*Spencer*
Egy pincében térek magamhoz.
A padlón fekszem, körülöttem vér borítja be a földet. Rohadtul fáj a fejem.
Az egyik sarokban székhez kötve, ájultan"ül" Rob.
Mi történt?!
Ekkor két férfi lép be. Eloldozik Robert-et, majd kiviszik. Nem sokkal később, újra bejön a két férfi.
Az egyik felém tart. A kezében lévő rongyot az arcomba nyomja, és újra magával ragad a sötétség.
***
Mikor újra magamhoz térek, nincs körülöttem vértócsa, ami jó. Viszont CSAK fehérneműben vagyok!
Megkötöztek. Amennyire tudok, elvánszorgok abba a sarokba, ahol Rob is volt. Istenem! Elraboltak!
A könnyek először lassan, majd egyre sűrűbben folytak le az arcomon. Ekkor veszem észre, hogy a küszöbön otthagytak egy tőrt. A falon nagy piros betűkkel írt üzenet.
"Ha nem akarod, hogy a barátaidnak baja essen, tudod mit kell tenned!"
A tőrrel eloldozom magam. Aztán felemelem, és hasba szúrom magam.
Kirántom magamból a tőrt, és leteszem a földre. Átölelelem magam, mire minden csupa vér lesz.
Érzem, kezd elhagyni az erőm. Ekkor kicsapódik az ajtó, és Rob szalad felém. Felkap a kezébe, és rohan.
- Rob... Elvérzem...
- Sss... Zöldike, ne erőltesd meg magad! Kijutunk, nyugodj meg!
- Szeretlek... - Kimondtam valószínűleg először és utoljára e szót.
Lecsukódnak a szemeim, és lassan elnyel a sötétség.
***
Egy fehér szobában térek magamhoz. Csövek lógnak ki belőlem. Egy monitor mutatja a szívverésem és a légzésem. Egy fiú ül mellettem. Fogja a kezem. Arcán aggodalom ül, de amint észrevesz, ez elillan.
- Felébredtél.
- Igen. Köszönöm, hogy megmentettél.
- Ha belegondolok, mi lett volna, ha pár perccel később találok rád...
- Ne gondolkozz ezen, kérlek!
- Rendben. Örülök, hogy itt vagy velem, és beszélünk. Már nem vagy kómában. Ez elképesztő! Az orvosok azt mondták csoda lesz ha felkelsz. De én tudtam, hogy sikerül neked!
- Várj! Mi? Kómában voltam? Meddig?
- Majdnem 3 hónapig.
- Mi? Az eltávod alatt itt ültél mellettem? - bólint. - Ez a legkedvesebb dolog amit valaha tettek értem! Szeretlek!
- Tudom Zöldike, tudom... És én is téged!
Megölelt.
- Na, mesélj! Mi újság a fiúkkal, mi van Perrie-vel?
- Hát, Pezz és a fekete hajú együtt vannak. Aztán a göndör és a bolond minden szabadidejét itt töltötte. A szőke, és a komoly srác, ők is sokat jöttek, és a sors olyan kedves volt velük, hogy csak orvosi felügyelettel lehettek bent. Nem úgy mint én! - egoista mosoly - Ennyi megfelel?
- Igen. Kérdezhetek valamit?
- Persze.
- Hogy találtál meg, tudod ott...
- Kezdem az elején. Miután leütöttek, és beraktak a kocsiba, én odarohantam, hogy megakadályozzam, de engem is elraboltak. Aztán elkábítottak. Egy szobában tértem magamhoz. Aztán bejött egy csávó, és újra megpróbált elkábítani, de leütöttem, mert katona létemre, tudok ilyen, na utána elszedtem a telefonját, amiben találtam egy üzenetet, hogy 'A lány megtette. Gyere érte. ' és ott volt a cím. És Superman így talált rád, és mentett meg.
- Hűha... Nem semmi, de ki akarta, hogy azt tegyem? Ki? Mégis mit vétettem, hogy a hullám akarja?!
- Nem tudom, de most ne ezen gondolkozz, jó?
- Jó.
- Figyelj, nekem most van egy kis dolgom. Utána még vissza jövök, rendben?
- Aha, és a dolgodnak van neve is?
- Van neve...
- Oh, és tudhatom? És mit csinálsz vele?
- A neve Dr. Sulliven, és elintézem, hogy minél hamarabb hazajöhess. Ennyi elég?
- Aha. Köszi.
- Ha jól sejtem, valakik beszélni szeretnének veled. Beengedem őket, oké?
- Oké.
És ekkor öt srác esett be az ajtón. A lány csak nevetett rajtuk, majd felém fordult.
- Sziasztok srácok! Jó látni titeket!
- Annyira örülünk, hogy felébredtél! Már azt hittük te vagy Csipkerózsika! Hallod, amikor megtudtuk mi történt, Harry úgy megőrült, hogy azt hittük, kicsinál minket! - magyarázott Louis. Harry pedig elvörösödött.
- Azta! Jut eszembe! Pezz, gratulálok! Sok boldogságot nektek!
- Köszi, de honnan tudtad? Mert én most akartam elmondani.
- Rob nem rég mesélt ezt-azt.
Hirtelen nyílt az ajtó és ő lépett be.
- Emlegetett szamár!
- Zöldike, nem vagyok szamár! Hányszor mondjam? - poénkodik.
- Sokszor. - mosolygok. - De tudod, hogy szeretlek.
- Tudom. Én is téged.
- Öhm... Ti együtt vagytok? - kérdi Harry.
- Te most viccelsz? Én SOHA NEM járnék a saját BÁTYÁMMAL!
