A fejedben vagyok

Mi ez?

Próbáltam visszaemlékezni a tegnap délutánra. Emlékszem hogy valami nagyon furcsa történt velem. Igen mostmár tudoom! Az iskolában voltam és mikor kicsengettek rohantam ki az osztályteremből.Mikor hazafele igyekeztem a biciklimmel félrenéztem és valami nagy lila foltot láttam.Arra fordítottam a biciklit és akkor éreztem hogy beverem a fejemet. Talán ez okozta azt a szőrnyűséget ami történt velem.Talán emiatt tudok olvasni mások gondolataiban.Most mit csináljak? Lehet hogy csak lázas voltam és azért hittem azt hogy anya gondolatait hallom.Teszek egy próbát!
Lili lefele igyekezett a lépcsőn. Mikor leért megint hallotta anyja hangját de anyja szája nem mozgott.

Szegény kislányom lázasan fekszik a szobájában.Úgy szeretnék bemenni dolgozni,hiszen ott van Bob az a jóképű munkatársam, de nem akarom itt hagyni szegényt egyedül betegen!

Úr isten! Anyának tetszik valaki a munkahelyén ráadásul még mindig hallom a gondolatait! Ebben a percben anya észrevette hogy ott vagyok és megkérdezte hogy jobban vagyok-e. Erre megmondtam neki hogy nem. Persze hogy jobban voltam,de nem képzeli hogy megengedem neki hogy bemenjen ahhoz a férfihez.Igaz hogy az apukám már nem él de attól még nem kell nekem új apuka.Anyukám erre szomorú arcot vágott,és ezt gondolta:

Jaj ne már! Tudom már mit csinálok. Nem lesz egyedül.Megkérem Maggie nénikémet,hogy vigyázzon Lilire és akkor be tudok menni dolgozni!
-Jaj anya csak azt ne!-szóltam el magam.
-Tessék?
-Tudom hogy ide akarod hívni Maggie nénit. Csak azt ne tedd kérlek. Már jobban vagyok és nyugodtan bemehetsz dolgozni,ha annyira akarsz!
-Te tudsz olvasni a gondolataimban? Hát ennyire ismersz vagy ennyire átlátszó vagyok?
-Nem,nem én csak gondoltam...
-Na jó itt hagylak,de vigyázz magadra. Mindig zárd be rendesen az ajtót!!!
-Nyugiii!
Anya elsietett és én egyedül maradtam a gondolataimmal és másokéval...