Strong - One Direction Fanfiction

14. rész

- Örömmel közlöm önnel a hírt, hogy Mr. Edwardsnak stabilizáltuk az állapotát. Az ájulást a szívinfarktus okozta, de szerencsére már jobban van. Leghamarabb jövőhéten haza is engedjük, csak nem állhat munkába és nem kerülhet stresszközeli helyzetekbe. - egy mázsás kő esett le a szívemről tudván, hogy a főnököm jól van, de ugyanakkor az aggódás is hatalmába kerített, hogy mi lesz a bárral. Mivel a főnökömet nagyon sokat stresszeli a munkája, így egy hamar nem dolgozhat, de kiveszi át addig az irányítást? A felesége Mrs. Edwards, aki undorodik az egész helytől? Azt se hiszem, hogy valamelyik pincérre vagy táncosra bízná a helyet, tehát valószínűleg engem bíz meg ezzel a kicsit sem csodálatos feladattal.

- Köszönöm szépen az információt. - mosolyogtam rá hálásan és egy bólintás után továbbhaladt. Kicsit furcsa, hogy nem az orvos jött ide és közölte a fejleményeket, de hát biztos dolga lehetett.

- Na egy újabb klassz hír. - fordult felém Harry.

- Igen, csak nekem ma akkor be kell mennem a munkahelyemre. - húztam el a számat kedvtelenül.

- Miért is? Tudtommal holnapig bent tartanak. - nézett rám furcsán méregetve.

- Mivel a főnök kiesett és kell valaki aki rendben tartja a helyet, pláne most, hogy felújítási munkálatok folynak. - magyaráztam szomorúan. Harry nem szólt rá semmit csak alám nyúlt, hogy besegítsen a szobába. Jólesően dőltem bele az ágyamba, Harold pedig a székre.

- Majd én bemegyek helyetted. - szólalt meg hirtelen. Elsőre nem is értettem mire céloz, de hamar leesett, hogy mi az amire utalt.

- Harry nem tudod, hogy mit kell csinálni. - néztem rá a túlságosan is segítőkész göndörkére, de ő csak megrántotta a vállát. Végszóra Niall mosolyogva lépett be az ajtón.

- Leila és Liam ott maradt Louisszal, én meg gondoltam, boldogítom ezt a társaságot. Vagy esetleg zavarlak titeket? - húzta fel a szemöldökét és vigyorodott el, mire egy szemforgatással válaszoltam piszkos gondolatára - Nyugi csak hülyültem. - tette maga elé a kezét védekezésképp.

- Niall segítened kéne. - nézett Harry komolyan a szöszire. - Ashleyből kéne kiszedni pár információt. - nézett rám hirtelen mindkettő.

- Miféle információt? - kíváncsiskodott Niall.

- Munkahelyi dolgokat. - titokzatoskodott Harry.

- Ohh, csak nem ingyenes bérletet akarsz venni? - húzta perverz vigyorra a száját.

- Niall gyere ide kérlek! - mit sem sejtve közeledni kezdett felém és amikor már ütési távolságon belül volt a vállába boxoltam, de fájlalás helyett csak kinevetett.

- Inkább mond amit tudnunk kell mit sem a box tudásod mutogatod. - nyújtotta rám a nyelvét, mint egy érett ötéves.

- Nem hagytok addig békén ezzel a témával, ameddig nem mondom el, ugye? - néztem rájuk beletörődötten, mire győztes vigyorra húzták a szájukat és lepacsiztak egymással.

Elmondtam minden fontos információt, hogy kit hol kell keresniük és mit hol találnak. Figyelmesen hallgattak és hümmögtek az oktató szövegem alatt.

- Ash, már lassan azt is tudjuk melyik sarokban milyen színű pók van. Ne aggodalmaskodj már annyit! - nézett fájdalmasan a szemembe Niall, mire jóízűen felnevettem.

- Lehet, hogy egy kicsit túl aggódom a dolgokat. - nevettem továbbra is és a srácok egyetértően bólogattak. Csönd állt be a a szobába, de nem az a kínos fajta, hanem inkább a megnyugtató. Kicsit álmosító is egyben, aminek következtében nagyot ásítottam.

- Pihenj csak, mi majd intézkedünk. - adott a fejem búbjára Harry egy puszit én meg egy szempillantás alatt elaludtam.

Motoszkálás vert fel az édes álmomból. Ahogy kinyitottam a szemem megláttam Leilát szerencsétlenkedni. Éppen a ruháit gyömöszölte bele a táskájába, amikor észrevett.

