Strong - One Direction Fanfiction

10.rész

Amikor megláttam a kertet, nem hittem a saját szememnek. Louis egy lovat fogott, aminek a nyakába egy tábla volt egy I'm sorry felirattal. A ló gyönyörű fekete volt, dús sörénnyel és erős izomzattal. A tábla egyszerű fehér volt, a felirat meg egy kisfiús kézírás volt, amiből arra következtettem, hogy Louis írta, mivel az Ő aláírása volt az alján. Louishoz visszatérve ő teljes lovagló felszerelésben feszített a ló mellett. Vadiújnak tűnő fekete csizmában, fekete lovaglónadrágban, fekete pulcsiban és a másik kezében egy kobakkal (írói szerk. a kobak a lovasoknál a sisakot jelenti) állt és várta a reakciómat tettére.

- Louis ez.. - kezdtem volna bele a mondandómba, de mosolyogva leintett.

- Szeretném, hogy tudd tényleg sajnálom és, hogy nem úgy gondoltam. Lehet, hogy most azt gondolod ez egy tipikus sztár felfogás, hogy szerzek egy lovat és megvan oldva, de nem erre ment ki az egész. Valahogy úgy éreztem, hogy nem elég csak egy sima bocsánatkérés és ezért kellett a plussz. Szóval tudom, hogy egy óriási bunkónak tartasz és a Te helyedben Én is bunkónak gondolnám magam, de hidd el nem vagyok az és általában jó srác vagyok. Nem is értem, hogy mondhattam azt a szörnyűséget. Szóval száz szónak is egy a vége a lényeg, hogy sajnálom és a bocsánatodért esedezem. - azt hiszem, hogy még a filmekben sem láttam ilyen megható bocsánatkérést.

- Louis nem haragszom rád. - kezdtem mondandóm, mire arca felragyogott. - De. - hangsúlyoztam, hogy itt nincs vége a beszédemnek, mire arca rögtön elkomorult. - Ez nem azért van, mert szereztél egy lovat, az csak szebbé tette. Hanem azért, ahogyan megfogalmaztad a bocsánatkérésed és nem fél vállról vetted. Ezért bocsájtok meg neked. - mosolyogtam rá, mire elkezdett felém indulni, majd felkapott és mosolyogva megforgatott.

- Akkor jók vagyunk? - kérdezett engem vigyorogva.

- Ennél jobbak nem is lehetnénk. - feleltem vissza vigyorogva rá, mire az ajtó felől nevetés hallatszott.

- Ez annyira romi. - nyávogott nevetve Niall.

- Ez csak szerintem volt olyan, mintha Lou megkérte volna Ash kezét és Ashley igent mondott volna neki? - nevetett Harry.

- Ha az lett volna is ilyen módon megszakítottátok volna meg? - kérdezte barátait mosolyogva Louis, mire a két jómadár bólintott és összepacsiztak egymással. - Akkor nem a közeletekben lesz majd az eljegyzésem. Sőt másik kontinensen lesz. - ennél a mondatánál tört ki belőlem a röhögőgörcs.

- Amúgy a lovat csak dísznek hoztad ide? - intéztem kérdésemet Louishoz.

- Gondoltam lovagolhatnánk, persze csak ha akarod Én nem erőltetek rád semmit.

- Igazából imádok lovagolni, kiskoromban is rendszeresen jártam. Csak az a baj, hogy én nem úgy készültem, kettőt ügetne és a felsőm már lent lenne, a combjaimnak annyi lenne, mert kidörzsölné a varrás és ebben a cipőben nem lenne valami kényelmes menet.

- Tudod Én nem bánnám, ha a felsőd lecsúszna. - nézett rám egy perverz mosoly kíséretében Harry.

- Csak nem kanos vagy Styles? - kérdeztem huncut mosollyal az arcomon.

- Csak minden alkalommal amikor rád nézek. - folytatta flörtünket Harry, mire sajnos gondolkodás nélkül válaszoltam.

- Akkor nagyon féltékeny lennél Liamre.- kijelentésemre mindegyik fiú rám kapta a fejét.

- Ezt hogy érted Ashley. Ti...? - nézett rám megdöbbenve Niall.

- Jajj nem úgy gondoltam. Csak ez bonyolult... - nem igazán akartam elmondani nekik, hogy villantottam, de így olyan mintha valami komolyabbat kéne elhallgatnom.

