Stilinskis (HUN)

Imagine #3: Melyikük csókol a legjobban?

A/N: Amennyiben szeretnétek, hogy legyen belőle folytatás, írjátok meg kommentben! A gif saját alkotás/montázs, úgyhogy engedély nélül máshol nem szeretném viszontlátni. ;) Ha olvasod, kérlek véleményezd is, had tanuljak belőle. Nekem sokat jelentene! Jöhet nyugodtan hideg és meleg is, csak kommentelj! Az építő jellegű kritikáknak külön örülök! =)
A (Y/N) az angol "Your Name" aka "Te Neved" rövidítése akar lenni, ha valaki esetleg használni szeretné az InteractiveFics nevű chrome plugint és beírná a saját nevét. ;) Jó móka, ráadásul a készítők épp a Firefox és az Opera plugineken melóznak, úgyhogy a közeljövőben azokon is elérhető lesz ez a kis hasznos bővítmény. Bővebben itt olvashatsz erről:
http://silencethroughwords.tumblr.com/readerinsert
*ez volt itten kérem szépen a reklám helye :"DDD*
Imagine: A Stilinski ikrek tudni akarják, hogy melyikük csókol a legjobban, így megkérnek hogy csókolózz velük és döntsd el ki a legügyesebb közülük benne.
Music: https://www.youtube.com/watch?v=RBkdn9z3B1o
Type: OneShoot (1090)
Warning: #nsfw #tw #tw:sexual

