Alig bírtam megmaradni a fenekemen amíg megjött Lou. Már annyira vártam a kis tervem miatt, mi szerint ma találkozok Harry-vel. Persze ezt nem így kerek perec akartam az orrára kötni, csak azt akartam neki mondani hogy ma elkísérem a koncertjére és reménykedek benne hogy nem vagyok túl átlátszó az egész üggyel kapcsolatban. Ez a baj hogy amióta ilyen jóban lettünk teljesen átlát rajtam, sosem tudok neki hazudni, mert túl jól ismer.
Amikor megjött ujj tördelve mentem le a konyhába ahol éppen kaját csinált magának. Leültem vele szembe az asztalhoz és a fejemet megtámasztottam a kezemen.
-Milyen napod volt?-kérdeztem tőle
-Csak a szokásos. Próbáltunk az esti koncertre, hallgattuk Harry folytonos ordítozását, nagyjából ennyi.-mondta fáradt hangon.
-Huh sajnálom.-húztam el a számat és közben azon gondolkodtam hogyan hozzam fel a témát.
-Neked hogy telt a nap?-érdeklődött
-Voltam az egyetemen, azt mondták írjak egy cikket valami általam vélt furcsaságról, ami a világban van.-magyaráztam. -Amúgy arra gondoltam, hogy ma elkísérnélek a koncertre, ha nem okoz problémát.-mondtam
Csak furcsán nézett rám, gondolom meglepte hogy menni akarok, mikor eddig még csak a banda közelébe se akartam menni.
-Már bocsi de nem nagyon értem.-vallotta be.
-Semmi különös csak nem akarom tovább kerülni a fiúkat és már szeretnélek megnézni koncerten, eddig csak két koncerteden voltam.-magyaráztam és reménykedtem hogy elhiszi amit mondok, mondjuk nem volt hazugság, csak az igazság felét elhallgattam. Az nem ugyan az mint hazudni. Ugye??
-Mi van Harry-vel?-kérdezte
Rátapintott a lényegre, ahogy mindig is.
-Megbirkózom vele.-mondtam olyan meggyőzően amennyire csak tudtam.
-Oké felőlem jöhetsz.-mondta váll rántva.-El úgy sem tud jönni.
-Apropó El? Mi van veletek?-húzogattam a szemöldököm
-Eddig nem akartuk mondani, mert eléggé magad alatt voltál, de ideje elmondani. Együtt vagyunk és imádom.-mosolygott boldogan.-Igazából ezt nagyrészt neked köszönhetem, hogy megismerhettem ,szóval köszönöm.-jött oda és megölelt.
-Örülök nektek és már eddig is tudtam.-mondtam neki, majd ott hagytam és elmentem öltözni.
A koncert nyolckor kezdődik szóval van egy órám elkészülni. Egyáltalán nem tudom mit vegyek fel, valami extra csinosat szeretnék, hogy lenyűgözzem Harry-t, bár nem tudom mire számítsak hisz egy szemét liba voltam vele, igaz nem önszántamból, de megérdemlem hogy utáljon én is utálnám magam. Végül sikerült kiválasztanom egy nagyon csini ruhát amit még El-től kaptam.
Mikor végre indultunk a koncertre, már annyira izgultam hogy féltem hogy eltöröm a saját ujjaimat. Az út a stadionig nagyon, túlságosan is, hamar telt el. Szinte alig szálltam be az autóba már szállhattam is ki.
Rengeteg erő kellett ahhoz hogy ne mutassam Lou fele azt hogy teljesen be vagyok rezelve. Azt kell hogy higgye hogy minden a legnagyobb rendben.
Mikor kiszálltunk két őr kísért minket be mivel a hely már tele volt sikítozó rajongókkal. Ezeket az őröket nem ismertem, ez kicsit aggasztott, hisz eléggé ijesztőek voltak .Bár ebben az idegi állapotban számomra minden ijesztő és félelmetes.
Nem vagyok benne teljesen biztos hogy jól átgondoltam ezt az egészet. Már megint csak úgy beleugrottam valamibe amit az ösztönöm tanácsolt. Szerintem az ösztönöm gyakran ittas, hisz ilyenkor csinálok hasonló hülyeségeket.
De most már nem tehetek mást szembe kell vele néznem.
-Ash, gyere siessünk Liam öltözőjébe kell mennünk ott vannak a ruháim.-mondta
Kicsit csalódott voltam és egyben megkönnyebbült is hogy halogathatom még egy kicsit ezt az egészet.
