de azért bosszankodó hangnemben írok neki vissza, mintha gondot okozna ez a menetrend. Farmerom már rajtam van, mikor úgy döntök, hogy átviszem Hunornak a szatyrot.

Az asztalánál ül és talán az egyik beadandóját írja, mikor kiveszem a papírokat és levágom elé őket a tollal együtt.

– Tessék, írd le milyen jó reggelit dobtál össze ma vagy milyen fasza videót néztél attól a csávótól – mondom komoran.

Barátom csak értetlenül felnéz rám a feladatából és szinte bolondnak néz.

– Mi van?

– Minden nap szépen leírod, ha valami jó történt veled. Felőlem ez az is lehet, hogy nem buktál le az órán az alvás miatt.

– Biztos, hogy nem – nevet fel flegmán.

– Biztos, hogy de, ha ez kell ahhoz, hogy a haverom ne egy kibaszott érzelmi roncs legyen – vágom rá gondolkodás nélkül.

– Mi?! Most csináljak úgy, mint a ratyik és nézzem a világ szivárványos oldalát? – fröcsögi lesújtóan, de nem hat meg.

Szándékosan akar felhergelni és megsérteni, de tőle már nem tudom komolyan venni ezeket a megjegyzéseket. Amióta ez az állapota áll fenn, azóta meg főleg.

– Igen, sőt, ha akarod, akkor faszt is megtanítalak szopni – közlöm nyugodtan.

– Hagyjál már a hülyeségeiddel – dünnyögi és már fordul is vissza az asztalhoz, hogy arrébb rakja a kapott cuccokat és ignorálhasson.

Megragadom pólója nyakát és annál fogva húzom arcomhoz közel őt, hogy esélye se legyen elhúzódni vagy figyelmen kívül hagyni. Meglepetten pislog párat, mialatt egyre feszültebbé válik.

– Baszottul benézted, ha azt hiszed végig fogom nézni a barátom leépülését. Eleget tűrtem és a tegnapi után be is telt a pohár. Kurva gyorsan összeszeded azt a cseppnyi férfiasságod és teszel magadért valami hasznosat, vagy elrángatlak egy pszichológushoz. – Hangom ugyan fenyegető, de szememből süt az elszántság és öklöm szoros fogásán is érezheti indulatomat.

– Kurvára nem mered... – szűri ki fogai közül.

– Úgy gondolod? – nevetek fel gúnyosan. – Nem ismersz elég ideje ahhoz, hogy tudd, gondolkodás nélkül megteszem?