Járkálók avagy tényleg világvége

Te választassz

Azt gondoltam, Ő egy új fejezet lesz az életemben, akivel mindent túlélünk, hogy segít nekem felejteni, hogy újból fontos lehetek valaki számára, hogy együtt csináljuk ezt végig.

Tévedtem, csalódtam. Megszoktam. Nem várhatok jobb életet ennél, nem vágyhatok olyanra, amit sose kapnék meg, nem álmodozhatok szebb jövőről, nem engedhetem el a fegyvert, nem lehetek sebezhető, nem hagyhatom, hogy célpontul vegyenek, egyszerűen nem változhatok, nem változtathatok.

Az élet váratlan, meglepő fordulatokat hoz, amiket a legtöbb esetben tudsz hárítani, de van, hogy saját magadnak kell megoldanod a problémát. A probléma egyben a változás. A változás hozhat szebb kilátásokat, keserűbb körülményeket, halálos incidenseket. Hozhatja a sodrást, a fenyegetettséget, az egyhangúságot, az új lehetőségeket. Soha sem tudhatod, mit takar a fordulat. Lehet egy hullám a tenger habjai közt, lehet egy tornádó a levegő örvényeiből, lehet egy homokszem a sivatagból, lehet egy toll, a szárnyaló madárról, lehet egy pillanat az idő végtelenségéből, lehet egy szünet a kottából, lehet egy betű az élet ábécéjéből, lehet egy lépés az úton, lehet egy hatalmas lélegzet, mielőtt minden megváltozik. Mindezt becsülnöd kell, mert van, hogy nincs fordulat, nincs változás. Csak létezel.

Az életem könyve tovább íródik. Örökíró, amit használnak. Nem tudom, mi jön még, de az biztos, hogy nem adom fel. Nem adhatom fel.

Pár agyzabálót elintéztem, a holttestet elhurcoltam, megadtam a tiszteletet, amennyire csal lehetett és eltemettem Őt. Még beszédet is mondtam. Ennél érzelmesebb temetésen sosem voltam. Lehet, már nem is leszek. Esetleg a sajátomon.

Reggel bűntudattal ébredtem. Komolyan elgondolkoztam, és most is a mi lett volna ha... kérdések előbukkantak. Nem okolhatom magamat, mivel én megpróbáltam megmenteni az életét. Lehet, nem akarta ezt az életet élni. Nem Ő választotta magának ezt az életformát.

Én is tudom, hogy néha veszélyes azt az életet élni, amit Te választottál. Mikor megálljt parancsolnak, a lendület elragad, és nem tudod megfékezni magad. Mikor megengedheted magadnak, hogy ne csigatempóban haladj, nincs, mi előre vigyen. Mindig az ellenkezője történik annak, amit akarsz. Néha várnod kell, hogy amire vágysz, jól történjen. Néha sietned kell, hogy utolérd az álmaid. Habár lehet, ilyenkor nem éri meg álmodni. A csalódás még elviselhetetlenebb. Aztán elérsz egy bizonyos pontig, ahol az út kettéválik, nem tudod, hogyan dönts. Nem tudod, mit hoz a jövő, hány elágazás vár még rád a későbbiekben. Döntessz valahogy, de a kérdés már az első lépésnél felvetődik: mi lett volna, ha máshogy választok? Vajon ugyanolyan nehéz lenne, vagy esetleg alakulhatott volna más módon is? A kérdések, melyekre egyetlen új választásnál sem tudhatod, mi a válasz. A lehetőségek, amelyek talán egy teljesen tiszta lapot nyújthattak volna. A meghozott döntéseid, amiken már nem tudsz változtatni. Az élet, amit te választottál. A hátadon cipeled a terheket, megbélyegeztek hibákkal, az arcodon ül a mosoly, amiről vélik, boldog vagy. A pillanatok, amik örömet okoznak, amiktől nem adod fel a küzdelmet, amiket te is okozhatsz másoknak. Nincs mindennek „Miért?"-je, de nem is kell, hogy legyen. Egyszerűen csak van, volt és mindig is lesz.

Minden megy tovább. Olyan, mintha mi sem történt volna. Semmi nem változott. Minden ugyanolyan, mint ezelőtt volt. Az agyzabálók ugyanúgy vadásznak a friss húsra, az a maroknyi túlélő ember pedig ugyanúgy küzd az életéért. Nekem is ezt kell tennem. Mindig is ez lesz a feladatom: küzdeni, amíg csak bírok. Én nem tudok itt maradni, ezen a helyen, ahova megint csak rossz emlékek kötnek. Tovább kell mennem. A következő város kb. 3 km-re van. Pakolok vizet, késeket, kaját, fegyvert. Lőszerből fogytán vagyok, szóval megállok a helyi rendőrségen, hátha találok használható, még nem kifosztott tárakat. Nos, gyerünk!

Nem valami jó ötlet sötétedés előtt elindulni, de mennem kell. Nem tudok tovább itt maradni. Kíváncsi vagyok, mit hoz az elkövetkező pár nap, vagy hét, esetleg hónap, megeshet, hogy egy év. Lehet, csakis ez hajt. A kíváncsiság, a remény. Az új lehetőségek, amik változást hoznak. Lehet, csak ez éltet. A remény. Esetleg a félelem. Ha nem félnék, nem reménykednék napról napra, egy szebb jövőben, akár csak egy boldogan eltöltött percben, akkor nem élnék. Nem lennének az agyzabálók, nem lenne kihívás, nem lenne változás, nem lenne lendület. Nem lenne semmi.