Már ismertem ezt a helyet szóval pontosan tudtam hová kell mennem Lou-val.
Amikor beléptünk az öltözőbe Liam meglepődött pillantásával találtam szembe magamat.
Azt hittem lenéző és utáló pillantást kapok tőle e helyett el lágyult a tekintete, majd átszelte a szobát és a karjába vont.
-Ash annyira örülök hogy itt vagy. Rég láttalak. Hogy vagy? Hogy viseled?-kérdezte aggódva.
-Szia Liam, te is hiányoztál nekem. Jól vagyok.-erőltettem magamra egy hamis mosolyt.
Ő is csak mosolygott egy szavamat sem hitte.
-Srácok egy perc és jövök csak itt van az uncsi tesóm behozom.-mondta majd le is lépett.
-Na ki vele Ash, miért jöttél.-tért Liam a lényegre.
Tényleg mindenkin át lát, Harry-nek igaza volt.
-Harry miatt vagyok itt.-böktem ki megadva magam.
-Sejtettem. Beszélni akarsz vele? Ugye tudod hogy már Taylorral van?-mondta szomorúan, látszott rajta hogy nem csípi a csajt. Ha még tudná amit én....
-Tudom, de muszáj vele beszélném. Egyszerűen nem bírom tovább. Nélküle lenni olyan mintha nem kapnék vizet, érted szomjazom érte. És tudom hogy ez eszméletlenül hülyén hangzik és nyálasan, de ez az igazság szeretem, eszméletlenül nagyon szeretem.-mondtam és éreztem hogy a sírás fojtogat.
Liam csak a mellkasára vont és vigasztalt.
-Shh nyugi,ő sem felejtett el téged,hidd el szeret téged még mindig.-biztatott.
-De elcsesztem nagyon és nem hiszem hogy helyre tudom hozni.-mondtam letörten.
-Szerintem.....-kezdte de az ajtó kinyílt.
Azt hittem hogy Lou az és az uncsi tesója, de ehelyett azzal a személlyel találtam szembe magamat akit eszméletlenül szeretek....Harry-vel.
A szemei alatt karikák voltak és szörnyen festett, látszott rajta hogy keveset alszik és eszik, de nekem így is eszméletlenül szexi volt.
A meglepődés ami az arcán volt leírhatatlan, látszott rajta hogy amikor bejött valamit mondani akart, de amint meglátott megszólalni sem tudott. Talán egy percig farkasszemet néztünk majd kiment és becsapta az ajtót.
Levegőt venni sem tudtam szinte csak Liam-re pillantottam, aki szintén csak nézett maga elé.
Egy perc se telt el amikor az ajtó újból kivágódott és Harry jött be.
-Liam menj ki, most.-mondta Harry és láttam hogy lüktet a fején egy ér....ideges.
-Harry szerintem ez nem jó ötlet....-kezdte Liam, de Harry félbe szakította.
-Azt mondtam menj ki.-mondta határozottan.
Liam bocsánat kérően rám nézett majd kiment, ezzel engem egyedül hagyva Harry-vel.
Egy helyben álltam, egy centit sem mertem mozdulni, ezzel szemben Harry idegesen fel le járkált, majd egyszer csak mérgesen rám nézett.
-Mit keresel itt?-kérdezte fújtatva
Már nyitottam volna a számat amikor közbe vágott.
-Miért jöttél? Hogy még jobban tönkretegyél?-kérdezte. -Azért hogy újból elmond hogy nem szeretsz, hogy soha nem is fogsz, hogy színjáték volt az egész? Netán azért vagy itt hogy elmond mekkora hülye vagyok hogy szerettelek és hogy még mindig szeretlek?-kérdezte üvöltve.
Már mindkettőnk arcáról folytak a könnyek.
-Nem dehogy...-kezdtem
-Tudod mit nem is érdekel az amit mondani akarsz.-mondta
-De Harry én sz...-mondtam volna ki azt a bizonyos szót amikor valaki berontott..ismét.
Köpni nyelni nem tudtam amikor megláttam a szőke démont.
-Áh sziasztok, nem tudtam hogy vendéged van édesem.-ment oda nyafogva Harry-hez,majd megcsókolta, ami nekem olyan érzés volt mintha a szívemben egy kést forgattak volna.
-Ő csak egy régi ismerős.-hazudta Harry majd elment a szőkével én pedig ott maradtam egyedül.
Amint kiléptek összerogytam a földön és elkezdtem sírni. Mindent elrontottam mindent....
