Strong - One Direction Fanfiction

13. rész

- Úristen! Hívok egy orvost. - szaladt ki az ajtón Leila. Mi Harryvel sokkos állapotba kerültünk és csak néztük az ájult testet. Pár pillanat múlva Leila az orvossal együtt berontott a terembe.

- Mi történt pontosan? - nézett rá a bácsikámra a doki.

- Veszekedtünk és egyszer csak a szívéhez kapott, majd elájult. - suttogtam a szavaimat.

- Mindjárt jönnek a kollégák, átvisszük a beteget egy másik szobába és megvizsgáljuk. - az orvos szavai épphogy eljutottak a tudatomig, de már jöttek is az emberek felpakolták egy ágyra és elvitték tőlünk. Tudom, hogy nem ápoltam valami szoros kapcsolatot a bácsikámmal, de már csak Ő maradt nekem a családomból és nem bírnám ki ha most elveszíteném. A gondolatra, hogy talán sose hallom már kiabálni velem elkezdtem szipogni. Szipogásból könnyezni, könnyezésből zokogni. Leila rögtön észrevette a zokogó testem, hozzám lépve simogatni kezdte a fejem nyugtatásképp.

- Shh Ash minden rendben lesz ne aggódj. - próbálta csitítani a sírásom nem sok sikerrel.

- Leila rossz előérzetem van vele kapcsolatban. - sírtam pólójába.

- Na, a gondolataidtól csak rosszabb lesz. - lépett mellém Harry is.

- Ne haragudjatok! Amióta itt vagyok ebbe a vacak kórházban többet sírok, mint egy évben. - nevettem el a végét, mire ,,ugye Te csak viccelsz" fejeket kaptam válaszul.

- Ash! Ne viccelj már, most egy nehéz időszakon mész át, ami így jön ki rajtad. Emiatt nem kell bocsánatod kérned Te kis majom. - borzolta meg a hajamat, mire a vállába boxoltam. Ütésemtől Mr. Styles a hattyúk tavában érezte magát és éppen a hattyú halála jelenetet adta elő. Produkcióját látván Leilából és belőlem is kitört a nevetés. A könnyünk folyt már a nevetéstől, így csak homályosan láttam az éppen nyitódó ajtót és a közeledő két alakot. Miután megdörzsöltem a szemem a két alakban felfedeztem Niallt és Liamet. Elvigyorodtam magamban és ölelésre tártam a karomat. Alkalmon kapva Harold megelőzve a többieket futott karjaimba. Harry után Niall lépett hozzám és adott ölelést két puszival megspékelve.

- Mit mondott az orvos? Jól érzed magad? Meddig kell bent lenned? - bombázott kérdéseivel Niall.

- Bal könyököm törött a bal lábam zúzott. Jelen pillanatban igen. Holnapig, ahogy elvileg Louisnak is. - válaszoltam tőmondatokban.

- Ash, hogy lehet, hogy Te naponta más miatt vagy kórházba? - poénkodott Liam. Liam humorát egy párnával az arcábannal jutalmaztam.

- Hát ez már majdnem vicces volt. - tettetem nevetés, majd átváltottam gúnyos hangsúlyra. Visszaszólásomon a teremben tartózkodók mind elmosolyodtak, ez alól még Liam sem kivétel.

- Valld be, hogy igazam van Ashley! Egy hete sem ismerlek, de már kétszer jöttem Veled kórházba, két dolog miatt. Megismerkedésünk előtt is törzsvendég voltál erre, vagy csak mi vagyunk a balszerencse hozóid? - Liam csaknem tudja abbahagyni a szuper vicceit. Ügyet sem vetve rá kezdtem beszélni.

- Nyugodtan menjetek Louishoz vagy a dolgotokra, nem kell velem foglalkoznotok. Hisz a családotokra, barátaitokra és a pihenésre kéne fordítani a szabadságotokat. Én megleszek. - mosolyogtam rájuk biztatásként, de csak meglepődött arcokat véltem felfedezni.

- Az ilyeneket szerintetek komolyan gondolja? - fordult Harry a srácok felé, mire nem csak ők, de még Leila is megrázta a fejét, majd lepacsiztak egymással. Most rajtam volt a sor, hogy hitetlenkedve nézzek rájuk.

