Madness Ends ~Harry Styles Hungarian fanfiction~

1. rész

Ez a hely nem olyan rossz, az emberek rosszabbak. Szerencsére megismertem egy "normálisnak" mondható embert, Jasont. Legalább egy éve van itt azért, mert túl sokat tud a helyről és nem engedhetik ki. Ezt a történetet meséli most az ebédlőben, miközben a reggelimen kanalazom. 

"Értem, de senki sem keresett?" Kérdeztem csodálkozva.

"Megfenyegették a feleségemet és aláíratták vele a papírt, amivel a halálos ítéletemet is egyben." Fejezte be be, ami felháborodást váltott ki belőlem. Elgondolkodva ettem tovább a kását. Mégis, hogy lehet ez? Az embereket nézem, kielemezve őket.

 A túl zűröseket, már ismerem. Ott van egy leborotvált hajú nő, akit mindenki csak Lorynak hív. Nem is ez a neve. A lány szexmániás és ezért is került be, nem hallottam még ilyesmiről. Most is az egyik ápolóval kacsingat és szemezget, mondjuk melyikkel nem. Jason szerint az összes ápolóval és őrrel folytatott szexuális viszonyt. Undorító. Miközben az embereket figyeltem vége is lett a reggelinek. Kivittem a tálcámat és elkísértek a pszichológushoz, Dr. Kohlerhez, aki német, mint az itt dolgozók nagy része. Jason szerint nem véletlen, azt mondta, állítólag embereken kísérleteznek, hogy kezes bárányokká tudják tenni őket. Kisütik az agyát, drogot adnak nekik vagy műtéteket hajtanak végre a betegeken. Hamar oda kísértek az irodába, vagy nem is tudom minek nevezni. Bárki aki hallaná azt a nevet, hogy Kohler, mindenki egy ötvenes éveiben járó kopasz, pipázó agyturkászra gondolna, aki mindig nyugodtan jegyzetel a kis noteszába. Bármennyire is rosszra számítottam, pozitívan csalódtam! 

Egy nagyon szép és igényes hölgy fogadott. Amikor beértem az állam a földet súrolta. Egy lenge fehér térdig érő ruha ölelte körbe a világos bőrét, ami kiemelte a kék szemét a piros telt ajkaival. A haja pedig káprázatos, lágyan lett összekötve a barna, minden bizonnyal hosszú lóbonca. 

"Jó napot Harry!" Köszöntött monoton hangon.

  Most akkor mit kellene tennem? El kell játszanom az örültet? Ha ez kell nekik megkapják! 

"Hm, ennél már nem lehet jobb!" Mondtam miközben megnyaltam a számat, a fotelben pedig kényelmesen elhelyezkedtem, felpakoltam a lábamat és törökülésben figyeltem ahogyan elpirul. 

Most mi fog jönni? Nincs tervem! Emlékeztetett a hang a fejemben. 

"Nos, azért vagy itt, mert megöltél egy ártatlan embert aki ráadásul a barátnőd volt. Ahogy nézem a fotókat nem is akárhogy!" Mondta gúnyosan, amit nem hagyhattam. Ketten voltunk a négyfal között, vagyis most enyém a terep! 

Lassan felálltam és nagy léptekkel indultam felé, közben a szemeit néztem és félelmet véltem felfedezni. Próbált hátrálni, de a fal megállította. 

"Nem én ölten meg!" Sziszegtem a fogaim között. 

"M-most a-azonnal üljön l-le a helyére!" Dadogta és ezen kiszaladt a számon egy nevetés. Megforgattam a szemeimet és vissza mentem a fotelhez. 

"Remek! Most akkor beszélgetni fogunk. Meséljen Abbyről!" Mondta, a név hallatán a testem összes izma megfeszült, mire lassan és mélyeket kezdtem lélegezni. 

"Nos ő lett volna a feleségem. Tudja már minden meg volt; hogyan lesz a lánykérés; a helyszín; sőt a gyűrűt is meg vásároltam már." Mondtam és idegesen felnevettem miközben beletúrtam a hajamba. 

"De inkább beszéljünk rólad... " kérdőn néztem rá, mert még be sem mutatkozott. 

"Anna." 

"Maga eléggé illetlen." Mondtam és az egyik szemöldökömet felhúztam, mire egy nagy nyelés volt a válasz. 

"Dr. Kohler, csak nem ideges? S emiatt szétszórt is?" Kérdeztem tettetett csodálkozással. 

"Maga szűz még?" Ez az első ami az eszembe jutott. 

Vajon az?

"Mr. Styles, szerintem ez nem tartozik magára, de ha annyira érdekli nem. Boldog párkapcsolatban élek." Hazudik. Mit sem törődve vele, tovább kérdeztem. 

"Mióta dolgozik ezen az istenverte helyen?" Feladóan bólogatni kezdett. 