- Hogy mit kéne tennem... ? - Kérdezed zavartan, miközben kiguvadt szemekkel meredsz a fiúkra. Egyszerűen nem akarsz hinni a fülednek. Néha azt kívánod bárcsak jobb barátaid lennének vagy legalább ne téged tennének ismét a középpontba. Vannak más lányok, akik minden bizonnyal készségesen segétkeznének ebben nekik.
- Csókolj meg minket. - Mondja Stiles akkora magabiztossággal, hogy még inkább összezavarodsz tőle mint eddig.
- Annak érdekében, hogy lássuk ki csókol a legjobban. - Tette hozzá Thomas, Stilesra biccentve.
- Oh, igen... igaz. Kösz Tommy. - Mondta Stiles kissé elpirulva.
- Nem hiszem, hogy meg fogom tenni. - Közlöd velük még mindig zavartan. A barátaid, nem volna helyes dolog - tekintve, hogy oda vagy az egyikükért - és különben is, nevetséges már maga az ötlet is. Mégis mit képzeltek?! Merül fel benned a kérdés, hiszen te nem egy olyan lány vagy.
- Ha nekem kéne megcsókolnom ezt a két idiótát, én se tenném. - Jegyzi meg Stuart.
- Mégis miért kéne megcsókoljalak bármelyikőtöket is? Keressétek meg inkább Lydiát vagy Maliát vagy mit bánom én kit; csak engem hagyjatok ki ebből. - Nyögsz fel, a kezeidbe temetve az arcod. Próbálsz ellenkezni, más felé terelni őket, de nagyon úgy néz ki nem akarnak letenni a dologról.
- Na... gyerünk (Y/N), te vagy az egyetlen itt. Szükségünk van valakire, aki ítéletet mond. - Könyörög Stiles, miközben megragadja a kezed.
- Nem. - Válaszolod, miközben igyekszel kirántani a kezed a szorításából.
- Gyerünk, tudom hogy meg akarsz csókolni minket. - Suttogja Stuart alig hallhatóan a füledbe, amikor felbukkan a hátad mögött az egyik oldalon.
- Hagyj békén Stuart. - Nyafogsz, mert nem vagy abban a hangulatban, hogy foglalkozz velük ma, de nem akartál még hazamenni sem. Felállsz a kanapéról és megpróbálsz felmenni a lépcsőn - visszatérni a leckédhez, ami miatt eredetileg is átmentél az ikrekhez -, de a fiúk eléd álltak vállvetve és elzárták az utad.
- Nem, amíg nem csókolsz meg minket. - Kötötte Stiles továbbra is az ebet a karóhoz.
- De én nem akarom. - Temeted a kezeidbe a fejedet, néha olyan borzasztóan makacsok tudnak lenni. - Miért nem csókoljátok meg ti egymást? - Szaladt ki a szádon a szarkasztikus megjegyzés, de egyből meg is bánod amint meghallod Stuart válaszát.
- Mert mindegyikünk szerint bénán csinálja a másik. - Magyarázta, te pedig hitetlenkedve néztél rájuk. Vajon tényleg megcsókolták volna egymást? Ez olyan bizarr.
- És az a tény, hogy testvérek vagytok semmit sem számít? - Kérdezted felvont szemöldökkel, mire a fiúk egymásra néztek és pár percnyi némaságba burkolóztak, míg leesett nekik ez bizony már a vérfertőzés határát súrolja.
- Látod, muszáj hogy megcsókolj minket. - Érvelt Stiles.
- Rendben! - Kiáltod csak hogy rávedd őket fogják már be. Hirtelen megragadod Stiles ingét és közel húzod magadhoz. Stiles megdöbben egy pillanatra, de hamar ráérez arra hogy mit akarsz csinálni. Keze a nyakadra vándorol és közelebb húz magához. Ajka meglepően lágy volt, de nagyon alázatosan csókolt; így te voltál az, aki irányíthat. A te kezed is megfogta az ő arcát; szinte leutánozva, amit csinál veled.
- Azta. - Suttogta, amikor ajkaitok elváltak egymástól; te pedig egy kis kuncogást eresztesz meg. Hirtelen, mielőtt még megszólalhatnál, Stuart a falhoz nyom és az ajkaidnak esik. Úgy tűnt, hogy a szarkazmus volt az egyetlen, amiben az ikrek hasonlítottak. Stuart ajkai durvák voltak, egyértelműen ő volt a domináns a csókotokban. Egészen úgy érezted, hogy dühből csókol és mindenképpen le akarja pipálni Stilest. A keze elindult lefelé a derekadon és te még inkább elvesztél a csókban, mint vártad. A kezeid kezdetben a mellkasán pihennek, de hamarosan már a dús, barna hajába túrva húzod még közelebb magadhoz. Válaszul kezei a fenekedre csúsznak és megemelve a hallban lévő kis asztalkára tesz még közelebb húzva magához, te pedig engedelmesen tárod széjjelebb lábaidat még közelebb eresztve magadhoz ezáltal. Persze a lábaid hamar a dereka köré fonódnak, mellkasát a tiédhez nyomja, a hátad pedig hangosan koppan a falon és közben teljesen átadod magad az érzéseknek. A bejárati ajtó nyitódása és csukódása vet véget a kissé hevesre sikeredő csókcsatának, te pedig gyorsan eltolod magadtól Stuartot és talpra szökkensz.
- Sheriff... Stilinski... Uram... - Mondod idegesen, miközben megtörlöd a szádat. Ajkaid megdagadva, vörösen lüktetnek érintésed alatt.
- Helló apa. - Mondja Stuart, miközben a közeli kanapén landol vigyorogva. A sheriff egy ideig a tekintetét járatja közöttetek, majd megszólal.
- Nem is akarom tudni. - Mondja, mielőtt a szobájába sétálna. Neked pedig tükörbe sem kell nézned ahhoz, hogy tudd rákvörös vagy.
- Gyere (Y/N), menjünk fel. - Lépett oda hozzád Thomas csendesen, te pedig engedelmesen fűzted ujjaidat össze az övéivel és kéz a kézben elindultatok felfelé otthagyva a másik kettőt. Bár tudtad, hogy úgyis utánatok fognak jönni, de nem érdekelt. Még mindig az események hatása alatt voltál, egyszerre lenyűgözve és szégyenkezve a történtek miatt.
- Jól vagy? - Kérdi Thomas, mikor a szobájában helyet foglaltok az ágyán. A kezeitek még mindig összefűzve, a fiú arcán pedig bátorító, félénk mosoly. - Ne haragudj, nem akartunk túllőni a célon. Legalábbis én biztosan nem. - Mondja, neked pedig jól esnek az őszinte szavai. Thomas volt mindig is a legfelnőttesebb az ikrek közül, gyanítod azért mert ő a legidősebb testvér. Talán ezért is ő az, aki bejön neked.
- Tudom és köszönöm, Tom. - Feleled, majd előre hajolva egy csókot lehelsz a fiú szájának szegletébe. Thomas először lefagy ettől, láthatóan nem ilyen szándékai voltak elsődlegesen; de aztán gyengéden megcsókol, kezei a hátadra csúsznak és úgy ölel magához, mintha törékeny, óvni való porcelánbaba volnál. Érzed belemosolyog a csókotokba és tudod, hogy ez azért van, mert szereti amikor Tomnak szólítod. Az ő csókja egyszerre gyöngéd és mégis kellően tüzes is; érzed ő irányít többnyire, mégis hagy téged is kibontakozni ugyanakkor, figyel rád. Olyan, mintha a két testvérének csókját mixelték volna össze benne és hihetetlenül kellemes érzést okoz az irányítasért folytatott játékos küzdelem vele. Hamarosan már a nyakadat csókolja és érzed beleborzong az egész tested, amint hűvös ujjai a pulcsid alá furakodva kezdenek cirógatni miközben lassan lehámozza rólad a felsődet.
- Szóval, ki a legjobb? - Kérdezi Stuart vigyorogva, aki épp megzavar benneteket kopogás nélkül belépve az ajtón; mire te felpattansz Thomas mellől, gyorsan visszahúzod a pulcsid és felpofozod Stuartot. Hogy lehet ilyen seggfej néha?! Magad sem érted.
- Erre nem fogok válaszolni! - Jelented ki dühösen. - Nekem most... most valahová el kell mennem és amúgy sincs időm erre. - Mondod paprika vörössé válva, lerohansz az emeletről, elfutsz a megdöbbent Stiles mellett és kiviharzol a bejárati ajtón. Azt sajnos már csak utóbb realizálod, hogy a kulcsod és a táskád, minden cuccoddal odabent maradt; egyedül a telefonod van nálad, ami a zsebedben volt. Nincs rájuk szükségem. Mondod magadnak. Haza tudok menni nélkülük is. Eldöntöd bármi is történik ezután, nem mész vissza a Stilinski házba, különösen nem ma.