- Ne haragudj Ashley, de a jövés-menésben elfelejtettem bepakolni a cuccaim. Negyedóra múlva megérkezik az egyik barátnőm értem és végre haza mehetek. - újságolta boldogan.

- Ne butáskodj! Meg is vertelek volna, ha búcsúzás nélkül léptél volna le. - szidtam le bohókásan.

- A srácoknak megadtam az elérhetőségeim szóval a kapcsolatunk nem szakadt volna meg.

- Én szeretnék is találkozni még veled szóval, majd náluk érdeklődöm.

- Egyébként volt bent Niall és Harry is mondták, hogy mondjam meg neked, hogy holnap reggel bejönnek hozzád és a bárnál mindent elintéztek. Hihetetlen milyen édes ez a négy srác. - áradozott Leila.

- Főleg..? - van egy olyan sejtésem, hogy valamelyik jómadarat megkedvelhette Leila miközben beszélgettek.

- Hát Liam. - pirult bele amint kimondta Liam nevét.

- Ez csodálatos! - visítottam fel. - Miért? - kérdeztem kíváncsian.

- Sokat beszélgettünk és hát tetszik a humora, a világ meglátásai, a külseje egyszóval ő maga. - Leila arca már egy új tűzoltókocsihoz hasonlított.

- Fordítva is igaz szerinted? - faggattam továbbra is.

- Nem hinném. Ő egy szuper dögös világsztár én meg csak egy senki vagyok. Ő megkaphat modelleket, énekeseket, színészeket és gyönyörű rajongókat, miért pont engem választana? - mosolygott szomorún.

- Leila ne mondj ilyeneket! Simán összejöhettek és ha Liam nem vesz észre egy idióta. - próbáltam magabiztosságot önteni belé, de nem éppen nézett ki úgy, mint akit meggyőztem. Kopogásra lettünk figyelmesek, majd az ajtón belépett egy gyönyörű magas lány. Hosszú rendezett barna haját egy hajpánt fogta hátra, barna őzike szemei mosolygósan néztek ránk. Arca szívformájú, teste pedig nagyon vékony és karcsú, tartását egy balerina is megirigyelné. Egyszóval egy modellkinézetű lány mosolygott ránk az ajtóból, akit nagyon szimpatikusnak véltem, így első ránézésre. Leila rögtön oda futott hozzá és szorosan megölelték egymást.

- Ash ő a legjobb barátnőm Alison, Ali ő a szobatársam Ashley. - mutatott minket be egymásnak Leila.

- Örülök a találkozásnak. - lépett hozzám Alison és barátságosan megölelt.

- Úgyszintén. - mosolyogtam rá.

- Ha nem veszed tolakodásnak megkérdezhetem mi történt veled? - kíváncsiskodott Ali, én meg elmeséltem az egész sztorit, kezdve a srácok megismerésével. Mostanában sajna túl hamar nyílok meg az emberek előtt, erről vissza kéne szoknom.

- Wow! Elég zsúfolt heted volt. - nevetett fel Ali. - Legalább nem unatkoztál.

- Ez is igaz. - nevettem fel már én is.

- Ashley nagyon sajnálom, de nekünk már sajna mennünk kell, de ha gondolod valamelyik nap átmehetünk hozzád segíteni és dumcsizni. - kezdett búcsúzkodni Leila.

- Örülök, hogy eddig itt voltatok. Nagyon boldog vagyok, hogy megismerhettelek titeket és remélem mihamarabb találkozunk. - köszöntem el tőlük és egy hármas ölelés után elhagyták a kórtermet, ezzel egyedül hagyva engem. Mivel most aludtam egyhamar úgyse tudnék visszaaludni, így gondoltam telefonozok egy kicsit. Mobilomat egy kis szerencsétlenkedés után sikeresen levettem a töltőről és meglepődve vettem észre, hogy összesen nyolc üzenetem jött tegnap este óta, ilyen népszerű is rég voltam már. Egy a bácsikámtól még a látogatása előttről, hogy miért nem válaszolok az e-mailre amit küldött, a második Liamtől jött, hogy beszélni akart ma velem, de amikor bejött már aludtam. A harmadik Nialltől jött, hogy mindent elintéztek Harryvel, szóval hagyjam abba az aggódást. Jött egy Harrytől is, hogy holnap reggel már jön is és kiszabadít engem a börtönből, amin muszáj volt elmosolyodnom. Leila és Ali is írt, hogy holnapután ráérnek akkor találkozhatnánk. Louis ezért írt, mert unatkozik és ha fent vagyok beszélgetéssel üssük el az időnket, természetesen rögtön visszaírtam neki, hogy ne rajtam múljon az unatkozása. A nyolcadik üzenetem feladóján viszont nagyon meglepődtem.