Madness Ends ~Harry Styles Hungarian fanfiction~

2. rész

Éles, fémes csilingelő hang hozott vissza a valóságba. Bár ne tette volna. A levegő nehéz volt, lehetett érezni, a tipikus kórházi illatot, aminek megörültem. A remegő szemhéjam lassan felemelkedett és egy téglafalas, műtős kellékekkel felszerelt szobában voltam. Ez nem az amire számítottam. Felakartam ülni, de szíjjak fogták körbe a csuklómat, derekamat és a bokámat. Eluralkodott rajtam a pánik, mit csinálhattak velem, vagy mit fognak?

"Nyugodjon le, kérem!" Duruzsolta egy eléggé mély hang, amitől libabőrös lettem. Kellemetlen szituációnak találtam, hogy itt fekszek kiszolgáltatva és mögöttem van egy férfi aki semmi jóra sem készül.

"Mit keresek itt?" Ráncoltam a homlokomat. Hallottam a kopogó csizmáját közeledni, mellém állt és feltudtam mérni. Nagyon éles arcvonásai vannak, hosszú szakáll fedte az arcát, bár a fejét annál kevesebb haj fedte. Beesett sötét szeme, kicserepesedett keskeny szája és az arca ráncoktól teli volt. Egy fehér köpeny volt rajta, ami a térdéig ért alóla pedig kilátszódtak a vékony lábai amire bársony nadrágot húzott. Nyeltem egy nagyot és újra beszédre nyitottam a számat, de megelőzött.

"Helyezze magát kényelembe." Nevetett. Baromi vicces, mondhatom. Akkor is így nevetne ha ő feküdne itt? Egy szúrást éreztem, először nem volt semmi, de később minden forogni kezdett.

"Sajnálom, Mr. Styles, de maga megfelelő volt. Valakin ki is kell próbálni az új szereket, amiket kifejlesztettem." A fejemet a velem szemben lévő sarokra irányítottam, ahol Abby állt. Néhol megnyuzott bőre volt, szétszórtan vágások csúfitották. A legrosszabb mégis az arca volt. Meggyötört. Szinte már sírni akart, de tartotta magát.

"Minden miattad van. Nem szabadott volna egyedül hagynod." Szólalt fel kissé mély hangon és a szemeit rám emelte.

"S-sajnálom." Ordítottam. Felém közeledett és a véres, jéghideg ujjaival simított végig az arcomon. A szívem összeszorult.

"Hiányzol." Mondtam.

"Te is nekem Harry. Felkell ébredned. Tudod mit kell tenned." Tudtam mire gondol. Lehunytam a szemem egy másodperce, s mire kinyítottam eltűnt. Rángattam a kezemet, üvöltöttem és a fejemben újra és újra hallottam a hangját. Egy szúrást éreztem, majd megint felülkerekedett rajtam a sötétség. A pilláim lassan lecsukodtak, testem elernyedt. A következő emlékem az, hogy a szombámban fekszek, fáradtan kábán. Az ágyam mellett egy pohár víz, és kenyér felvágottal pihent a tálcán. Az étel láttán hányingerem lett, inkább a falfelé fordultam. Néha a testem remegett, volt hogy fáztam és egy szempillantás alatt lett melegem. A szemem lecsuktam, az álom gyorsan hatalmába kerített ahol újra találkozhattam a szerelmemmel.