Szótolvaj

5. Rész

-Ki ne mondja!-Szóltam rá amint beléptem az éterembe.

-Eszembe sem jutott.-Nevette el magát és lesegítette rólam a kabátom.

-Késet!-Fejezte ki a nemtetszését a kedves pincér miközben odavezettet az asztalunkhoz. Azt hiszik, hogy nekik bármit szabad?

-Mondott valamit?-Eberség mindenkinek meg van a maga baja.

-Hozhatom az étlapokat?-Bólintottam és végre eltünt.

-Ez aztán az elbűvölő mosoly.

-Köszönöm Mr.Renolds. Ha gondolja rögtön rátérhetünk is a lényegre. Mik lennének a kérdései?

-Kérem hívjon Jonnak, és egyébként is egy ebédről volt szó. A munka rá ér később is, most inkább meséljen egy kicsit önmagáról. Hogy találtad fel magad a munkában? Hú, beletaláltam, mi?

-Hát elégé. Röviden még csiszolódunk, ám az igazság az hogy néha leginkább lecsapnám, az idegeimre megy.

-Na jó, akkor inkább beszéljünk arról, hogy mihez van kedved ma enni?

-Állítólag jó a haluk.

-Grillezett lazac?

-Jöhet.

...

-Remélem jól érezted magad?

-Nagyon is.-Válaszoltam őszintén. Meglepő mód megtaláltuk a közös hangot, a perverz gondolatoktól eltekintve nagyon rendes ez a Jon.-Ám most már tényleg vissza kell térnem a munkába.

-A munka az munka.-A kezemet nyújtom, hogy elbúcsúzzak ám ahelyett, hogy megrázta volna, megcsókolta.-Jaj, drágám bárcsak egy kicsivel idősebb volna.

-Na de Monsieur, a barátok közt tejesen mindegy a kor. Nemde bár?

-És semmi más?-Bárcsak, mindent megadnák neked! Hisz olyan okos, vicces és gyönyörű... 

Megrázom a fejem. Aranyos, de...

-Nem hiszem. Viszlát Jon.-Megpuszilom az arcát és már megyek.

-Viszlát.-Integetett.

-Késett.-Mondta már fel sem nézve.

-Nem.

-Tessék?-Kapta fel a fejét.

-Csak most lesz egy. Mutattok az ablak mellet álló nagy órára ami épp most kezd el szólni.

-Akkor jó.-Leülök a gép elé és elkezdem átnézni a Drewen magánvállalat szerződését. A mobilja már harmadszor kezd el csörögni.

-Nem kellene felvennie?

-Nem.

-Uhu. Tudja ismerek egy fantasztikus fogorvost.

-Tessék?-Még mielőtt válaszolhatnék az ajtón beviharzik egy nő. A háta mögött pedig loholva követi Andrea egy csomó szatyorral telepakolva.

-Andrew mi az ördögért nem veszed fel a telefont? Miért olyan nehéz megnyomni egy gombot?- Oh, szerbusz.-Ölel meg.-Jaj, milyen udvariatlan vagyok még csak be sem mutatkoztam, a nevem Joanna. Biztos te vagy Ale...

-Lexi ez a drága teremtés a feleségem.

-Hát igen. Régen még megragadott minden alkalmat, hogy beszélhessen velem. És most?

-Szívem...-Nézet rá kétségbeesetten.

-Fáj a foga.-Szóltam közbe.-Egész nap morgós és egyszavasak a válaszai.-Vonom meg a vállam.

-Tényleg?

-Á, csak valami beragadt és nem tudom kiszedni.

-Jaj drágám mért nem szóltál előbb? Dr.Froid pillanatok alatt elintézi. Andrea, kérlek hívd fel.

-Persze asszonyom.- Indult ki a csomagokkal.

-Édesem remélem, beleegyeztél a vacsorába.-Pár pillanatba telt, mire rájöttem, hogy hozzám beszél. Majd mikor meglátta az értettlen arcom visszafordult a férjéhez.-Meg sem kérdezted.

-Nem, de...

-Semmi de. Én és a családom meg szeretnénk hívni pénteken vacsorára. Nagy örömmel töltene el ha megismerhetnélek.

-Nekem pedig öröm lenne ha elmehetnék.-Nagyon aranyos egy asszony és az elméje is tele van szeretettel.

-Akkor meg van beszélve. Drágám ideje mennünk, enged haza Lexit is.

-Persze meny csak, holnap találkozunk.

-Biztos?-Biccent és vár. Össze szedem a holmim és már tűnök is. Beugrok a boltba és bevásárolok, meg akarom lepni a lányokat ezét főzök valami finomat vacsira.

§A:

Becsukódik mögötte az ajtó. Leülök és az ölembe vonom a őt is.

-Gyönyörű, és már egy igazi nő. Vajon milyen lehetett kislányként? -Egy könnycsepp folyik végig az arcán, amit csókkal törlök le.

-Nem tudom drágám, de most már késő ez miatt bánkódni.

-Tudom. És éreztem, az elmémben annyira finom volt, hogy alig tűnt fel, de biztos vagyok benne, hogy ő volt. Annyira hasonlít rád.

-Gondolod?-Boldogsággal tölt el, de mégis...-Állandóan eszembe juttatja Lorint.

-Tudom.- Simít végig az arcomon és lassan megcsókol.§

-Meglepi!-Üdvözlöm őket a konyhából.

-Lex, mit keresel itt?

-Nem úgy volt, hogy későn érsz haza?-Dobja le a táskáját a pultra Britt.

-De, csak ma előbb eleresztett. Képzeljétek megjelent a felesége és...

-Bocs, hogy megszakítalak, de ez az illat isteni. A fantasztikus Bolonyai spagettid készíted?-Lesett át a vállamon keresztül az edénybe K.

-De, pár perc és ehetünk.

-Fantasztikus, amúgy Ken intézi péntekre a DJ-t.-Kezdte megteríteni az asztalt B.

-A péntekkel kapcsolatban, meghívtak vacsorára.

-Csak azt ne mond, hogy Nergal-ékhoz.

-Ki a fenéhez Britt?

-A sumérek mitológiája szerint az alvilág istene.

-Á, Mr.Andrew/ördög.-Jött ki a halóbból most már normális ruhában, szegény utálja a kosztümöt. A fekete csőfarmer és fehér haspóló jól illik a göndör vörös fürtjeihez.- A mai napig utálom a törit.

-Tudjuk.-Nevetünk a savanyú ábrázatán ami kiült az arcára.