Hazafele úton a taxiban - könnyekkel küszködve - azon gondolkodtam hogy milyen nyilvánvaló és várható dolog volt ez az egész.
Mégis hogy gondoltam hogy majd Ő szóba áll velem?
Nem vagyok normális hogy egy percig is azt hittem...
Talán mégis lehetek kivétel.
Nem úgy mint anno.
Egy örökkévalóság után hazaértem, végre.
A házban sötét volt, mondjuk miért is lenne fent valaki hajnali fél négykor?!
Halkan ajtót nyitottam, ledobtam a magassarkúmat és a szobámba indultam volna, de valamin megakadt a szemem.
Még sincsen teljesen sötét.
A konyhába mentem hogy kiderítsem mi világít.
Megtöröltem könnyes szemeimet hogy lássak valamit, majd benéztem a konyhapult mögé, ahol érdekes látvány fogadott.
-Szia Summer - köszönt édesen mosolyogva húgom.
Kérdőn néztem rá, nem tudtam miért van ilyenkor fent, de aztán megláttam az okát.
Az arca egyik fele tiszta maszat.
Kezében pedig egy kanál, a hűtőajtó pedig nyitva van.
-Lily, te hajnalban fagyit eszel? - nem tudom hová tenni a dolgot - Nem kéne aludnod? - kérdezem.
-Tudom...de délután nem pakoltam össze ezért büntiből nem ehettem fagyit - nézett le a félig üres dobozra.
Még könnyes szemmel is nevetnem kellett.
Olyan ártatlan és aranyos volt ahogy tömte magába a fagyit.
De aztán...
-Summer, te sírtál? - kérdezi Lily.
-Mi? - törlöm meg hirtelen szemeimet - Nem, dehogy csak belement valami a szemembe.
-Biztos? - jön oda hozzám.
-Igen, biztos - erőltetek egy mosolyt az arcomra.
-Akkor jó - mászik az ölembe - Jó éjt - nyom arcomra egy maszatos puszit amitől tiszta csokifagyi lettem.
Nem mintha a sminkem nem mosódott volna el a könnyektől...
-Jó éjt Lily - intettem neki, majd miután felment a csokifagyit és az elmúlt óra történéseit nézve úgy döntöttem magammal viszem a dobozt.
Szobámban lemostam a megmaradt sminket, és átöltöztem a hatalmas Guns N Roses pulcsimba.
Ebben mindig el tudok tűnni.
És nekem most pont erre van szükségem.
Kiültem az erkélyemre, és bár nem akartam sírni nem tudtam ellene tenni.
Hogy dőlhettem be neki?
Utálom.
Miközben a fagyit ettem átfutottam minden pillanatot és próbáltam rájönni a jelekre.
Valami jel csak volt, hogy csak játszik velem.
Miért is tett volna mást?
Ah, csak magamat okolhatom.
Már vagy egy órája kint ülhettem amikor huszadszor jelzett a telefonom.
Képtelen voltam megnézni, nem akartam látni ki keresett, vagy épp ki nem.
ESTÁS LEYENDO
Unclear|Luke Hemmings|
De Todo-Nem vagy az esetem-jelentettem ki magabiztosan Luke előtt állva. -Ó, dehogynem-húzta féloldalas mosolyra száját közelebb lépve. Hátrálni kezdtem, de falnak ütköztem. A francba.