- Igen, pár napja ismertek csak és még is olyanok vagytok velem, mintha régi jó barátok lennénk és annyit tettem volna értetek. Ti tényleg sokat tettetek értem, de Én semmit sem, csak kórház körutakat. - egymásra néztek, majd mind a négyen megöleltek és ebben a pillanatban rájöttem, hogy Ők tényleg a barátaimmá váltak. - Köszönöm. - ennyit tudtam csak mondani a meghatódottságtól.

-Vagy elpaterolna minket, vagy hálálkodik. Te is beverted a buksidat, mint Lou? - nézett rám tettetett aggodalommal Liam.

- Tényleg mi a helyzet Louisszal? - jutott hirtelen eszembe Lou.

- Hát még ki sem nyitotta a szemét, de már irántad érdeklődött. Majd magát hibáztatta a balesetetekért. - ismertette a helyzetet Niall.

- Dehogy az ő hibája, ez baleset volt. Ugye ezt mondtátok neki?

- Egy kis szívatás után, ja. - röhögött fel Liam.

- Te neked ma ilyen humoros napod van? - csattanok fel Liam ellen.

- Hagyjuk ezt a témát a lényeg, hogy jól van és beszélni szeretne veled. - teremtett rögtön békét Harry.

- Vigyetek el hozzá, kérlek! - könyörgésem sikerrel járt ugyanis Niall felkapott, hogy Ő a karjaiban átvisz hozzá, a srácok és Leila pedig követtek minket. Egy hosszú folyosó végén egy magán kórteremben volt elhelyezve, mivel híresség és így nem juthattak hozzá hívatlan látogatók. A szobában egy franciaágy méretnyi ágy volt, lapos tv és egy kis szekrény a cuccai számára. Louis épp a telefonján nézett valamit, amibe nagyon bele volt merülve, mivel észre sem vett minket.

- Szia Louis. - köszöntem neki, mikor már meguntam a csöndet. - Hogy érzed magad?

- Úristen Ash! Megijesztettél. Én jól csak létezni fáj, de Te hogy vagy? Annyira sajnálom minden az Én hibám. - a végére már teljesen elhalkult és szomorúan nézett a szemembe.

-Lou, hogy mondhatsz ilyen butaságokat? Dehogy a Te hibád, baleset volt és Én is jól vagyok.

- De ha Én nem találom ezt ki... -kezdte volna az önmarcangolást, ha nem vágok a szavába.

- De ha Én nem vagyok ilyen sértődékeny hisztis liba, akkor nem is kellett volna kibékíteni. - ölelem magamhoz szorosan, a kis mazochista fejét.

- Amúgy mi a helyzet? - kérdezte kíváncsiskodva Lou.

- Hát berontott a kórtermembe a főnököm és elkezdett üvöltözni velem, erre Harry felpofozta, majd tovább ordított és egyszer csak a szívéhez kapva elájult. Amúgy Ő itt Leila a szobatársam - mutattam Leilára.

- Szia Leila Midlleton. - köszönt bátortalanul Louisnak.

- Helló Louis Tomlinson. - köszönt vissza Lou mosolyogva. - De már jobban van a főnököd ugye? - nézett rám aggódva.

- Hát még nem érkezett róla hír. - húztam el a számat.

- Akkor ne is foglalkozzatok velem, hanem érdeklődjétek meg.

- Rendben, de még visszajövök. - kacsintottam rá, mire felnevetett, majd abba is hagyta a fájdalmai miatt. - Csak egy valaki jöjjön aki segít a járásban. - néztem a társaságra kérlelően, mire Harry felkapott.

- Mostanában milyen felkapott lettem. - nevettem el magam már kifele jövet, mire Harry csak szerényen elmosolyodott. Gyorsan tettük meg az utunkat a szállásomig, ahol már egy nővérke várakozott ránk.

- Maguk mégis merre jártak? - vont rögtön kérdőre minket.

- Csak egy másik bent tartózkodónál Louis Tomlinsonnál.

- Rendben. Máskor legyen szíves szólni, ha elhagyja a szobáját.

- Elnézést. - sütöttem le a szemem a dorgáló szavakra.

- Viszont híreim vannak.

- Miféle hírek? - kérdezte érdeklődve Harry.

- Mr. Edwards állapotáról szóló hírek. - nézett rám, mire összerándult a gyomrom az idegességtől. Féltem, hogy mi lehet a bácsikámmal.