"Tisztában van az idén történt ismertebb eseményekkel?" Kérdezte, s gondolom azt várja, hogy nemmel válaszoljak. 

"Ez hogy jön ide?" Néztem kérdően. 

"Bár ez a kérdése szíven szúrt. Én egy művelt ember vagyok." Jelentettem ki, miközben a szívemre tettem a kezem, mintha eltaláltak volna. 

"Mit szeretne tudni? Azt, hogy ebben az évben szállta meg Kína Tibetet? Vagy, a Koreai háborúra?" Kérdeztem felhúzott szemöldökkel. 

"Nos, ezek szerint tisztában van ezekkel." Mondta és mondta csak a magáét, néha felkeltette az érdeklődésemet, de alapvetően egy unalmas, slampos nő amit el is mondtam neki, mire kínosan felnevetett. Amikor az óra tízet ütött már végeztem is, legközelebb majd két nap múlva látom. 

Jelenleg a társalgóban vagyok, a kanapén fekve és gondolkozok. A rádióban valami idétlen francia szám megy, amire Pete a képzeletbeli barátjával táncol és akit mindenki Nononak hív, mert amióta lemészárolt egy csecsemőt, csak azt mondja no, előttem ül tapsol és a zenére dülöngél. Egy kantáros kissé nagy munkaruha van rajta, egy bakanccsal, aminek a szegélyéhez mindig letűri a rózsaszín, a száránál fodros csipkés zokniját. Az arcát kezdtem nézni. Boldog. Más érzelmet nem lehet róla elmondani, ami nem normális, tekintve a sok szörnyűséget amit tett esetleg átélt. Nagy sas orra van, kidülledt hal szemei amihez társulnak a nevető ráncok, pont mint a kicserepesedett szájánál, ahol az első két felső foga kiáll. Mint egy nyúl. Ha jobban megfigyelem hegek is borítják néhol az arcát és van egy nagy még a koponyáján amit a haja elrejtene ha nem hullana ki, amiben néhol masnik vagy virágok ékeskednek. Nagy nyikorgással kinyitották az ajtót, amire mindenki felfigyelt és egy növér jött be. 

"Dicsértessék a Jézus Krisztust." Köszöntött minket egy halvány mosoly kíséretében, majd mindenki egyszerre kántálni kezdte, legalábbis azok akik tudtak beszélni. 

 "Mind örökké ámen." Az emberek felálltak és a nővérhez mentek miközben kapkodtam a fejemet, Jasont keresve, most lett csak világos, hogy a reggeli óta nem láttam. Én is oda mentem és örök kíséretével átmentünk egy másik - számomra ismeretlen - teremben ahol egy nagy vetítővászon és előtte régi barna fa székek sorakoztak. Helyet foglaltam a harmadik sor szélén a nővér is a vászon elé állt. 

"Tudomásomra jutott, hogy van egy új tag köreinkben." Mindenki csendben lett és hirtelen rám mutattak, a nővér pedig jelezte, hogy felálljak. 

"Jude nővér vagyok. A te neved?" Kérdezte, amire felhorkantottam. 

"Hisz mindenki tudja." Szúrósan kezdett Jude méregetni amire, megforgattam a szemeimet. 

"Harry. Harry Styles." Feleltem és újra helyet foglaltam. 

"Rendben. Köszönjünk. Akkor most imádkozzunk és utána elkezdjük a biblia ismeret órát." Mondta és a kezével ugyan csak jelzett, hogy mindenki álljon fel, amit hűségesen meg is tettek majd összekulcsolták a kezüket, én is követtem a példájukat. 

"Mi atyánk aki..." Mondta mindenki a nővérrel. Én is elmormoltam, amit onnan tudtam, hogy a szüleim nagyon vallásosak voltak és minden vasárnap templomban voltunk. Miután vége lett az órának, mindenki az ebédlőbe ment, mert az óra már delet ütött. Őszintén szólva már nagyon éhes voltam, sosem bírtam ki három óránál tovább, nagyon torkos vagyok amit mindig megemlítettek. A sorba álltam és tálcával a kezemben vártam, amikor egy orvos féleség külön ételt adott nekem és rám parancsolta, hogy egyem meg. Nagyon furcsa, de nem törődtem vele enni kezdtem a krumplipürét és a párolt húst, amik nagyon is finomak voltak és kellemesen lett megfűszerezve is. 

Miért nem adnak mindig ilyet? 

Amikor a fejemet felemeltem mindenki azt nézte, hogy mit csinálok, legalábbis a lakók és szomorúságról vagy inkább sajnálatról árulkodott az arcuk, amit nem értettem. Elfogyasztottam és a papír tányérral a kezemben felálltam és kidobtam és utána egy pohár vízért mentem amikor a világ forogni kezdett és elsötétült minden, de éreztem ahogy elkapnak. 

Megszűnt a kapcsolat velem és a külvilággal.