Reggel arra ébredtem fel hogy bömböl a zene a lakásban. Először nem is értettem aztán leesett, hogy Em tegnap éjjel jött haza Londonból, csak én már aludtam és gondolom nem akart felébreszteni.
Ja igen az én szuper modell, gyönyörű barátnőmet azonnal felvették és már munkát is kapott. Sőt még a meghallgatáson se kellett részt vennie, mert amikor meglátták azonnal beleszerettek a kisugárzásába.
Amikor felfogtam hogy Em itt van, kipattantam az ágyból és rohantam a nappaliba, ugyanis ott tartózkodott.
-Em.-üvöltöttem majd a nyakába vetettem magamat.
-Szia csajszi.-ölelt át szorosan.
-Annyira hiányoztál. Rettenetesen büszke vagyok rád.-mondtam boldogan.
-Köszönöm, én is az vagyok magamra.-mosolygott. -Amúgy készen állsz?-kérdezte
-Mire?-kérdeztem kérdően
-Hát a szalagavatóra, tudod ma este lesz.-mondta mintha vétség lenne ezt elfelejteni.
Na jó tényleg elég gáz hogy nem emlékeztem rá, de a fejem teljesen máshol járt. Végig ebben a három napban azon agyaltam, hogy mi is történt Bruno-val és azon hogy ez lehetséges hogy elrontotta a barátságunkat. Ja és képtelen voltam eldönteni hogy elmondjam-e Harry-nek vagy sem. Hisz valószínűleg kiakadna ha megtudná, de attól még jobban kiakadna ha mástól tudná meg és nem tőlem. És mivel mindketten híresek így meg van rá az esély hogy valamelyik szenny lap tudja meg előbb vagy ilyenek.
Ezen is aggódtam hogy nem-e fotóztak le minket valahol, de végig sapka és szemüveg volt rajta így nem ismerhették fel.
Hát nagyon remélem, hogy nem, mert abból jó nagy baj lenne.
-Ne haragudj Em, de mostanság kicsit messze járnak a gondolataim.-szabadkoztam
-Mi a baj? Azt én is látom hogy valami nyomja a lelkedet, sőt telefonon keresztül is hallottam. Harry-vel van valami?-kérdezte aggódva.
-Nem dehogy, vele minden tökéletes.-mosolyogtam.
-Akkor? Most már tényleg aggódom érted.-mondta
-Egye fene elmondom, de meg kell ígérned hogy nem mondod el senkinek, legfőképpen Harry-nek nem.-magyaráztam.
-Rendben, de kezdesz megijeszteni. Mond már!-utasított.
Elmeséltem neki az egész Bruno-val töltött napot, a kávéháztól egészen a kocsis majdnem csókig. És utána vártam hogy mit fog mondani. Először csak hallgatott, majd megkérdezte.
-Tisztázzuk, te elhúztad a fejed.
-Igen, persze én kedvelem Harry-t, semmi pénzért nem csalnám meg, főleg azok után amit a volt barátom tett.-mondtam és kicsit bántott a tény hogy Em netán azt hiszi, hogy képes lettem volna megcsókolni őt.
-Jól van na csak biztos akartam lenni benne.-magyarázta védekezően.-Nem tettél semmit, nem kell rosszul érezned magad és szerintem most már Bruno is fel fogta hogy nincs esélye. Gondolta bepróbálkozik, mert miért is ne, de nem jött neki össze szóval szerintem hagyja az egészet.-mondta Em
-Igen de az a kérdés hogy meg marad-e a barátságunk?-húztam el a számat.
-Szerintem majd beszéld meg ezt vele személyesen-tanácsolta.
-Rendben...Úgy örülök hogy itt vagy. Kicsit úgy éreztem hogy mostanság mellőzve vagyok ami nagyon rosszul esett, hisz én mindig ott voltam veled, meg mindig próbálok neked segíteni és támogatlak amiben csak kell. És ne sértődj meg de úgy érzem hogy ez már nem kölcsönös, csak régen volta az. És ha már itt tartunk akkor az is fáj hogy amint szóba jön vagy megjelenik Niall,csak ő számít én meg mintha nem is léteznék neked és tudod ez rohadtul fáj.-fakadtam ki teljesen és észre se vettem hogy közben már a könnyem is folyik,pedig nem akartam sírni.
-Sajnálom és igazad is van,és ígérem hogy megpróbálok rajta változtatni,hisz miután valaki összetöri a szívemet te leszel az egyetlen aki itt lesz vele.És a barátságunk sokkal többet ér bármelyik srácnál és ha bármikor választanom kéne közted és egy srác között rögtön gondolkodás nélkül téged választanálak.-ölelt magához szorosan.
-Jaj hagyjuk már abba a sírást,olyanok vagyunk mint a negyven éves nosztalgiázó nők.-nevettem.-És szerintem nekünk éppen egy bálra kéne készülődnünk-mondtam.
-Igazad van.Még nem is láttam a ruhádat.-mondta
Én azonnal felpattantam a meseszép ruhámért,és megmutattam neki.Hát mit nem mondjak neki is elakadt a lélegzete és vagy egy órán keresztül dicsérte.
Mindketten megfürödtünk,majd segítettünk egymásnak a hajunk és a sminkünk elkészítésben.
Em annyira gyönyörű lett,hogy azt elmondani nem lehet.
Miután kész lettünk megvártuk,amíg a többiek értünk jönnek a közösen bérelt limuzinnal.Sajnálatos módon Dona is velünk jött bár amikor meglátta a ruhánkat,hát elég érdekes fejet vágott,le kellett volna fotóznom.Annyira féltékeny volt,hogy akaratlanul is felröhögtem,mire ő egy gyilkos pillantással jutalmazott.
Hamar oda értünk a a sulihoz,ami már gyönyörűen fel volt díszítve és minden felé boldog párok sétálgattak.Ahogy végig néztem rajtuk rájöttem hogy nagyon hiányzik Harry és mindent megadnék hogy most itt legyen velem.
Bementünk,Em-et azonnal felkérték táncolni,míg én álltam a tánctér szélén és iszogattam a puncsomat.
Egyszer csak láttam hogy közeledik felém az egyik srác akivel jó barátságban vagyunk.
-Mizu Ash?Amúgy fantasztikusan nézel ki-mért végig
-Köszönöm.Semmi érdekes.-mondtam
-Hát akkor ez esetben...Felkérhetem a kisasszonyt egy táncra?-kérdezte majd mint egy herceg meghajolt előttem.
-Természetesen.-én is pukedliztem majd oda nyújtottam a kezemet és elindultunk a táncparkett felé.
Nagyon kellemes volt táncolni,majdnem három számot végig táncoltunk,miközben folyamatosan nevettünk.
Egyszer csak meg hallottam azt a mély dörmögő hangot amitől a szívem kihagy egy ütemet.
-Lekérhetem?-kérdezte
Azonnal megpördültem a tengelyem körül és ott állt teljes életnagyságban előttem.
