Takarítónőből Mrs.Hemmings (Befejezett)

16.rész

Az ajtóban megint az a férfi állt. Luke-t a földre lökte hozzám jött és egy anyagot nyomott az orrom alá akár hogy is próbálkoztam nem jutottam semmire. Nem sokára elsötétült minden. Amikor felébredtem egy sötét helyen találtam magam egy székhez kötözve. Próbálkoztam, de nem jutottam ismét semmire sem. Egyszer csak felkapcsolódott a villany. Ugyan az a férfi lépett be az ajtón aki ide hozott. Oda jött hozzám és megsimította az arcom. Az érintésétől kirázott a hideg.

-Tony vagyok Elizabeth apja! mondta mély hangján.

Én meg sem szólaltam. Ez nagyon zavarta.

-És téged, hogy hívnak? kérdezte most már idegesen.

-Semmi közöd hozzá! köptem arcba.

-Nem sokára ordítani fogod a neved! nevetett.

Aztán felgyúlt a villany a szoba másik felébe ahol Luke ült teljesen eszméletlenül és véresen.

-Hope Roberst! zokogtam.

Mosolyogva ment ki a pincéből. Én gyorsan feltérképeztem a terepet. Szerencsémre kicsit tudtam lazítani a kötélen amikor próbáltam kiszökni ezért ki tudtam szedni a kezem és a lábam. Oda siettem Luke-hoz. Eloldoztam és gyorsan elő kaptam a telefonomat és hívtam a srácokat.

-Sziasztok! Nagy baj van!! zokogtam.

-Oké! És hol vagytok? kérdezték idegesen.

-Elizabeth apjának a pincéjébe.

-20 perc és ott vagyunk.

Én addig tartottam Luke élettelen testét a kezembe. Ahogy a srácok mondták 20 perc múlva meg is érkeztek. Mike kivitte Luke testét. El sem tudom képzelni, hogy mi lesz velem nélküle. Beültem én is a kocsiba. Nem sokára beértünk a kórházba. Jelenleg nem mehettünk be Luke-hoz a vizsgálatok miatt. Olyan 1 óra múlva kijött az orvos.

-Mr. Hemmings élete veszélbe van még nem biztos, hogy túl éli a mai napot. közölte velem az orvos.

Én csak szomorúan néztem rá.

-Köszönöm! mondtam a könnyeimmel küszködve.

Nem tudom, hogy mi lesz így velem.