TW Divine Move (HUN)

Lucifer Rising

A/N: Úgyis tudom, hogy erre vártatok mind! =P Jöjjön hát egy kis Void!Stiles szemszög. Ha olvasod, kérlek véleményezd is, had tanuljak belőle. Nekem sokat jelentene! Jöhet nyugodtan hideg és meleg is, csak kommentelj! Az építő jellegű kritikáknak külön örülök! =)
Music: https://www.youtube.com/watch?v=Ha2OGbZe_yQ
Type: OneShoot (1325)
Warning: #nsfw #tw #tw:abuse #tw:blood #tw:death #tw:forced #tw: harassment #tw:noncon #tw:torture #tw:violence

"Welcome to your life There's no turning back"

Ujjaim lassan simítanak végig a ház oldalán, miközben halál nyugalommal sétáltam az előttem lévő alak felé. Az utcai lámpák gyér, fel-felvillanó fényei alig-alig világították meg a szűk sikátorokat, melyeken utunk keresztül vezetett. Bármelyik lámpa közelében is mentem el, az puszta jelenlétemtől villódzani kezdett mintha ő is félne tőlem, nem csak az, akit épp üldöztem. A lépteim lassún követték egymást, mert ki akartam élvezni a vadászat mámorának minden egyes másodpercét. Tudtam, hogy minél később végzek vele, annál több fájdalmat és szenvedést kebelezhetek majd be a végén tőle.

"Even while we sleep We will find you"

A vérének karmazsin vörös árnyalata még a sápadt fények ellenére is élénkre festette az utca macskakövét, elárulva számomra merre keressem.
- Ugye tudod, hogy hiába menekülsz előlem? Úgyis megtalállak, főleg ha összevérzed az összes utcát a városban... de, ha játszani akarsz ám legyen! Én szeretem a bújócskát. - Felelem, majd elkezdem terelni az utcák között úgy mozogva, hogy összezavarjam teljesen. Hol előtte, hol mögötte bukkanok fel; míg végül zsákutcába csalva kelepcébe kerül a zsákmányom. Érzem a belőle áradó fáradtságot, a kétségbeesése és fájdalma szinte ordít felém a láthatatlan metafizikai síkon. A káosz szinte szétfeszíti belülről, lassan őrölve fel az akaraterejének utolsó morzsáit is.

"Acting on your best behavior"

- Tudod... csak órák kérdése és elvérzel, kedvesem. Add fel, előlem úgysincs menekvés! Hamarabb túl leszel rajta meglásd, csak egy szempillantás és vége. - Duruzsolom, hangom már-már megnyugtatóan, hátborzongatóan kedvessé válik; miközben jéghideg tekintetem a sötétet pásztázza mozgást keresve miközben szemrebbenés nélkül hazugságokkal kecsegtetem. Tényleg olyan vagyok, mint valami fenevad, egy igazi ragadozó; aki a mozgásra csap le. Amint a következő sarkon befordulok utána meglátom a lányt a falnak támaszkodó háttal ülni a földön, elégedett rókavigyor terül szét arcomon.

"Turn your back on Mother Nature"

Az oldalán tátongó hatalmas sebére szorította a kezét. Okkal ott és úgy sebeztem meg, ahol; bár ezzel valószínűleg ő nincsen tisztában. Minden egyes cselekedetem egy gondosan kitervelt, ravasz terv része volt; melynek végkifejletéhez most érkeztünk el. A fájdalomtól a falba kaparó körmeinek hangja zene füleimnek. Igazából csoda, hogy egyáltalán eddig bírta és a lábai csak most adták meg magukat. Ajkait, azokat a vérvörös, csókolni való ajkait fájdalmas nyögések hagyták el, melyet néha felszisszenő hangok kísértek amikor megpróbált ismét talpra állni vagy megmozdulva tovább vonszolni magát míg végül belátta ez itt a végállomás... velem.

"Everybody wants to rule the world"

Ördögi félmosollyal az arcomon álltam meg előtte, de a végére kezdett unalmassá válni a szenvedése.
- Reménykedtem benne, hogy nem akarsz végig vérezni még két további utcát. - Húzódott egy kisebb gúnyos mosoly az arcomra, miközben lenéztem rá. Éreztem a fájdalmát, a félelmét. Mit félt tőlem, egyenese rettegett! Ám nem ez volt, amit a leginkább élveztem. Oh nem! A reményvesztettsége mindennél édesebbnek hatott számomra a felém érkező érzelemkavalkádjából. Tudta, hogy meg fog halni. Ezektől az érzésektől én pedig csak még erősebbnek éreztem magam és tudtam, ha el is szívom tőle valóban meg fognak erősíteni... talán még jobban, mint amennyire legutóbb voltam és akkor káoszt hozhatok a világra ismét.