Bementünk abba a házba. Tényleg eléggé kicsi volt. Ketten elfértünk benne, de többen biztos nem fértünk volna el. Luke adott ruhát amit én fel is vettem pont az én stílusomhoz illett. Vissza mentem Luke-hoz.
-Akkor meddig maradunk itt? kérdeztem kissé idegesen.
-Amíg ez az alak el nem tűnik. válaszolta nemes egyszerűséggel.
-Vagyis azt mondod, hogy lehet, hogy 1 évig is itt maradunk? kérdeztem idegesen.
-Hope! Nem tudunk mást tenni! ölelt meg.
-De most komolyan ebbe a kis házba fogunk élni? fontam össze a karjaimat magam előtt.
-Igen!
Nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen házba fogok lakni. Luke is felöltözött. Ezt nem is bántam mert akkor nem tudtam volna ellen állni neki.
-Mit fogunk csinálni? törtem meg a csendet.
-Hidd el még én sem tudom.
-Anyukádék amúgy hol vannak?
-Ilyenkor elmennek.
Szóval most üres a ház. Annyi minden köt ahhoz a házhoz. Többek közt az első csókom Luke-al. Közelebb mentem hozzá. Annyira imádom nézni amikor gondolkodik. Rám nézett és elmosolyodott.
Megfogta a kezem és az ölébe húzott. Közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam. Már nagyon hiányzott az édes csókja. Luke sem állt ellen hanem egyből visszacsókolt. Ekkor kopogott valaki. Leszálltam Luke-ról ő oda ment és kinyitotta az ajtót.
KAMU SEDANG MEMBACA
Takarítónőből Mrs.Hemmings (Befejezett)
Fiksi PenggemarHope Roberts vagyok 17 éves. A Hemmings család takarítónője. Nagyon kedves család. Igazából a fiúk Luke már régóta tetszik nekem, de nem mertem még elmondani neki. Mert ő egy sztár én pedig csak a családja takarítónője. Szóval elég nehéz nekem így. ...