Ahogy beléptem a szívem szinte megállt és szerintem lélegezni is elfelejtettem. Azt a személyt néztem akivel szerintem soha többet nem akartam találkozni és most mégis itt van, az aki darabokra, sőt porszemekre törte a szívemet, akit szívemből utáltam vagy legalábbis utálni akartam. És tessék most itt áll előttem Ian.
Az ajtó nyitódásra felkapta a fejét mindenki, beleértve őt is. Amint tekintetünk találkozott láttam a szemében a meglepődést és a a .....boldogságot? Nekem leginkább csak hánynom kellett.
-Ash?-kérdezte Ian és Harry egyszerre aztán egymásra kapták a szemüket.
Mondani akartam valamit, de egy hang se jött ki a torkomon, csak éreztem hogy egyre kevésbé kapok levegőt.
Ránéztem Harry-re és láttam az arcán az érdeklődést és hogy nem ért semmit. A szemem a barátnőmre vándorolt aki a száját rágta, hisz ő már összerakta a sztorit és rájött ki is az a bizonyos fotós. Ha tudta is nem mondott semmit hisz tudta hogy az én dolgom ennek kitárgyalása.
A tekintetem visszavándorolt Ian-re, úgy éreztem mondanom kéne neki valamit de nem tudtam, mert láttam hogy felém kezd jönni. Hátrálni akartam de nem tudtam mert a lábaim felmondták a szolgálatot és mozdulni se tudtam.
Egyre közelebb jött és egyszer csak két keze közé fogta az arcomat majd se szó se beszéd megcsókolt. Én meg csak álltam ott és rájöttem hogy nem érzek a régi tűzből semmit és semmi lángolás nem volt a kettőnk csókjában, csak a rosszullét kerülgetett közben.
Szerencsémre végre megtaláltam a hangomat és az erőmet. A mellkasánál fogva ellöktem magamtól, majd egy hatalmas pofont lekevertem neki, ő csak értetlenül pislogott rám.
-Nehogy azt képzeld hogy miattad vagyok itt, ha tudtam volna hogy te vagy a fotós ide se jöttem volna. Csak a barátomhoz jöttem. -mutattam Harry-re aki megkövülten állt és nézte a jelenetet a többiekkel együtt.
-De azt hittem hogy kibékülni jöttél.-mondta Ian.
-Meg a jó nagy frászt. Átvertél, becsaptál, játszottál velem és darabokra törted a szívem. Én kis naiv buta lány azt hittem hogy szeretsz de te csak játszottál velem.-mondtam és már alig bírtam visszatartani a zokogásomat.
-Én szerettelek, szeretlek most is...-kezdte de félbeszakítottam
-Dehogy szerettél, ha szerettél volna nem csaltál volna meg és le merem fogadni hogy nem az volt az egyetlen alkalom. De tudod nem is az fáj a legjobban, hanem az hogy mindig engem állítottál be hibásnak és hogy amikor a legnagyobb szükségem volt rád akkor hagytál magamra.-mondtam és éreztem hogy a könnyem elkezdett folyni.
-De még nincs minden veszve itt vagyok és újra kezdhetjük, melletted leszek.-mondta majd megakarta fogni a kezem de szerintem ezen a pontom kattant valami az agyamba és olyat tettem amit soha azelőtt.
-Nem kellesz, már nem érzek irántad mást csak gyűlöletet..-mondtam majd neki estem olyan erősen ütöttem a mellkasát ahogy csak tudtam és közben üvöltöttem vele. -Tönkretettél, megaláztál, utállak mindennél jobban utállak.-ütöttem folyamatosan
Hirtelen éreztem hogy egy erős kéz a derekamra fonódik és elakar húzni de én tovább ütöttem Ian- és zokogtam. A kéz tulajdonosa nem adta fel felemelt és elcipelt, hogy már ne tudjam ütni és arrébb vitt.
-Ash nyugi.-mondta Harry miközben próbált lenyugtatni
Nem szóltam hozzá, csak kitéptem magam a szorításából és kirohantam a szobából magam után jó hangosan becsapva az ajtót.
Egyedül akartam lenni és feldolgozni amit előbb átéltem. De nem jutottam sokáig mivel Harry erős keze visszarántott és maga elé húzott és a teste és a fal közé álltam. Ismerős helyzet.
-Ash mi volt ez? Szerintem magyarázattal tartozol.-mondta
-Figyelj Harry most éltem át életem egyik legrosszabb élményét semmi kedvem most magyarázkodni.-mondtam flegmán.
-Hát nekem meg igen is kell magyarázat, hogy miért csókolta meg egy másik pasi a barátnőmet.-mondta most már idegesen
-Ő Ian. -mutattam az ajtóra-Az exem.
-Még érzel iránta valamit?-kérdezte felvont szemöldökkel.
-Nem dehogy.-mondtam idegesen. Mégis hogy gondolhat ilyet ő nem látta az előbbi eseményeket?
-Pedig kicsit úgy néz ki hiszen mikor megláttad tökre lefagytál, utána pedig teljesen kiakadtál. Ez nekem eléggé azt mutatja hogy van még valami. És ha igen akkor most avass be hisz nem akarok pótlék lenni, mert én szeretlek, de ha neked ő kell akkor én kiszálltam.-mondta idegesen majd sarkon fordult és elakart menni.
