I Love You

8.rész

Reggel az ébresztőórám idegesítő csöngésére keltem. Álmos arccal ballagtam a fürdőszobába, ahol gyorsan fogat mostam és felöltöztem.
Mire elvégeztem minden teendőmet már bőven késésben voltam. Lerohantam a lépcsőn és magamra kaptam a kedvenc cipőmet.
-Ne feledd suli után egyből haza-szólt utánam Anya, majd belekortyolt a reggeli kávéjába.
Szememet megforgattam, majd becsaptam az ajtót.
Lihegve estem be a padomba. Martha már mellettem ült és mosolyogva ölelt meg. Matekkal kezdünk. Nyögve szedtem elő a matematika cuccomat, majd kinyitottam a füzetemet és jegyzetelni kezdtem.
Ebéd közben elpanaszkodtam Marthanak azt, hogy mennyire igazságtalannak tartom a szüleim bánásmódját. Martha megértően bólogatott, majd elővette a vörösrúzsát és felkente a szájára.
-Miért nem lógsz el hozzám ma este és tartunk egy csajos estét hmm?-kérdezte Martha miközben eltette a rúzst.
-Jó lenne-sóhajtottam-de nem lehet.Anyáék már így is ki vannak bukva rám.
-Előbb vagy utóbb biztos elfelejtik ráadásul biztos vagyok benne, hogy a szabályaik majd enyhülnek miután felléptél a fesztiválon-nézett rám megértően Martha.
Ooo basszus a fesztivál. A próba.
Gyorsan felpattantam a székről, majd gyorsan elmagyaráztam Marthanak, hogy elfelejtettem a próbát és már rohantam is. A zeneteremben Mrs.Gomez várt csípőre tett kézzel.
Sűrű bocsánat kérés közepette leültem a zongorához és elkezdtem játszani.
Amikor zongorázom hirtelen minden megszűnik körülöttem és már csak én és a zongora vagyok.
Mikor végeztem Mrs. Gomez már nem állt mellettem nem tudom pontosan mikor mehetett el. Mivel már senki nem volt a teremben és én meg nem akartam haza menni, ezért visszafordultam a zongorához és eljátszottam azt a darabot, amit majd pár hónap múlva fogok előadni rengeteg ember előtt.
Mrs.Louisen tanította meg és már egész szépen megy. Párszor majd még gyakorlok és kitűnő lesz.
Már éppen a darab felénél tartottam, mikor hirtelen a padlóra egy fekete táska esett. Nem értettem honnan jöhetett, de amikor a nyitott ablakban Aaron fekete fürtjeit láttam rögtön megértettem.  Aaron miután sikerült bemásznia (nem lehetett annyira nehéz ugyanis a zeneterem a földszinten volt) körbenézett, majd a tekintete megakadt rajtam. Először értetlenséget, majd később örömöt véltem felfedezni az arcán. Én még mindig a zongora előtt ülök és meglehetősen értetlen képet vághattam. Nem értettem mit keres itt.
-Hát te meg mit keresel itt-kérdeztük egyszerre a másiktól.
-Éppen zongorázom-mutatok az előttem lévő zongorára.
-Én pedig éppen Jasont vártam, de még tart az órája mikor hirtelen megjelent Kate-rázkodott meg és leült mellém a zongora székre. Egy kis széken ülünk ketten, miközben mindenünk összeér, de látszik hogy ez egyikünket sem zavarja.
-Kate?-néztem rá. Ismerős volt a neve, de nem tudom honnan.
-Tudod az ex-mosolygott rám.
És akkor eszembe jutott. Kate aki elől menekült a bulin, ahol először találkoztunk.
-Még meg sem köszöntem-emelte a gyönyörű kék szemét rám és tudtam, hogy a bulin történtekre céloz, mikor "megmentettem."
-Nem csináltam semmit amit meg kellene köszönöd-lenéztem a zongorára és lenyomtam az egyik billentyűt.
Aaron is ránézett a zongorára, majd vissza rám.
-Mióta játszol rajta?
-Már nagyon rég óta-mosolyodtam el.
-Játsz valamit-nézett rám komolyan,de a szemén láttam, hogy valójában mosolyog.
-Biztos?-nem akartam játszani előtte. Mi van ha elrontom?
Aaron bólintott, majd még közelebb csúszott hozzám.
Elkezdtem játszani neki azt a darabot, amit a zenei fesztiválon fogok előadni. Már szinte számítottam rá, hogy minden el fog tűnni, semmi sem lesz fontos számomra az alatt a pár perc alatt csak a zongora, de ez nem valósult meg. Éreztem , hogy Aaron végig ott ül mellettem, hogy végig bámul engem. Elpirultam.
Mikor végeztem a feszültség egy a sóhajjal távozott belőlem. Nem rontottam el, tökéletesen játszottam el.
Egyszercsak egy kezet éreztem a derekamon és Aaron csak egyre jobban közelített felém. Az ajkainkat már csak milliméterek választották el én pedig lehunytam a szememet és vártam az ajkait. De ez nem következett be ugyanis a csengő, mint valami hideg zuhany úgy ért engem. A szemeim kipattantak. Aaron gyilkos tekintettel nézett a csengőre, majd rám nézett közelebb hajolt és egy csókot nyomott az arcomra, majd a fülemhez hajolt és ezt suttogta:
-Majd legközelebb-majd felállt és kisétált gondolom, hogy megkeresse Jasont.
Én úgy nézhettem ki, mint egy paradicsom. Egy nagyon-nagyon vörös paradicsom.
Pár perccel később magamra kaptam a kabátom és mivel mára végeztem kiléptem az iskola ajtaján.
A szemem megakadt egy kisebb csoporton. Jason. Aaron, 2 ismeretlen fiú és végül Kate.
Kate ma is nagyon jól nézett ki. Néha elgondolkoztam azon, hogyha én is így néznék ki lett volna barátom a 16 év alatt?
A gondolkodásomból egy hang ébresztett fel aki a nevemet mondogatta.
A kis csoport felénéztem. Mindenki engem nézett. Jason nevetve integetett, Aaron mosolyogva nézett (erről eszembe jutott a pár perccel ezelőtt történtek vagy legalábbis majdnem történtek), a 2 fiú közömbösen, Kate pedig először végig mért majd lenéző mosolyra húzta a száját.
Mosolyogva intettem nekik. Jason és Aaron odaintett, hogy menjek oda hozzájuk, de Kate szeme elárulta, hogyha csak egy lépést is teszek feléjük nekem ugrik.
Mosolyt erőltettem az arcomra, majd megráztam a fejem, majd megint intettem és végül elindultam.
Mivel már rég vége az óráimnak és ezért Martha is már hazament , így hát egyedül sétáltam hazafelé.
Egy kis részem reménykedett, hogy esetleg Aaron utánam jön és haza kísér, de ezt a gondolatot gyorsan megöltem a fejemben.