Nem értettem miért jött oda hozzám, de örültem neki.
-Segítsek vinni a lapátot?.-kérdezte mosolyogva.
-Nem köszi, elbírom!-mondtam.
-Rendben, akkor holnap találkozunk!-mondta és kacsintott egyet.
-Mindenképp.-mondtam és mosolyogtam.
ekkor mindketten elindultunk ellenkező irányba, visszanéztem egyszer de ő csak ment előre.
Hazaértem! a garázsajtón keresztül mentem be, hogy lerakjam a lapátot, és bementem a szobámba.
Lefeküdtem az ágyra és csak néztem a plafont..gondolkodtam.
Nem is ismerem Ben-t de minden arra utal, hogy jó ember, Adam meg...ahhj...Adam kedves és aranyos, de nem érzem nála azt amit éreznem kellene az igazinál.
Adammel születésünk óta ismerjük egymást, együtt játszottunk, de ő többet akart..nem volt elég a barátságom neki.Mikor szerelmet vallott, nem tudtam mit mondani...13évesek voltunk, nemsoká lesz 4éve ez.
Azóta jobban megvagyunk de 2évig nem szóltunk egymáshoz de mindvégig tudtam,hogy szeret engem.
Ő az egyik leghelyesebb fiú az iskolában de nekem a külső nem elég ha nem érzem azt a valamit...amikor tudod, hogy vele fogod leélni az egész életed, és mindent megtennél egyetlen szaváért.
Nem mondom hogy Ben-nél ezt érzem, hisz alig ismerem, de nem akarom összetörni Adam szívét.
Szeretem őt... de nem úgy.
A gondolkodásban elaludtam, és reggel 8-kor keltem pontban, vártam az estét és féltem.
Nem tudtam Adam mit fog adni vagy mi lesz ha megtudja mit érzek.
