Takarítónőből Mrs.Hemmings (Befejezett)

4.rész

  Már vagy 2 órája itt zokogok mint egy idióta. Egyszer csak hallottam, hogy valaki kopogott.
-Ki az? kérdeztem szipogva.
-Liz vagyok! Be jöhetek?
Félve kinyitottam az ajtót. Tudtam, hogy el kell mindent mondanom és lehet, hogy a munkám múlik rajta. De ez ebben a pillanatban rohadtul nem érdekelt. Be jött Liz leültünk az ágyamra.
-Miért zárkóztál be? kérdezte idegesen.
-Á....Nem fontos! mosolyogtam.
-Na! Látom, hogy valami bánt!
-Át vert az egyetlen barátnőm is! hazudtam.
Igaz nem tudta, hogy nekem egyetlen barátnőm sincs. Soha nem is álltak velem szóba.
-Sajnálom! simogatta meg a vállam.
Én felálltam és mosolyogva néztem rá.

Ezt ő úgy vette, hogy minden rendbe és kiment a szobából. Közben semmi se volt rendbe. Amikor beakartam csukni az ajtót Luke lépett oda, hogy ne tudjam becsukni. De akkor is próbálkoztam, de úgy látszott, hogy ő erősebb. Szóval bejött a szobámba.
-Mit akarsz? kérdeztem flegmán.
Nem válaszolt csak közelebb jött. Túl közel. A testünk összeért. A szívem kezdett hevesebben verni, de megpróbáltam az agyamra hallgatni és ellökni őt, de én hülye a szívemre hallgattam és nem löktem el magamtól.
-Azt akarom, hogy az enyém legyél! lehelt az ajkaimra a szavakat.
-De nem leszek a tiéd! löktem el magamtól.
Igaz fájt, hogy ezt tettem. Ő csak meglepetten nézett rám.
-Ha te megkérdezted akkor én is. Mit jelentett neked a tegnap este?
-Sokkal többet mint neked! vágtam a fejéhez.
-Ó! De még sem engeded, hogy bocsánatot kérjek! mondta flegmán.
-De engedném, ha nem csalódtam volna benned ilyen nagyot! mondtam elcsukló hangon.
Nem akartam előtte sírni. Mert akkor azt hinné, hogy én gyenge vagyok pedig nagyon nem.
-Hát majd meglátjuk! mondta és kiment az ajtón.
Ezt most nem nagyon értettem. De megint rám tört a sírás. Most nem engedtem utat a könnyeimnek hanem megpróbáltam erős maradni.