Szerencsére délután volt és nem kedd. Egy kalapos férfi ment a járdán, kezében egy nehéznek látszó aktatáskával. Negyvenéves lehetett. Siető léptekkel haladt, folyton az órájára pillantgatott, viszont arckifejezése változatlan maradt. Egyszer aztán bement egy ajtón egy átlagos kinézetű házba.
Pont akkor ment el a ház előtt Józsi és menet közben megállapította, hogy a kalapos férfi túl magas ahhoz az aktatáskához. Neki sem illett volna, mert nem lehetett vállra akasztani.
De lényegében nem volt neki elég ideje ezen gondolkozni, mivel fontosabb feladatai voltak. Így hát arra összpontosított, hogy a járda mindkét szélétől egyenlő távolságra haladjon tovább. Ez fontos volt. Ha az ember a járda egyik felén menne, akkor egyensúly-felborulás állna be, ami megengedhetetlen. Tehát szépen a járda közepén haladt és tekintetével értésükre adta a szemből jövőknek, hogy tessék csak őt kikerülni, mivel ő nem térhet el pályájától. Az emberek ki is kerülték. Volt olyan is, aki próbált ellentekintettel megmaradni a saját útján, viszont Józsi alapos ember létére állta a sarat és jobb belátásra bírta a makacsabb személyeket is.
Elégedett volt a teljesítményével, amikor a járdáról letért és egy rozoga kapun bement. Több ilyen rozoga, elhagyatottnak tetsző kapu volt a városban, amelyek egy-egy kulcsra zárt ajtót takartak. Az ajtók pedig egy alagútrendszerhez vezettek, mely összekötötte ezeket. Természetesen csak kiváltságos emberek tudtak ezek létezéséről. Ezeknek viszont egytől egyig megvolt a maga kulcsa, mellyel beléphetett.
Józsi elővette kulcsát, amihez egy kékeszöld kocka volt kapcsolva. Kinyitotta az ajtót, bement az előtérbe, majd, mint ahogy kiváltságos emberekhez illik, visszazárta azt. Senki sem folyamodott túl gyakran az alagútrendszerhez, nehogy túl feltűnő legyen, de neki most sietnie kellett.
Minden ajtó után egy sajátos útvesztőként szolgáló szoba következett. Az okos építők azért alakították volt ki ezeket, hogy ha véletlenül valaki túljutna a záron kulcs nélkül, ne tudjon tovább tolakodni. Józsi mindeniknek betéve tudta a megoldását. Abban a borítékban voltak ezek is leírva, amelyben a kulcsot is kapta. Miután emlékezetébe vésett mindent a borítékot elégette.
Most is egy-kettőre túlment a szobán, miközben azon tűnődött, hogy miért épp a repülő disznó jelöli azt a szobát. Az alagútrendszerbe érve három folyosó indult tovább. Ő most balra kellett menjen. Ezután kettő előre és egy jobbra volt a helyes út. Az utolsó útkereszteződésnél négy irányba is szétfutott az alagút, viszont ezekből csak a jobb oldali vezetett hosszas kanyargások után zsákutcába, a többi három mind ugyanahhoz az ajtóhoz vitt.
Miután itt is maga mögött hagyta a vigyorgó hagymával jelzett szobát, kilépett az ajtón és visszazárta azt. A várostól még egy darabos, nyitható fatákolmány választotta el (az még kapunak sem volt nevezhető). Gyorsan kiment rajta és tovább indult. Ezzel a rövidítéssel egy fél órát nyert.
Megint elfoglalta helyét a járda közepén és félsietős tempóban haladt tovább. Egy idő után betért egy utcán, ott megkereste a 19-es számú házat és benyitott. Pont időben érkezett.
