Ice Queen❄️🔞👑 18+

28. Fejezet 💔🥀❤️‍🩹

Nagyon sajnálom őt. Hogy ennyire kegyetlen hozzá az élet. Nagyon meg viselte, hogy meg jelent az anyja. Teljesen magába fordult. Már az is meg fordult a fejembe, hogy depresszióba esett. De nagyon remélem hogy nem. A szívem szakad meg. Ahányszor bele nézek a szemeibe. Az a fájdalom a lelkén ékeskedő sebek. Ami újból fel szakadt. Én kurvara nem örülök neki. Mire sikerülne szegényt nagyjából össze szedni és össze rakni újból. Most tessék. Ismét ott tartunk, hogy nem beszél és el zárkózik. Pedig már azt hittem sínen vagyunk. De most kezdhetem elölről, mert ezek a seggfejek el csesznek mindent. Már két hete Hogy itt járt az a szuka. Teljesen le van törve. De ha valami baja esik miattuk. Akkor az biztos, hogy menekülni fognak. Az kurva élet .

De ő is olyan furcsa mostanában. Le számítva ezt a mély pontot. A járása nem olyan mint szokott. Néha meg imbolyog , mint aki szédül. Hányingerre is panaszkodik és gyengeségre. Nagyon remélem hogy nem a faszfej apja és a hülye anyja műve. Bár azon se lepődnék meg. Ez tényleg érdekes, hogy épp most bukkant fel ez a cafka is. Lehet Jasper keze van benne. Lehet manipulálni akarja őt. Tudja hogy ő nem teheti ide a lábát. És tessék helyette küldte az anyját. Aki még jobban fel kavarta az érzelmeit. Aminek egy cseppet sem örülök. Főleg hogy alapból is instabil lelkileg. Mindig jól tudnak időzíteni ezek az idióták. De ha miattuk egy haja szála is meg görbül! Az biztos hogy nem lesz meg állásuk. Mert vadászni fogok rájuk. Míg le nem fejezem őket. Akkor biztos hogy a pokol se lesz elég messze, hogy le vadásszam őket!

Most is csak ül az ablak előtt és mered ki az üvegen. Annyira csendes és zárkózó. Nem sokat beszél még velem sem. Ha kérdezem tőle csak terel. Kifogásokat keres, hogy ne kelljen beszélnie róla. Na jó, nem bírom tovább nézni. Ahogy darabokra törik a szemem előtt. Sóhajtok egy nagyot és fel állok, mögé lépek és óvatosan meg simogatom a vállát.

- Mi a baj kis szívem? - kérdezem tőle és a fotel karfájára ülök mellé. Sóhajt és ingatja a fejét.

- Semmi.- mondja halk hangon. Alig lehet hallani a hangját. Sóhajtva állok fel és lépek elé. Le guggolok előtte. Rám pillant majd vissza néz az ablakra. Meg fogom az ölében pihenő kezét. Kezeim közzé fogom és cirógatni kezdem.

- Kérlek szívecském beszélj hozzám. Nem szeretem mikor ennyire szomorú vagy. Mond el kérlek, mi bánt ennyire.- kérelem lágy hangon. De csak sóhajtva ingatja a fejét. Halk szipogás üti meg a fülem. A szabad kezet a szájához teszi. Szerintem takarni akarja hogy meg az ajkai is remegnek. Hirtelen fel állok. Fel néz rám. A hóna alá nyúlok és az ölembe emelem. Majd le ülök a fotelbe vele. De el fordítja a fejét. Sóhajtok egyet, s magamhoz ölelem. Suttogva szólalok meg.

- Kérlek szépen kincsem. Beszélj velem. Nem bírom nézni, hogy ennyire le vagy törve. Kérlek szívem. Mondd el mi a baj. Nem bírom nézni, hogy a szemem láttára hullsz darabokra. - suttogom és el távolodva tőle az arcára teszem a kezem, gyengéden meg simogatom. Fel emelem a fejét. Fájdalmas sóhajjal néz a szemembe. De még a szívem is bele sajdul. Ebbe a fájdalomba, ami bennem van. Az az össze tört lélek. Le hunyja a szemeit és egy könnycsepp gördül ki a szempillái alól. Darabokra hullik teljesen.

- Jól vagyok, csak össze kell szednem magam egy kicsit. De meg leszek.- suttogja remegő hangon. Sóhajtok egy nagyot, s le törlöm a könnyeit.

- Engedd hogy segítsek neked kincsem. Tudod jól, hogy nem akarok rosszat neked. De nem bírom tovább nézni. Érzem hogy a szíved szinte könnyet fakaszt. Hogy minden össze omlik benned. - suttogom és gyengéden cirógatni kezdem a puha arcát. Rám néz a mellkasomra hajtja a fejét. Állam a feje búbjára támasztom. Úgy ölelem magamhoz.

