Egy vérző szív, ami jéggé fagyott rég. Amit a leg perzselőbb láng se olvaszt fel. Egy szív, amit jég páncél vesz körbe. S talán sose olvad fel. Egy meg tört lélek. Egy meg vetett lány és egy jégbe fagyott szív.
🥵18++/ Enemyes to Lovers 🥵
‼️Figy...
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
Úgy döntök hogy fel öltözők. Cameron úgy sincs itthon. Én meg addig el megyek a húgom meg látogatni. Nem akartam eddig menni. Hogy meg gyógyuljon rendesen. De már nem bírok magammal. Gyorsan magamra kapok egy lenge ruhát és már megyek is. Mamának szóltam hogy megyek a húgomhoz. Majd ki is lépek. Úgy döntök most sétálok. Rám fér egy kis friss levegő. Nem lakik annyira messze. Egy jó fel óra gyalog.
Be csengetek az ajtón. Mire már nyílik is. Ben az. Mosolyogva ölel meg.
- Szia Mel. Rég láttalak.- mondja kedvesen. Mosolygok egyet rá. Majd be lépve meg szólalok.
- Jess hogy van. És persze a kis apróság?- kérdezem tőle türelmetlenül. Mire mosolyog egyet.
- Gyere, a szobába vannak.- mondja, majd el kezd vezetni a szoba felé. Az ajtó elé érve nyöszörgést hallok. Majd kopogok és lassan ki nyitom az ajtót. A húgom arcára széles mosoly ül ki. A fotelben ül a babával kezében. Éppen eteti. Oda megyek hozzá és óvatosan meg ölelem.
- Úgy örülök neked Mel. Jó végre látni.- mondja kedvesen mosolyogva. Én is mosolygok rá egyet és óvatosan meg simogatom a baba fejét.
- Én is örülök nektek. Az apróság hogy van? És te?- kérdezem tőle mosolyogva. De még fogja a kezem.
- Köszönöm hogy mellettünk voltál a kórházban. Most már jol vagyunk. Kevin is jól van. - mosolyogja, majd a babára néz és meg puszilja a fejét. Mosolygok rajta egyet. Nagyon édesek.
- Nagyon aranyos kis fiú. Te pedig ki vagy virulva. - vigyorgok rá kuncogva. Ő is kuncog egyet.
- Hát Ben ki tesz magáért. Én egész nap a babával vagyok. Ő meg főz meg takarít. -mondja kuncogva. Na Ben meg ilyet is tud. Kuncogva suttogok.
- Na csak bele jön a házas életbe.- kuncogom, amire fel kacag. Én is vele együtt. Majd meg öleli a karom.
- Jó hogy itt vagy. Veled mi újság? Ki jösztök már a férjeddel?- kérdezi ő is suttogva. Vállat vonok.
- Döcögősen, sokat morgok vele. De elég jól bírja a ki képzést.- kacagok fel. Erre Jess is fel kacag.
- Majd te me mutatod. Milyen egy igazi pszichopata a felesége.- kuncogja. De csak kacéran vigyorgok rá.
- Az biztos. Bár mostanában elég normális. Erősködött rajta, hogy áruljam el a múltam. Nehezen tudtam rá venni magam.- mondom neki sóhajtva. De csak meg fogja a vállam.
- Legalább akkor meg értette, miért vagyunk ennyire fontosak egymás számára?- kérdezi halk hangon. Sóhajtok egyet.
- Hát úgy néz ki, hogy meg értette. Meg állítólag neki is nehéz gyerek kora volt. Az anyja meg halt daganatos betegségben. Az apja pedig verte őt. - mondom neki. mire a szava is el áll.