- Ashley azt ugye vágod, ha most nem mondod el, hogy gondoltad akkor mi elképzeljük magunkban és annak nem lesz jó vége? - nézett a szemembe komolyan Harry, mire Niall és Louis elkezdtek bólogatni.

- Jó annyi volt, hogy elhozta a kocsimat Én meg behívtam dumálni. Nagyon sokat beszélgettünk, meséltünk és meg is ebédeltünk. De Én mindezt otthoni szerkóba tettem. Mivel haza kellett dobnom, elmentem átöltözni. Ezt a felsőt vettem fel, amihez nem vettem fel melltartót, mint láthatjátok. Átöltözés közben véletlen benyitott és felül nem volt semmi, ennyi az egész sztori. - hadartam el olyan gyorsan, hogy a végén alig kaptam levegőt. A fiúk mind emésztgették a történetemet, majd egyszerre felnevettek.

- Anyám mekkora mázlista Liam. - mondta hitetlenkedve Niall.

- Basszus, de cserélnék vele. - ábrándozott Louis.

- Én azon csodálkozom, hogy nem esett neki Ashnek, Én tuti nem bírtam volna. - merengett Harry.

- Hahó itt vagyok, nem tűnt fel? - néztem rájuk felháborodottan.

- Bocsi. Srácok, majd ha Liam ide ért folytatjuk. - mondta Louis. - Na de bent van lovagló ruha vedd fel és akkor elindulunk az itteni erdőbe lovagolni. - izgatottan mentem befele a hatalmas házba. A nappaliba beérve rögtön kiszúrtam a ruhacsomagot. Mondjuk nem volt nehéz mivel rá volt írva, hogy Ashleynek. Felkaptam a csomagot, majd egy kis forgolódás után megláttam a mosdót. Amint beléptem rögtön kulcsra zártam az ajtót, hogy ne ismétlődjön meg a mai jelenet.

A pólómra felkapom a fekete pulcsit, majd a farmerom átcserélem a fehér lovaglónadrágra és végül felveszem a fekete térdig érő lovaglócsizmát és kezembe veszem a nekem szánt kobakot. Késznek nyilvánítom magam, majd sietős léptekkel hagyom el a fürdőszobát. Kint már vár rám Louis és amint meglát egy elismerő füttyöt intéz felém.

- Na szóval Te szeretnéd vezetni a lovat és Én üljek hátra vagy vezessem Én és Te ülsz hátul?

- Egy lovon megyünk? - kérdeztem meglepetten.

- Hát csak egy van. - mutatott rá a lóra.

- Akkor hagy vezessek Én, 16 éves korom óta nem lovagoltam és már hiányzik. - vetettem be kiskutyaszemeimet felé.

- Jó akkor Én mondom az utat, Te kormányzol. - elsőként szálltam fel a lóra rögtön utánnan érkezett Louis. Remélem nem roppan össze szegény ló alattunk, hisz mégiscsak ketten vagyunk. Mondjuk se Louis, se Én nem vagyunk még egy kicsit sem husisak és a lovon is látszik, hogy nagyon erős.

- Louis mi a paci neve? - kérdeztem kíváncsian útitársamat.

- Lady. - szóval nőstény.

- Gyíí Lady. - indítottam el a lovat a hátsó kijáraton az erdő fele.

Nagyon sokat nem mehettünk amikor egy patak fele értünk és Louis intett nekem, hogy itt álljunk meg. A patak felé húztam Ladyt, hogy igyon egy kicsit, de magától is intézte a dolgát.

- Olyan mesebeli ez a hely. Tényleg azt várom, hogy mikor ugrik elő egy egyszarvú vagy egy törp, esetleg egy vámpír. - csodáltam a tájat.

- Igazából a vámpír már megvan. - vicsorított rám, mintha vámpír lenne.

- Te maximum a piszkálásoddal szívod az emberek vérét. - ábrándítottam ki szegényt, mire rám nyújtotta a nyelvét. Lady nyerítésére lettem figyelmes, amivel azt üzente, hogy unatkozik és menni akar. Mindketten felpattantunk a lóra és folytattuk utunkat. Louisnak be nem állt a szája, csak beszélt és beszélt. Mondjuk nem zavart, mivel egyfolytában nevettem a történetein és viccein. Louis utolsó irányítása után egy gyönyörű helyen kötöttünk ki.