- Kavarognak az érzelmeim. Minden olyan hirtelen jött. Nincs bajom veled, ezt ne értsd félre. De először apám el adott neked, mint egy lovat. Röpke 8 millióért. Aztán jött az apám a sok faszsággal. Majd most jött az anyám. Aki biztos apám miatt jött. Ez már túl sok nekem. Miért akarják hogy nekem minél rosszabb legyen. Mit tettem amiért ezt érdemlem? Itt bent nincsen már senki. Ki azt mondaná, hogy szomorú soha ne legyél. Minden éjjel be borul felettem a sötétség. De tönkre ment itt bent már régóta valami. Senkim és semmim sincs. Csak a fájdalom. - szipogja és sírás tör ki belőle. Most értettem meg igazán, hogy mit is érez. Édes istenem. Tudtam hogy meg van törve, de még sose volt ennyire őszinte. Annyira sajnálom. Meg szakad a szívem rajta.

- Most már itt vagyok. Te vagy akit bárhova követek. Tudod az egész világot neked adnám. Hogy az életemben örökre te legyél. Nem érdekel mi a tét. Most már nem vagy egyedül, itt vagyok neked. Én itt vagyok neked. Én figyelek rád. Sose fogok le mondani rólad. Be bizonyítom neked, hogy nem ezt érdemled. - suttogom és fel emelem a fejét. A könnyektől vörös szemeibe nézek. Finoman kezeim közzé fogom az arcát. A két hüvelyk ujjammal simogatni kezdem az arcát.

- Soha senki. Érted kis szívem! Soha senki nem állhat közénk. Az enyém vagy. A feleségem vagy. Az életem és halálom. Senkinek nem fogom hagyni hogy közénk álljon! Mellettem van a helyed. Tudod, sokszor gondolkodtam rajta. Hogy mi lehet az oka, amiért a sors mellém sodort téged. Most már tudom. Azért hogy esélyt kapj egy jobb jövőre. Egy nap minden fájdalmat magad mögött tudj hagyni. Hogy egy nap véget érjen. Hogy boldog lehess végre.- suttogom egyenesen a szemeibe nézve. Apró csillogás bujkál a tekintetében. Kedvesen rá mosolygok. Amit apró mosollyal viszonozz. Hozzá hajolok és egy lágy csókot lehelek az ajkaira. Mély levegőt vesz. El tagolódok tőle és egyből a nyakamba fúrja az arcát.

- Nem is tudom mit kezdenék nélküled. Hogy is tudnám ezt át élni nélküled. Már rég a halálba menekültem volna. Nélküled Melissa nem lenne. Te vagy az egyetlen dolog, ami életben tart. Ami tartja bennem a lelket. Hogy küzdjek értünk. - suttogja a nyakamba. El mosolyodok ettől. Drága kis gyönyörűségem. Törékeny virágszálam. Hogy mennyire imádom, ezt a törékeny és tiszta lelked. Ami könyörög azért, hogy szeresse végre valaki. Hát én akkor szeretni fogom. Mert szeretni akarom. Örökre ezt akarom érezni. Őt a karjaim között. Életem utolsó leheletéig.

- Minden rozsának tüskéi vannak. De én mutatok neked olyan kezet. Ami szívesen vérezne érte. És csak tudd, hogy sose foglak el engedni. Nem számít meddig kell küzdenem érted. Akkor se hagylak magadra. - suttogom és el távolodok tőle. Az álla alá nyúlva fel emelem a fejét. Végig simítok az arca élén.

- Köszönöm Cam. Hogy meg értesz. Hogy mellettem vagy. Még ilyenkor is, mikor nem vagyok toppon. Hálás vagyok neked. Hogy ez a jég szív, ami idebent van. Hogy újra dobogni kezdett. Csak is miattad.- suttogja le csukott szemekkel. El mosolyodok rajta.

- Én is Hálás vagyok neked. Hogy az ölembe estél. Hogy esélyem van szeretni egy ilyen lányt. Neked csak egy kis szeretet kell. Egy kis törődés és gyengédség. Semmi másra nincs neked szükséged. Csak arra amit sose kaptál meg. De én meg adom neked. A kicsi szíved minden óhaját teljesítem. Nem számít mi az.- suttogom halkan. Majd homlokon csókolom. Rám néz és mosolyog egyet. Meg simogatom a hátát.

Hozzá hajolok és lágyan az ajkaira tapadok. Lassan és lágyan kezdem csókolni. Amire nagy levegőt vesz és viszonozza. Imádom az édes ajkait. Finoman magamhoz nyomom, amitől hozzám simul. Ez a kicsi teste, amit úgy imádok. Lassan olvadunk egymásba. Még sose éreztem ennyire forró érzést. Azt akarom hogy érezze. Mennyire is imádom őt. Sose lennék akkora idióta, hogy el engedem. Mikor ő a mindenem. Ha rajtam múlik Soha többet nem megy el mellőlem. Hisz mellettem van a helye. Az enyém és mindig az enyém lesz.