×STEREK×

✖.Valaki figyel.✖

Stiles úgy érezte kezd paranoiás lenni. Nem azért, mert vérfarkas volt a legjobb barátja, és természetfelettivel volt körülvéve, hanem mert mindig magán érezte valaki tekintetét.

Mindig.

Mikor aludt, mikor lacrosse edzésen volt, mikor Scottal hülyültek, evett, ivott, WC-n ült, tusolt, ebédelt, órán ült, egyszóval mindig.

Próbálta figyelmen kívül hagyni de a mostani lacrosse edzésen elege lett.
Idegbeteg módjára fordította arra a fejét amerről a tekintetet érezte. Nem hitt a szemének. Ő nézte volna hetek óta?
Derek?

×××

Az edzés végén fújtatva öltözött át, a tusolás pedig eszében sem volt, annyira tudni akarta az okát a kukkolásnak. Gondolta, hogy Derek nem fog egyenes választ adni neki.

Három lehetőség volt :
- Falhoz csapja és a szemét villogtatva ráordít az Alfa-hangjával.
- Teljesen figyelmen kívül hagyja és nem válaszol.
- Ad egy kitérő egyszavas választ és elintézte ennyivel.

De Stiles eldöntötte, hogy addig fog a nyakára járni míg el nem mondja az igazat.

- Hé haver, Derek hívott, hogy falkagyűlés lesz, szóval menjünk - lépett ki csurom vizes hajjal Scott a fürdőből.

Az úton Derekhez még mindig ideges volt, de hamar lenyugtatta magát, és már inkább nem is érdekelte a válasz sem. Derektől kirázta a hideg.

×××

Derek a falhoz döntötte a csípőjét, karját összefogta maga előtt amolyan tipikus Derekes beállás volt. Stiles csak most vette észre, hogy mennyire dögös is ő, ha nem gyilkol a tekintetével. Köszöntőül csak biccentett, és mikor mindenki elhelyezkedett belekezdett.

- Azért hívtalak ide titeket, mert beszélni akartam rólatok valamiről. Gondolom mindenki észrevette, hogy néhányunk szaga megváltozott.

A vérfarkasok beleszippantottak a levegőbe, bár tudták, hogy igaza van dereknek de most kezdte őket igazán foglalkoztatni a dolog. Miután mindenki bólintott, folytatta.

- Ez is egy dolog nálunk, vérfarkasoknál. Mi
Mikor megtaláljuk a párunkat megváltozik a szagunk. Mint Erciánál és Boydnál, Jacksonnál és Lydiánál, Isaacnál és Scottnál.

- Most, hogy mondod a te szagod is más - szaglászott a levegőben Scott.
- Igen én is megtaláltam a társam
- Ki az? - kérdezte Erica.
- Semmi közötök hozzá - keményedett meg az arca.
- Jó, de akkor honnan tudjuk, hogy megtaláltuk a párunkat a szagunkon kívül?
Derek elgondolkodott, már úgy tűnt nem is válaszol, de végül mégis megszólalt.
- Onnan, hogy mindig rajta van a szemed. Néha nem is veszed észre hogyan, de egyszer csak ott vagy ahol ő van, és teljesen belemerülsz a nézésébe. Nem tudod, hogyan kerültél oda, és mióta vagy ott, de minden mozdulatát vissza tudod idézni. Ott vagy ahol ő, és a tekinteted erőszakkal kell levenned róla - mondta végig Stilest nézve így mindenkinek leesett ki is a társa.

Stiles szétnyílt ajkakkal döbbenten figyelte Dereket, aki még mindig nem vette észre magát és tovább nézte őt minden szégyenérzet nélkül. Derek itt elveszítette az eszét és két nagy lépéssel Stiles elé lépett majd a hátára kapta és kiszaladt vele a loftból. Stiles annyira meglepődött, hogy még ellenkezni is elfelejtett.

×××

Miután az erdőbe értek Derek a lábára állította a még mindig döbbent Stilest, majd megvárta, hogy megemésszen mindent.

- Szóval... Mindennap éreztem, hogy valaki néz engem... - felnézett Derek szemébe, mire egy bólintást kapott válaszul - Te voltál igaz? - Ismét egy bólintás. Stiles továbbvitte a gondolatmenetet. - Én vagyok a társad?
- Ez kérdés? - kérdezte szeptikusan felvont szemöldökkel az alfa.

Stiles mélyen elpirult. Tudta, hogy ő a társa. Igazából ez a legjobb dolog amit megtudott egész életében. Rájött, hogy valahol a szíve mélyén ezt akarta. Nem tétovázott sokat, száját a társáéhoz nyomta, amik forró csókban forrtak össze.