-Akkora seggfej vagy. Hát nem veszed észre hogy én csak téged akarlak. Harry szeretlek.-kiabáltam utána.
Engem is meglepek a szavaim, de amint kimondtam őket tudtam hogy igazak.
Harry villámgyorsan megfordult a tengelye körül majd rám nézett meglepetten mintha azt hinné hogy rosszul hall.
-Szeretlek.-ismételtem meg most már normális hangsúllyal.
Szinte két lépessel szelte át a köztünk lévő távolságot, majd szorosan magához rántott és szenvedélyesen megcsókolt. Ebben a csókban benne volt minden érzelme és ha nem tartott volna biztosan elesem.
-Mond még egyszer.-kérte és éreztem hogy szüksége van rá hogy újra hallja.
-Szeretlek Harry Styles, Őrülten szerelmes vagyok beléd.-mondta végig a szemébe nézve
Ismételten megcsókolt és éreztem hogy szinte remeg az érintésem alatt.
-Annyira nagyon szeretlek.-mondta az ajkamra suttogva.
-Tudom.-öleltem át ás fúrtam a fejem a vállába.
-Amúgy miért is jöttél be, csak úgy kíváncsiságból?-kérdezte
Előhalásztam a táskámból a nyakláncot majd bele tettem a kezébe.
-Azt mondtad mindenhová magaddal viszed és sose veszed le, de otthon hagytad és gondoltam szükséged lenne rá.-mondta vállat rántva.
-Mondtam már mennyire szeretlek?-kérdezte hatalmas mosollyal, imádtam ha mosolyog és megjelennek a gödröcskéi, ilyenkor olyan mint egy ártatlan kisgyerek, ezt még tetőzi a szanaszét álló göndör fürtjei. Egyszerűen imádom.
-Igen, de még mondhatod párszor.-bújtam hozzá
-Szeretlek-suttogta
-Én is téged.-csókoltam meg
-Van még bármilyen régi ismerősöd akivel találkozhatunk?-kérdezte felvonva az egyik szemöldökét.
-Nem hiszem-adtam puszit a szájára, majd összekulcsoltam kezeinket és elkezdtem húzni az ellentétes irányba.
Már éppen vissza értünk volna a többiekhez amikor valaki a nevemen szólított.
-Ash?-kérdezte megdöbbenve Elenor a régi munkatársam egyben az egyik barátnőm.
-Vagy mégis...-súgtam oda Harry-nek arra utalva hogy mégis van még váratlan ismerősöm.
Bár elég hülye vagyok hogy azt hittem hogy nem találkozok senkivel.
-Elenor szia.-fordultam felé
Kicsit kínosan éreztem magam hisz se szó se beszéd nélkül léptem le és nem is tudtam elbúcsúzni tőle.
Szemmel láthatólag ő nem haragudott annyira, mivel gyorsan átszelte a köztünk lévő távolságot és szorosan átölelt.
-Annyira örülök hogy látlak, azt hittem nem találkozunk többet. Az a seggfej Ian jól elcseszte.-mondta és még mindig szorosan ölelt.
-Én is örülök hogy látlak. -mondtam mosolyogva. -És nagyon sajnálom hogy nem búcsúztam el-mondtam a számat rágcsálva
-Ugyan, gondolom amint megtudtad mi a helyzet leléptél. De most itt vagy.-mosolygott.-De azért remélem nem kibékülni jöttél Ian-nel-nézett rám ijedten.
-Dehogy is erről szó sincs, csak a barátomhoz jöttem.-mondtam
Láttam El arcán a meglepődést, ekkor esett le hogy még be se mutattam Harry-t.
-El ő itt a barátom Harry-fordultam felé.
-Szia nagyon örülök.-ölelte meg Harry.
-Úgy szintén.-mosolygott El.-De ha megbántod a barátnőmet akkor kinyírlak-kacsintott kedvesen
-Nyugi nem fogom.-ölelt meg szorosan
Rámosolyogtam az aranyos gesztus láttán. Anyám mekkora szerencsém van ezzel a sráccal.
-Valamikor dumálni kénne.-mondta El-Most ráérsz? Elmehetnénk abba a kávézóba ahol először találkoztunk.-ajánlotta fel.
Kérdően Harry-re néztem hogy megkérdezzem nem-e probléma
-Menj nyugodtan.-mosolygott biztatóan -Úgy is kell keresnünk egy új fotóst.-mondta
-Nem kell Harry, nem zavar ha vele csináljátok hisz jó fotós.-mondtam
-Ez kedves, de nem hiszem hogy vállalja miután az előbb behúztam neki egyet és nagy valószínűséggel betört az orra.-mondta vidáman.
-Mit csináltál?-kérdeztem egy oktávval feljebb, miközben El kuncogott.
-Csak nem hagyom hogy megússza hogy így megbántott és magadra hagyott azok után és főleg azt nem hogy a barátnőmet csak úgy megcsókolja-mondta felháborodva
-Oké értem de ugye te nem sérültél meg?-kérdeztem aggódva
-Nem dehogy. De most már menjetek egy kis csajos beszélgetésre.-mondta majd kacsintott
-Oké este találkozunk.-mondtam
-Kitalálok valami programot estére, és ha végeztetek érted megyek.-válaszolta majd magához húzott egy csókra.
-Szeretlek-súgtam a szájába
-Én is.-mosolygott boldogan, majd elköszönt El-től és elment....
