I Love You

5.rèsz

Másnap mikor felkeltem egyből a fürdőszobába mentem letusolni.5 perc elteltével mikor visszamentem láttam, hogy Martha az ágyában ülve a listát nézegeti.
Mikor meglátott felpattant az ágyról, kezembe nyomta a listát és a szekrényhez ment.
-Öltözz! Jason a kávézóban van az utca végén a barátaival.
Felnéztem a listából.
-Honnan tudod?
-Natasha most hívott. Ő is ott van.
Natasha, Martha egyik barátja. Aranyos lány nincs vele gondom.
-Én biztos nem megyek-ültem le az ágy szélére. Martha rám nézett a tükörből.
-De biztos hogy jössz.
-Biztos, hogy nem.
5 perccel később a kávéház felé gyalogoltunk. Sikerült meggyőznie. Megint. Habár semmi kedvem nem volt. Amikor beléptünk egyből megláttuk Jason és...Aaront??
Én hülye persze Aaron Jason barátja.
Aaronék asztalától nem messze ott ült Natasha egyedül. Gyorsan mellé ültünk és rendeltünk magunknak egy-egy kávét.
-Oké. Akkor most hogyan érjük el hogy ide nézzen?-nézzet ránk kétségbeesetten Martha.
- Talán menj oda és köszönj neki?-kérdezem, miközben egyre jobban lapultam Aaron miatt.
-De ez nem ilyen egyszerű. Ez.....
-Lisa?-szólt közbe egy hang a hátam mögött Martha mondanivalójába.
Lesütöttem a szemem és csak reménykedtem, hogy a hang nem Aaronhoz tartózik.
Hátra fordultam és 7 fiúval találtam szemben magam. Közben Aaron felállt, odajött az asztalunkhoz és egy széket odahúzott az asztalunkhoz és leült.
-Sziasztok.-nézett ránk.
-Aaron vagyok-mutattkozott be Natashanak és Marthanak.
-Martha vagyok ő pedig Natasha.
Aaron mosolygott majd rám nézett.
-Lisa hol voltál tegnap este? Kerestelek.
Erre a mondatra elakadt a lélegzetem és biztos, hogy el is pirultam.
- Hazamentem.
Aaron már nyitotta a száját, hogy mondjon valamit de akkor hirtelen a semmiből Jason ült le Aaron és Martha közé. Láttam Marthán, hogy mindjárt ráugrik örömében, azért remélem nem csinálja meg. Enyhén kínos lett volna.
-Sziasztok. Jason vagyok. Aaron barátja és azt hiszem egy iskolába járunk, ugye?-kérdezte.
Mire mind a hárman bólintottunk.
Kis idő múlva az összes srác leült mellénk és úgy beszélgettünk.
Olyan 11 óra körül már szedtük össze a cuccainkat Marthaval, mert mennünk kellett. Neki otthon segíteni, nekem meg haza.
Mikor elköszöntünk Natashatól és a fiúktól (két puszival. És igen Aarontól is. Azt hiszem rákvörös lehettem) hazamentem.
Otthon nem várt dolog fogadott.
Anya, Apa......és a zongoratanárom.
Nem túl kedves arccal méregettek.
-Basszus.-szaladt ki a számon.
-Ahogy mondod kislànyom.-állt fel az asztaltól Anyu.
Tudtam, hogy rájöttek hogy hazudtam mindenkinek.
Bocsánat, hogy ennyit késtem a résszel.:(
És egyben köszönöm, hogy ennyien olvassátok a történetemet.:)