A fejedben vagyok

A küldetés

Mikor felébredtem,anya már itthon volt. Ezt abból láttam hogy ott sertepertélt a szobámban.Láthatóan nagyon meg volt ijedve, hogy miért alszom délután 5-kor amikor kiskoromban is utáltam a délutáni alvást. Ekkor észrevette hogy ébren vagyok és kedvesen megszólalt:
-Jaj kislányom mi történt veled? Annyira megijedtem amikor itt találtalak az ágyadon fekve.
"Mégis ki hozott fel ide?"-gondoltam magamban. Biztos a hasonmásom volt,és valószínű hogy már el is ment.De az is lehet hogy ezt az egészet csak álmodtam.Meg kellett kérdeznem anyát hogy látta-e.
-Anya,láttál valakit a házban mikor megjöttél?
-Nem senkit. Járt itt valaki?

Jaj szegény kislányom már rémeket is lát.Vagy tényleg volt itt valami betörő. Ó,soha nem hagyom őt egyedül!!! Soha!-gondolta anyukám.

-Nyugi anya! Csak vicceltem. Tudom hogy csak elaludtam az ágyamon mert fáradt voltam. Ennyi az egész. Hallom,vagyis látom hogy megijedtél!

-Rendben. De ne viccelődj velem máskor kislányom.Hozok neked egy kis teát,meglátod mindjárt jobban leszel.
-Köszi anya.-ezzel elment anya.

-Na végre!-mászott ki a jövőbeli én a szekrényből.
-Már el is felejtettem hogy anya ennyit tudott beszélni.
-Miért? 2040-ben már nem fog élni?
-Ő, nem mondhatok semmit!
-Ok,ok. De mit keresel még mindig itt? Már rég el kellett volna menned!
-Még nem igértél meg valamit.
-Mit?
-Hogy elfogadod-e a küldetést?
-Mi is a küldtés?
-A küldetésed az hogy jobbá teszed a jövődet. Elfogadod?
-Hááát, megpróbálom...