Takarítónőből Mrs.Hemmings (Befejezett)

11.rész

"Az elejétől fogva tudtam, hogy nekem ő kell. Mert a boldogságom csak akkor igazi, ha vele oszthatom meg."

Ketten voltunk a szobába és csak bámultuk egymást. Ekkor döbbentem rá, hogy milyen szerencsés vagyok. Amikor idejöttem dolgozni soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ő lesz a pasim aki az egész világot fogja jelenteni számomra. És most éppen ez történik. Sok csalódás után végre egy kis boldogság is ér. Ezért hálás vagyok Istennek és a sorsomnak. Ő számomra maga a csoda.

-Min gondolkozol ennyire Hope? kérdezte Luke.

-Rajtunk! Hogy milyen szerencsés vagyok, hogy most itt lehetek veled! mondtam mosolyogva.

Ő csak mosolyogva nézett rám. Gondolom ő sem gondolta volna, hogy egyszer egy pár leszünk. Megfogta a kezem és kihúzott a házból egyenesen egy rétre.

-Ez az a hely ahol szívesen töltöm az időm amikor szomorú vagyok. mondta Luke.

-Gyönyörű hely! mondtam meglepődve.

Elhasaltunk a füvön. Egyenesen egymás szemébe néztünk. Luke közelebb csúszott hozzám és megcsókolt.

Nem ellenkeztem. Amikor elváltunk mosolyogva néztük egymást. Közben megláttunk egy nőt a távolból. Az a nő nem volt más mint az a lány aki Luke első barátnője volt. Nem tagadom szép lány volt hozzám képest. Ahogy közeledett egyre jobban ki rajzolódott a teste. Alacsony volt. Szőke hajjal és kék szemekkel. Már értem, hogy miért tetszett Luke-nak annyira ez a lány. De amikor már közel volt hozzánk egyszerűen csak eltűnt. Olyan volt mint egy szellem.