Tolvajok Hercege

A Yesterday kihajózik

- És, mi szél hozott erre, Alex Jersey? - kérdezte Füstös, tettetett formalitással. A kapitányi kabin egyik bársonyozott székén ült, én pedig a padlón gubbasztva támasztottam a falat. Felsóhajtottam.

- Szél legfeljebb a Yesterdayt hozta a kikötőbe, engem a menekülési szándék hajtott erre. Na, meg egy túltáplált szerzetes - húztam el a számat.

- Szerzetes? - húzta fel a szemöldökét Füstös. Ebből a szögből nagyon hasonlított egy lovagra, aki valami disztópiás regényben szerepelt. - Te soha nem változol.

- Úgy beszélsz, mint az anyám - rúgtam bokán. - Pár hónapja ismersz, nem kéne ilyen messzemenő következtetéseket levonnod. Egyébként is, mit keres a Yesterday pont a Redwood kikötőben?

- Kereskedelmi kapcsolatok kiépítése Észak, elsősorban Démonvér szigete felé. Holnap kikötünk Ciklon városában, és tárgyalunk az elöljáróval - hangzott a hivatalos válasz. Ezután félmosolyra húzta a száját: - Illetve... Azt csiripelték a madarak, hogy egy tolvaj megfújta a Babiloni Keresztet a terrakotta kápolnából.

- Íjász vagyok - nevettem fel. - Nem tolvaj. Egyébként amikor azt mondod "Démonvér", mindig azt hiszem, hogy "Démonvészt" akarsz mondani. "Démonok veszte, ha egy jó ember harcba száll" - idéztem büszke arccal.

- Megártott neked az a világ, Jersey - sóhajtotta Füstös. - De miért kellett neked a kereszt? Hirtelen megtértél, és meggyónod minden bűnödet?

- Ennyire azért még nem rossz a helyzet. Igazából csak tévedésből loptam el! - védekeztem. - Azt hittem, hogy arany, nem tudtam, hogy agyag. A kincstárra pályáztam.

- Az ember azt hinné, hogy a "terrakotta" szó enged pár dologra következtetni.

- Fogd be! - rúgtam bele ismét nevetve. - De aztán visszaadtam nekik. Lehet, hogy nem egyben, de visszaadtam. A szándék a fontos - a fejemet a hajó falának támasztottam, úgy folytattam. - Egyébként is, Kent szerint a pénzük felét az egyház nevében aljasul összeadóztatták a néptől, szóval igazából jót tettem.

- Persze, hogy aztán a magadé lehessen. Vagy tervezed szétosztani a szegények és rászorulók között?

- Ja, mint Robin Hood - morogtam. Az egyetlen bajom a világgal az volt, hogy senki nem értékelte csodálatos hasonlataimat. Válasz helyett inkább témát váltottam. - És mit terveztek Ciklonban?

Füstös válaszát félbeszakította az egyik matróza, aki haladéktalanul a fedélzetre invitálta a kapitányt, mert a szakács megint felrobbantotta a hajókonyhát - Füstös arcából ítélve nem először.

Lehunytam a szemem, miután kiment, és a hajó ringására figyeltem. Füstös mellett biztonságban éreztem magam. A Yesterday útiránya viszont egyre jobban kezdett érdekelni. Halkan felálltam, és a térképasztal közelébe mentem. Beletúrtam a papírhalomba, valamira arra utalót keresve, hogy milyen hely lehet Démonvér. Ennél egyértelműbb nevet keresve se találtak volna egy helynek, volt pár sejtésem, vajon mi rejtőzhet ott. "Már csak az kéne, hogy valami Ha odamész megesznek kaliberű kiírás legyen a sziget kapujánál, bár ennyi erővel hívhatnánk Farkasszigetnek is" - méláztam el. A szemem megakadt egy szarkalábas betűkkel telerótt papíroson. Az írás elmaszatolódott, de pár szót még így is ki tudtam venni. Tolvajok hercege... Ciklon... két hét... 

- Mit csinálsz? - hallottam hirtelen Füstös hangját. Összerezzentem, a papírt gyorsan a hátam mögé dugtam. Füstös az ajtóban állt, de elindult felém. 

- Mi van a kezedben? - kérdezte.

- Miért nem mondtad? - szegeztem neki a kérdést.

- Ez csak egy kósza hír, biztosra akartam menni. Most pedig add vissza - nyújtotta felém a karját, és meg egy lépéssel közelebb lépett. Hátrálni akartam, de csak mögöttem volt a fal. Lehunytam a szemem.