Egy vérző szív, ami jéggé fagyott rég. Amit a leg perzselőbb láng se olvaszt fel. Egy szív, amit jég páncél vesz körbe. S talán sose olvad fel. Egy meg tört lélek. Egy meg vetett lány és egy jégbe fagyott szív.
🥵18++/ Enemyes to Lovers 🥵
‼️Figy...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Szegény olyan ki merültnek néz ki. Sokáig nem lehettem magamnál. Ha ő már ennyire fáradt. Meg is volt sápadva. Nem hiszem hogy sokat aludt volna. Amíg én nem voltam magamnál. Nagyon meg viselte szegényt. Nem voltam magamnál és nem emlékszek mindenre. De hallottam végig a hangját. Még se tudtam fel kelni hozzá. Pedig már annyira magamhoz akartam ölelni. Hogy meg nyugodjon. Hallottam azt a keserves hangját. Kár hogy nem emlékszem mindenre.
Az orvos mellém lepett és szét húzták rajtam ezt az idegesítő köpenyt. Minden sebet gondosan meg néztek. Mennyire gyógyulnak. Már nem olyan vészesek. Igaz Még egy kicsit fájnak, de nem olyan komoly. Ez a három faszkalap jól el bánt velem. Kurvára ki belezem őket. Miattuk volt ez az egész szar. De unalmas ez a kurva vizsgálat. Már egy fél órája biztos vizsgálnak. De hirtelen meg szólal az orvos.
- Mondja Mr. Hogy érzi magát? Tapasztal valami fájdalmat?- kérdezi tőlem udvariasan az orvos.
- Nem fáj semmi. Elég jól.- válaszolok neki nyugodt hangon. Pedig már kibaszottul unom. El távolodva tőlem ki egyenesedik.
- Rendben van Mr. Asher, nem altom akadályát hogy haza engedjük. De azért még legyen óvatos. Ne emeljen nehéz dolgokat. Még legalább egy hétig pihenni kell. Szigorúan. Majd 3 hét múlva jöjjön vissza kontroll vizsgálatra.- mondja nekem határozottan. Hát be nézte. Nekem senki nem parancsol. Majd pihenek, ha akarok. De bólintok egyet. Majd meg szólal a másik orvos.
- Ha lábra tud állni és el tud sétálni az ajtóig. Majd vissza, akkor semmi akadálya hogy haza engedjük. - mondja komoly hangon. Fújtatok egyet. Nem vagyok egy kölyök, hogy járni tanuljak. Nincs szükségem rá. De hirtelen nyílik az ajtó. S be lép rajta életem nője. Szélesen rám mosolyog. Szegény olyan fáradt. Szinte alig áll a lábán. Gyenge nagyon. Sóhajtok egyet. Mire oda szól a két orvosnak.
- Nos doktor urak. Hogy van a férjem, haza mehet végre?- kérdezi határozottan. Van a hangjában egy kis hűvösség. Az orvosok rám néznek. Majd vissza rá.
- Nos Miss. Ha a férje lábra tud állni és oda el sétálni az ajtóig meg vissza. A nélkül hogy össze esne. Akkor nem alájuk akadályát, hogy haza menjen. De még kímélni kell. Nem emelje a nehéz dolgokat. Ne fusson meg ilyenek. Még pihenni kell, ha haza megy. Legalább egy hétig. - vázolja fel neki is a dolgokat. Meli fintorogva vonja meg a vállát.
- Jól van. Na gyere Cam. Gyere ide hozzám.- mosolyogja és rám pillant. Kuncogok egyet rajta. Az ágy szélére ülök. De ahogy fel akarok állni. Bele nyilall a hasam aljába. Amitől sziszegve ülök vissza az ágyra. Az orvos meg akar szólalni. De Meli félbe szakítja.
- Uram ez...- kezd bele. De Meli oda szol neki.
- Türelem doktor úr. Még nem régen tért magához. Ne várja már el tőle, hogy le fussa a maratont! - morogja oda neki. Az orvos egyből csendbe marad. Vigyorra húzom a szám. Imádom ezt a tüzes nőszemélyt. Majd ismét rám néz.
